Köznevelés, szakképzés, pedagógusképzés, innováció címmel rendezték meg 2018. november 6. és 8. között a XX. Országos Közoktatási Szakértői Konferenciát Hajdúszoboszlón. A Suliszerviz Pedagógiai Intézet koordinálásával minden évben megrendezésre kerülő konferenciát idén – többek közt – a Digitális Jólét Program is támogatta. A Digitális Jólét Nonprofit Kft. és az annak szervezeti egységeként működő Digitális Pedagógiai Módszertani Központ munkatársai – az EFOP-3.2.15-VEKOP-17-2017-00001 „A köznevelés keretrendszeréhez kapcsolódó mérés-értékelés és digitális fejlesztések, innovatív oktatásszervezési eljárások kialakítása, megújítása” című projekt megvalósítójaként – több fórumon – plenáris előadások, szekciók és egyéb programok (könyv- és termékbemutatók) keretében – beszéltek az oktatás digitális átalakításának lehetőségeiről.

 Both Vilmos, a Digitális Jólét Program állandó szakértője a Milyen elvárásokat támaszt a digitális gazdaság az oktatási rendszerrel szemben? Digitális munkaerőpiac, Ipar 4.0, Mesterséges Intelligencia, 5G című előadásában a Digitális Jólét Program célkitűzéseiről, a programelemek megvalósulásáról és a még előttünk álló feladatokról beszélt. Kiemelte: a Program legfőbb célja, hogy Magyarország a digitális fejlesztéseknek köszönhetően az EU 10 legfejlettebb tagállama közé kerüljön.

 Horváth Ádám, a Digitális Pedagógiai Módszertani Központ (DPMK) divízióvezetője, A teljes magyar oktatási rendszer digitális átalakítása – projektek helyett egységes szabályozás! címmel tartott előadását a pedagógusok mellett elsősorban az oktatásirányítás és a költségvetés képviselőihez címezte. Kiemelte, hogy az iskola legfontosabb feladata úgy felkészíteni a diákokat, hogy azok a munkaerőpiacon megállják a helyüket a robotokkal szemben. Azaz: olyan a területek fejlesztésére kell helyezni a hangsúlyt, ahol az emberek – egyelőre – jobbak, mint a robotok, mint például kíváncsiság, a kreativitás, a komplex problémamegoldás, a csoportmunka. A tanári szerep változásáról, az oktatási módszerekre vonatkozó elengedhetetlen szemléletváltásról szólva elmondta: a ma már széles körben rendelkezésre álló digitális eszközöket és tananyagokat ott kell alkalmazni, ahol azok a többet tudják hozzáadni a hagyományos oktatási módszerekhez. A Pénzügyminisztérium figyelmét az előadó arra igyekezett felhívni, hogy csupán uniós forrásokra támaszkodva nem lehet fenntartani a fejlesztéseket – különösképpen nem a digitalizáció területén, ahol az eszközök elavulási ideje rendkívül alacsony –, ezért célszerűbb volna az oktatás digitális átalakításához szükséges fejlesztési forrásokat a költségvetésben biztosítani.

A Digitális Pedagógiai Módszertani Központ a konferencia több szekciójának munkájában is szerepet vállalt. Így például A JÖVŐ KULCSA – DIGITÁLIS KOMPETENCIA c. szekcióban négy munkatársunk tartott előadást.

Sió László stratégiai elemző Változás és kultúra: digitális átállás és oktatásszervezés c. előadásában a digitális átmenet és az oktatásszervezés összefüggéseit mutatta be egy kutatás eredményeit, javaslatait elemezve. Felhívta a figyelmet arra, hogy a digitális átmenet terén sikeres országok közös jellemzője, hogy kultúrájukban erős a tanulás és a tudás iránti elkötelezettség, a változások iránti nyitottság és a rendszerszemlélet. Az oktatásszervezési beavatkozások ezért úgy lehetnek hatékonyak, ha a döntéshozók figyelmet fordítanak az attitűdformálásra, a döntéseket befogadó kontextus alakítására. Előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy a digitális átmenet rendkívül gyors, nem lezárt végű és nem is lineáris folyamat, ezért elengedhetetlen, hogy a hagyományos megoldások helyett forgatókönyvekben gondolkozzunk; az átmenethez kapcsolódó szabályozásnak pedig rugalmasnak és keretjellegűnek kell lennie, hogy a kialakuló jó gyakorlatok zökkenőmentesen működhessenek, fejlődhessenek, terjedhessenek. Kiemelte, hogy az oktatás világa rendkívül komplex rendszer, azaz a beavatkozások nagyon különböző helyzetű, képességű és lehetőségű szereplőket érintenek, amire az oktatásszervezési döntéseknek figyelemmel kell lenniük.

Loboda Zoltán vezető szakpolitikai elemző A digitális kompetencia keretek bevezetésének rendszerszintű feltételei című előadásában a digitális kompetenciafejlesztés stratégia dokumentumok által elvárt céljaira vonatkozó exante vizsgálat eredményeiről számolt be. A lefolytatott kvalitatív elemzés arra épült, hogy a stratégiák, a kormányzati cselekvési tervek, az operatív programok, illetve a digitális kompetenciára vonatkozó uniós keretrendszerek milyen elvárásokat támasztanak a digitális oktatás bevezetésével és működésével kapcsolatban. Az előadás a bevezetési és működési követelményeket mint feltételrendszert vetette össze a jelenleg adott szabályozási, értékelési, fejlesztési és szakmai támogató szolgáltatási lehetőségekkel, majd ezt követően egy mátrixban mutatta be, hogy a tanulói, a pedagógusi, az intézményvezetői, illetve az intézményi kompetencia elvárások bevezetésével és fejlesztésével kapcsolatosan milyen szervezeti, tankerületi, szakmai támogató szolgáltatásokra és kormányzati intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy minél hatékonyabban lehessen támogatni az oktatási intézmények digitális iskolákká válását.

Szilágyi Ádám adatelemzési szakértő a Mesterséges intelligencia, robotok és a pedagógus professzió kérdéskörével foglalkozott. Az előadó elsőként röviden összefoglalta, hol is tart ma a tudomány a mesterséges intelligencia fejlesztése területén, majd sorra vette, milyen következményei vannak ennek a jelenségnek a gazdaságban és a foglalkoztatásban, hogy melyek az ehhez kapcsolódó tévhitek, hogy hol húzódnak jelenleg a mesterséges intelligencia alkalmazásának határai, illetve hogy mindez hogyan hathat makro- és mikroszinten az oktatásra. Kitért azokra a módszerekre (big data), amelyek makroszinten támogathatják az oktatási döntéshozatalt, illetve amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy mikroszinten segítsék a pedagógus munkáját (pl. a tanulási analitika, értékelés, visszajelzés, differenciálás területén). Az előadó kiemelte: egyelőre nem kell attól tartani, hogy a mesterséges intelligencia és a robotok eliminálni fogják a pedagógusi munkát, viszont várhatóan jelentős mértékben hatni fognak a pedagógus professzió tartalmára.

A negyedik előadás keretében Salomvári György senior rendszertervezési szakértő a digitális oktatás területén belül az innovatív tanulási környezetek létrehozásának témájával foglalkozott. A Digitális Pedagógiai Módszertani Központban lezajlott kutatás – egy OECD elemzésre épülve – a tanulási környezet értelmezési lehetőségeit vizsgálta meg, illetve azt, hogy ebben a térszerkezetben a tervezett változások hogyan vezethetők le a pedagógiai célokból. Emellett az előadás kitért azokra a – Digitális Oktatási Stratégiában megfogalmazott – minimum követelményekre is, amelyekkel az oktatási intézményeknek tanulási környezet vagy infrastruktúra tekintetében rendelkezniük kellene; illetve hogy ennek a tanulási környezetnek a kialakításához és működtetéséhez milyen típusú fejlesztésekre, beruházásokra, valamint milyen szemléletváltásra, illetve kapacitásépítésre van szükség az oktatási intézményekben.

A HOGYAN LEHET EREDMÉNYES A DIGITÁLIS ISKOLA? c. szekcióban elsőként Farkas Andrea senior digitális fejlesztő számolt be a Digitális Pedagógiai Módszertani Központ pedagógusok körében végzett kérdőíves attitűdkutatásának eredményeiről. A Digitális Oktatási Stratégia (DOS) megvalósításához kapcsolódó kutatás célja annak feltárása volt, hogy a pedagógusok hogyan vélekednek a digitális pedagógia módszereiről, eszközeiről, a szervezet- és intézményfejlesztési tervekről, milyen segítségre van szükségük, illetve mennyire tartják hasznosnak és megvalósíthatónak az oktatás digitális transzformációját. A felmérés eredményeiből az derül ki, hogy ugyan a kitöltők háromnegyede nap mint nap használ különféle digitális eszközöket, azonban legtöbbjük jórészt csak általános felhasználói ismeretekkel rendelkezik. A válaszadók digitális pedagógia alatt főként szemléltetést, információkeresést és kommunikációt értenek, és jóval kevésbé az innovatív pedagógiai módszerek (pl. alkotó eszközhasználat, kollaboráció, robotika) tudatosan tervezett, aktív használatát. A tanárok válaszaiból az tűnik ki, hogy mindennapi rutinjuk fokozatos átalakításához, módszertani repertoárjuk bővítéséhez nagy szükségük volna követhető „mintákra”: könnyen adaptálható, jó gyakorlatokra, feladatbankokra is. A válaszadók többsége olyan didaktikai megoldások megvalósítását szorgalmazza, amely a hagyományos és digitális oktatási megoldások egyensúlyán alapul és a jelenlegi szabályozási környezetben is megvalósítható.

Nagy Regina vezető digitális fejlesztési szakértő ezután röviden bemutatta a Digitális Pedagógiai Módszertani Központot, melynek feladata a Digitális Oktatási Stratégia implementációjának támogatása. Ennek keretében a Központ számos rendezvényt (pl. DOKK – Digitális Oktatási Konferencia és Kiállítás), tematikus programot (a soron következő Digitális Témahétre például az intézmények már regisztrálhatnak a Témahét honlapján), nemzetközi tapasztalatcsere-programot, webináriumot, workshopot, pedagógus-továbbképzést szervez, valamint összegyűjti és közzéteszi a digitális oktatási módszerekre vonatkozó jó gyakorlatokat – magyar és nemzetközi dimenzióban egyaránt. A DPMK pályázati keretben lehetőséget biztosít a pedagógusoknak arra is, hogy saját jó gyakorlataikat (pedagógiai módszertannal támogatott óraterveket, projektterveket, intézményi jó gyakorlatok) beküldjék, amelyeket aztán – megfelelő minőségbiztosítást követően – a szervezet saját honlapján tesz közzé. A fejlesztési szakértő kitért még a készülő Digitális Névjegy Rendszerre, amely az oktatási intézmények digitáliskompetencia-érettségét hivatott megmutatni, visszajelzést adva az érintettek számára, hogy az adott iskola milyen fejlettségi szinten áll a digitális technológiával támogatott oktatás területén. Ehhez kapcsolódóan elmondta, hogy az Oktatási Hivatal nemrégiben engedélyezte digitális szaktanácsadók felkészítését, és vannak tervek ún. névjegymentorok felkészítésére vonatkozóan is, akik majd intézményi szinten segítik az iskolák digitális átállását.

Dr. Főző Attila László, a DPMK senior digitális fejlesztője a a Digitális Névjegyről tartott előadásában kiemelte: digitális iskoláról csak akkor beszélhetünk, ha a digitalizáció az iskola minden tevékenységében (vezetés, tanítás és tanulás, együttműködés, infrastruktúra) jelen van, emellett pedig az intézmény figyelmet fordít mind a tanulók, mind a pedagógusok és egyéb munkatársak digitális kompetenciáinak fejlesztésére is. Ennek a rendkívül komplex folyamatnak a támogatásához és megvalósításához elsősorban innovatív pedagógusokra van szükség, ugyanakkor azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a kulcsember mindig az innovatív vezető. A Digitális Névjegy Rendszerről szólva az előadó elmondta, hogy a jelenleg még fejlesztés alatt álló eszköz segítségével pontosan bemérhető lesz majd egy adott intézmény digitális kompetenciáinak szintje. A Digitális Névjegy Rendszerrel párhuzamosan működik az EU „SELFIE” önértékelési rendszere is, melyről bővebben itt olvashatnak.

Ebben a szekcióban az előadásokat követően „Ami másoknál bevált” címmel négy intézmény mutatta be jó gyakorlatait, majd a résztvevők Nagy Regina moderálásával beszélgetést folytattak az iskolák tapasztalataikról.

A plenáris és szekcióelőadások mellett a konferencia résztvevői számos workshop keretében tájékozódhattak a digitális oktatás elméleti és módszertani kérdéseiről, illetve ismerkedhettek meg a területen már létező jó gyakorlatokkal. A rendezvény kiállítótereiben felállított standokon több tucat cég mutathatta be a digitális oktatásban felhasználható, általuk fejlesztett vagy forgalmazott eszközöket, tananyagokat.

A DPMK az általa szervezett workshop keretében olyan cégeknek adott bemutatkozási lehetőséget, amelyek termékeikkel jelen voltak a konferencia kiállításán, és az általuk forgalmazott tananyagok, eszközök, alkalmazások szervesen beépülnek a digitális pedagógiai módszertani csomagokba (H-Didakt, HTTP Alapítvány, NI Robotics, Edu&Fun, Wizper, BOOKR-Kids).