A másoktól kapott visszajelzéseknek, illetve általában az önreflexiónak kiemelkedő szerepe van a szakmai kompetenciák fejlesztésében. Az utóbbi évtizedben a (digitális) mozgóképkészítő eszközök hozzáférhetővé válásával feltartóztathatatlanul növekszik a saját magukat saját felvételeiken a nyilvánosságnak bemutatók köre. A kettő összekapcsolása izgalmas és hasznos lehetőségeket kínál a pedagógus kompetenciák fejlesztéséhez, de akár a tanártovábbképzés megújításához is. Az írás felvázolja a megközelítés néhány jellemzőjét, és felhívja a figyelmet egy videó alapú, a szakmai készségfejlesztést támogató, önreflexív alkalmazásra.

A tanártovábbképzésnek, vagy ahogy – a szemléletváltást jól érzékeltető kifejezéssel – egyes országokban nevezik, a folyamatos szakmai fejlődés támogatásának (CPD – Continuous Professional Development) új módszerei jelennek meg. Vagy a régiek alakulnak át.

A piaci szolgáltatók vagy állami intézmények által kínált, jellemzően 20–50 órás tanfolyamoknak kétségtelen előnyeik mellett komoly korlátaik is vannak. Nem lehetnek kellően személyre vagy intézményre szabottak, azaz a „mindenkinek ugyanazt” elvét követik, többnyire az iskolától távol szerveződnek, ami többlet terhet jelent időben és a költségeket tekintve is. A kínálat csak lassan képes a kereslethez igazodni, ráadásul a tanfolyamok zömmel a hagyományos képzési módszereket alkalmazzák, és a hierarchikus tanár-tanuló szereposztást reprodukálják.

Ma már egyre több országban megfogalmazott igény, hogy a tanfolyam-centrikus pedagógus-továbbképzés helyett a készségfejlesztő programok települjenek ki az iskolákba, illetve legyen elismert tanulási forma, hogy egy-egy iskola a környező iskolák számára is szervez szakmai továbbképzést. Így könnyebben biztosítható, hogy a képzés az adott iskola és az ott dolgozó tanárok, vezetők igényeire legyen szabva. Ráadásul ez a forma lehetőséget ad a tanárok együttműködésre építő közös tanulására is, a tanulási folyamatban a saját, iskolán belüli erőforrások hasznosítására (a felkészültebb tanárok támogathatják még kezdő kollégáikat), illetve az idő ésszerűbb kihasználására is.[1] De a szakmai fejlesztés iskolába telepítésének a legfontosabb haszna, hogy a résztvevők azt tanulhatják, ami az adott iskola saját céljaihoz és az abból adódó feladataihoz a leginkább szükséges. Ennek a folyamatnak a támogatására speciális technikai lehetőségek is rendelkezésre állnak.

A videó mint mozgóképkészítő eszköz az ötvenes évek elején született meg, és szinte azonnal használni kezdték az egyetemi tanárképzésben, illetve az olyan szakmákra történő felkészítésben, ahol az interakció, a szakmai kommunikáció fontos része az adott tevékenységnek, például orvosok és pacienseik, segítő szakmában dolgozók és ügyfeleik között, de a vezetőképzésben is megjelent ez a technika. Az 1970-es évek végén a magyar egyetemeken is alkalmazták ezt az eszközt, főként a szakmódszertan oktatásában (nyilván ott, ahol a laborokhoz kapcsolódóan megvolt a megfelelő technika és a működtetéshez szükséges képzett személyzet). A tanárjelöltek első csetlő-botló próbálkozásait videóval rögzítették, és a vezetőtanárok a hallgatókkal közösen, többnyire csoportosan elemezték, hogy min lehetne még javítani. Azóta persze a hibákkal történő szembesítés kiemelt szerepét felváltotta az a megközelítés, hogy a jelöltek figyelmét arra is érdemes felhívni, amiben jók, ezzel erősítve önbizalmukat és motiváltságukat.

A képrögzítés technikája az utóbbi évtizedekben ugrásszerűen fejlődött. Az eszközök olcsóbbak és kisebbek, így ma már bárki készíthet mozgóképet egy zsebben hordozható digitális kamerával vagy akár a saját okostelefonjával, és a felvételek szerkesztéshez is rengeteg könnyen elérhető program áll rendelkezésre.

A videóval rögzített szakmai teljesítmény utólagos elemzését, megbeszélését, mint módszert sokféle céllal használják, bár Magyarországon még viszonylag kevesen ismerik, és még kevesebben gyakorolják. Értő kezekben az úgynevezett pedagógiai videotréning segíthet már megfogalmazódott szakmai problémák kezelésében is.[2] De a videotréning szereposztására is alapvetően a segítő tréner és a segítséget kérő pedagógus nem szimmetrikus viszonya jellemző. A technika maga – a pedagógusi munka mozgóképi rögzítése és a felvétel egyéni vagy másokkal közös elemzése – azonban más módon is hasznosítható. Amennyiben egy pedagógus a saját órai munkáját szeretné fejleszteni, de ehhez nehéz megszervezni a kollégák óralátogatását, a technika ma már lehetőséget ad arra, hogy a munkájával kapcsolatos szakmai visszajelzési folyamatot megszervezze. Ami rendkívül fontos, hogy a folyamatot teljes egészében maga tarthatja kézben. Persze hasznos, ha a tanártovábbképzési rendszer ezt kifejezetten ösztönzi.

Azaz a pedagógus

a/ saját órai munkájáról készíthet videofelvételt, és azt megnézheti. Szembesülhet azzal, hogy a saját munkájáról addig alkotott képe hogyan viszonyul a felvételen látottakhoz. Például akár meg is mérheti, hogy a tanóra mekkora hányadában van nála a szó, és mekkora teret enged a tanulók megnyilvánulásainak. Aki nézte már meg valaha saját szakmai szereplését (prezentációját, saját óráját vagy egyéb iskolai szereplését, például ünnepi beszédét), feltehetően emlékszik a szembesülés újszerűségére, szokatlanságára, vagy akár drámai erejére, ami sokféle módon járulhat hozzá az önmagáról alkotott kép pontosításához. A korábban említett megoldásokhoz képest azonban mindenképpen fontos jellemző, hogy az adott pedagógus maga dönt arról, mit kezd a saját tevékenységéről készített felvétellel, például:

b / szűkebb körben megoszthatja és megvitathatja saját kollégáival.

c / a maga választotta szaktanácsadóval megosztva kérhet szakmai visszajelzést.[3]

d / szélesebb körben is közzé teheti, és akár egy másik iskolában, akár távoli országban működő, hasonló tevékenységet végzők kollégák észrevételeit, tanácsait kérheti.

Nincs olyan módszer, amely mindenkinek egyformán megfelelő. Az egyes alkalmazási lehetőségek rugalmasan használhatók és akár kombinálhatók egymással, mindig a pedagógus által megfogalmazott célnak megfelelően. Ennek a technikának kétségtelen előnye, hogy feloldja a helyhez és időhöz kötöttséget, amely egyik akadálya az iskolán belüli óralátogatásoknak. A világhálón százával találni olyan videófelvételeket, amelyeken az úgynevezett jógyakorlatokat mutatják be önként azok, akik úgy ítélik meg, ezzel segíthetik kollégáik munkáját.[4]

Eltérő, és másképpen hasznos, ha a tanár nem azért készít az órai munkájáról felvételt, hogy jó példaként állítsa az érdeklődők elé, hanem abból a célból, hogy munkájáról (annak a bemutatott részéről) szakmai véleményt kérjen a kollégáitól. Ez a technika alkalmazásának egy sajátos, tanulási célú felhasználása.

Az önreflexív tanulásra, a pedagógus kollégák visszajelzésének ilyen célú használatára kínál technikát, sőt komplett rendszert például az Iris Connect[5] nevű angol cég.[6]  Az Iris Connect által kínált megoldás kifejezetten az osztályteremben végzett munka fejlesztését szolgálja. Komplex kínálatában elérhetők elméleti anyagok, önálló módszertani megoldások, ötletek. Nem csak a kollégákkal osztható meg a saját tevékenységről készített videófelvétel, hanem a továbbképzést segítő szakemberrel (szaktanácsadóval) is, de helyet kaphatnak itt a diákok tanulását támogató tanári videók is (például a projektfeladatok magyarázatának céljából), illetve a megosztott anyagok segítségével kialakíthatók iskolák közötti kapcsolatok, szakmai hálózatok.

Az órai munkát bemutató felvételhez szükséges technika egy nagyobb táskában elfér, nem kell külön szakember az üzembe helyezéséhez (egy tanárnő a bemutató videóban alig egy perc alatt állítja össze a felvevőrendszert).[7] Két tablethez hasonló eszköz egy-egy mini állványra helyezve (amelyek így az osztályterem két pontjáról két szemszögből is rögzítik az órai munkát), a tanár ruhájára csíptetett mikrofon, amely a tanulók hangját is jó minőségben veszi, és egy mobiltelefon a tanár övére tűzve, amellyel irányítható a „rendszer”. Az elkészült felvétel automatikusan felölthető egy, a platformhoz tartozó, személyes háttértárba. A videó felvételt később a „tulajdonos” pedagógus egyszerű módon szerkesztheti, attól függően, hogy az óra egy pár perces részletét vagy az egészét kívánja megosztani. A megtekintésre jogosultak körét a tanár jelölheti ki a rendszert használók között. A megosztást követően, az általa megfogalmazott kérdésekre a facebook-hoz hasonló felületen érkeznek a válaszok, vélemények, kommentek. A gyerekek személyiségi jogait illetően azt a megoldást alkalmazzák, hogy a szülőktől kérnek írásos hozzájárulást, illetve a felvételek eleve nem az internet nyilvánossága elé kerülnek, csak a rendszeren belül használhatók, emellett a felvételek nem a tanulókra, hanem a tanári munkára fókuszálnak.

A témával kapcsolatosan felvetődő kérések közül talán a legfontosabb: miért ne lehetne hasonló célú hazai fejlesztést elindítani? Akár kis léptékű kísérletként. Bizonyára van olyan fejlesztő, aki meglátva a benne rejlő lehetőséget, kísérleti jelleggel nekilátna, hogy néhány iskola együttműködésével létrehozzon egy olyan tudásmegosztó felületet, ahova feltölthetők a vállalkozó kedvű tanárok saját órai munkájukról készített felvételei, tabletek vagy mobiltelefonok segítségével „takarékos megoldás”-sal (átalakított fotós állványokkal vagy selfie botokkal) is megoldható a videók elkészítése, a lényeg a megosztás, és a megosztott tartalmakról elindított egyéni vagy csoportos szakmai eszmecsere. Érdemes lenne a tapasztalatok összegzését követően szélesebb körben is alkalmazni ezt a másutt már bevált megoldást.

 

Tót Éva
a szerző a DPMK senior digitális pedagógiai fejlesztője

 

Jegyzetek:

[1] A néhány évvel ezelőtt készült, sok országra kiterjedő vizsgálat adatai is azt mutatták, hogy a magyar iskolákban igen alacsony az iskolán belül szervezett továbbképzések aránya, e tekintetben Magyarország a mezőny végén szerepelt. Lásd: Survey of schools: ICT in education_­Benchmarking Access, Use and Attitudes to Technology in Europe’s Schools. Final study report, European Schoolnet, 2013. február, 76-78. oldal
https://ec.europa.eu/digital-single-market/en/news/survey-schools-ict-education

[2] Lásd erről  Gombás Judit A videotréning módszer bemutatása, alkalmazásának lehetőségei a pedagógusképzésben című írását, különösen a bemutatott saját eseteket http://www.irisro.org/pedagogia2018januar/64GombasJudit.pdf

[3] Részletesebben a témáról, illetve a reflexiónak a hazai pedagógusminősítésben elfoglalt helyéről: https://www.oktatas.hu/kozneveles/projektek/tamop_315_pedkepzes_fejl/projekhirek/reflexio_pedagoguskomptenciak_ertekeleseben

[4] Ilyen magyar nyelvű gyűjtemény található az IKT műhely web-oldalán:  http://www.sulinet.hu/iktmuhely/
A Digitális Témahéthez kapcsolódó webináriumok gyűjeménye is elérhető a világáhálón: https://www.youtube.com/channel/UCahf7OoqZpydB5-w1smiIRQ/videos

[5] Az Iris Connect rendszerének használata előfizetéshez kötött, az eszközöket is a cég bocsátja rendelkezésre, a rendszer használatának éves díja általános iskolák számára évi 2000, középiskoláknak 3500 font körül mozog, a felsőoktatási intézményekkel egyedi megállapodás alapján kötnek szerződést. Döntően angol iskolák fizetnek elő, de a rendszer elvileg a világ bármely pontjáról elérhető, és a partneri kapcsolat egy hongkongi iskolában dolgozókkal is éppen úgy megvalósítható, mint a szomszéd városban vagy az ugyanazon a településen működő másik iskolával.

[6] A direkt ennek a szakmai eszmecserének a segítése érdekében kialakított „tanulási platform”-juk elérhetősége: https://www.irisconnect.com

[7] https://www.irisconnect.com/uk/products-and-services/video-technology-for-teachers/