A koronavírus-járvány kapcsán kényszerűen digitális munkarendre átálló köznevelés tantermeiben, pontosabban virtuális tantermeiben tovább kell, hogy folytatódjon a tanítás. A tanítás egyik legalapvetőbb hozzávalóját, axiómáját – azt, hogy a tanulók és a pedagógusok egy időben és egy térben vannak – most ki kell váltani valami mással. Ahogy a digitális munkarend konyhájában az elmúlt napokban a házhozszállításé lett a főszerep, úgy a virtuális tantermekben is egyelőre a jelenleg elérhető menüből – keretek, alkalmazások, tartalmak – kell választanunk. Írásunk a tartalomválasztás kiemelt szempontjait járja körül jelenlegi különleges helyzetünkben: mit és hogyan érdemes főznünk, hogy ha nem is a megszokott minőséget, mégis finom, tartalmas és emlékezetes fogásokat szeretnénk tálalni a karantén idején is.

 

„Ami nincs papírra nyomtatva, az nincs is!” kontra „Amit papírra nyomtattak, az már a nyomtatás pillanatában elavult!”

Elképzelhető-e a digitális munkarend digitális tartalom nélkül? Igen. A tanulóknál megvannak a tankönyvek és a munkafüzetek. A digitális munkarend nem tiltja, hogy papíralapon haladjon előre a tanuló a tanár által digitálisan kiküldött instrukciók szerint.

A papíralapú dokumentumokra épülő visszajelzés, számonkérés azonban semmiképpen nem célszerű. A lefényképezett füzet, vagy munkatankönyv fotójának beküldése közösségi üzenő felületen (Facebook, Viber stb) nemcsak hatalmas hálózati terhelést jelent, de a tanár számára gyorsan felhalmozódó, kezelhetetlen tömegű és követhetetlen posztot, fájlt, képet, amit egyenként le kell menteni, meg kell nézni, vissza kell jelezni. Ez már néhány osztály esetében is kezelhetetlen mennyiséggé duzzadhat egy nap alatt is.

A digitális tartalmak használata mellett sok érv szól. Ilyen érv a multimédia-használat lehetősége, ami összehasonlíthatatlanul hatékonyabb lehet a szemléltetés, a megértés támogatása terén; emellett a könnyű szerkeszthetőség, átalakíthatóság szintén jelentős előnyt jelent, de talán a legfontosabb az életszerűség. A tanulók számára manapság az információk egyre inkább digitális formában állnak rendelkezésre, amelynek befogadására, kritikus kezelésére papír alapon nehéz felkészíteni őket. A digitális munkarend azonban nem elsősorban pedagógiai reform és innováció, hanem egy vészhelyzeti működési mód, amelyben a papíralapú tartalmaknak ugyanúgy helye van, mint a digitális, virtuális valóságra épülő környezeteknek.

Azaz a tartalom továbbra is lehet bármi, csak a rá vonatkozó instrukciónak kell digitálisan eljutnia a tanulóhoz.

 

„Ez az oldal tökéletes!” kontra „Használhatatlan!”

Sajnos nem vagyunk tévedhetetlenek. A tananyagszerzők sem, a pedagógusok sem és sajnos azok sem mindig, akik a digitálisan (is) elérhető tartalmakat írják, lektorálják és szerkesztik. Különösen igaz ez a közösségi, illetve a nyílt tartalmú, közösségi fejlesztésű oldalakra. Az egyes oldalak mögött jellemzően sok száz vagy sok ezer munkaóra van. Érdemes azokat is alaposabban megnézni, amelyek nem nyerik el elsőre a tetszésünket, hátha találunk bennük egy-egy ötletet, megoldást, ami megkönnyíti a munkánkat vagy új ötletre sarkall. Ugyanígy, leragadni sem érdemes egyetlen megoldásnál, mert azzal elszalaszthatunk újabb, a tanulók számára befogadhatóbb rendszereket.

Azaz ne a tökéleteset keressük, hanem alakítsunk és javítsunk a rendelkezésre álló tartalmakon!

 

„Én ezzel nem tudok mit kezdeni!” kontra „Megtaláltam, én csak ezt fogom használni!”

A digitális oktatási tartalmak használhatóságának megítélése nem csak szubjektív lehet. A számtalan, sok esetben egy egyszerű ötletből, szükségletből születő megoldás lehet pedagógiailag átgondolatlan, tartalmilag hibás, vagy technológiailag működésképtelen. Érdemes minél szélesebb körben körbekérdezni, hogy kinek milyen tapasztalata volt már az adott rendszerrel. Ha nem érezzük magunkat technológiai innovátornak, akkor csak olyan megoldást próbáljunk ki, amit olyan pedagógus ajánlott, aki már legalább fél éve használja.

A digitalizáció nem önmagában előny. Csak akkor érdemes rá váltani, ha egyértelmű és közvetlen előnnyel jár: segít a tanulók bevonásában; időt lehet vele nyerni; segít az olyan kompetenciákat is fejleszteni, amelyeket hagyományos eszközökkel nem, vagy csak nehezen lehet. Nyilván a digitális munkarendben a digitális eszközök használata megkerülhetetlen, de nem feltétlenül szükséges minden pedagógiai tevékenységet digitalizálni.

Ha sikerült megfelelő digitális oktatási tartalmat találni, akkor sem érdemes kizárólagosan ragaszkodni hozzá, mert lehet, hogy nem minden diáknak felel meg egyformán; lehet, hogy még annál is van jobb; de ami a legfontosabb, nincs olyan digitális tananyag, ami minden pedagógiai helyzetre megfelelő lenne.

Azaz, ha találtunk egy szimpatikus tartalmat, módosítsuk, és építsük be úgy a saját óránk anyagába, hogy az a legjobban szolgálja tanulóink hatékony és eredményes tanulását!

Egyet viszont ne felejtsünk el: a szakácsot dicsérni szabad és kell! Az eredeti szerzőnek is kijár a jó szó, de legalább is a szerzői jogok és a szellemi termékekről szóló előírások betartása.

 

Néhány további szempont áttekintése

Amennyiben a kiválasztott digitális oktatási tartalom pedagógiailag megfelelő, tartalmilag hibátlan és technológiailag működőképes, azért még javasolt az alábbi szempontok figyelembevétele is:

• Feleljen meg a GDPR adatvédelmi követelményeinek!
• Lehetőség szerint legyen akadálymentes, ha közösségünkben van ezt igénylő tanuló!
• Illeszkedjen az intézményben, más pedagógusok által használt megoldásokhoz és az intézményben alkalmazott közös platformhoz!
• Ne legyen benne reklám!
• A pedagógus által létrehozott, módosított tartalom feletti rendelkezési jogát a pedagógus őrizze meg!