A koronavírus-járvány okán 2020 tavaszán bevezetett digitális munkarend jelentős kihívást jelentett a köznevelésben tevékenykedők számára. A távtanítás időszakában ugyanakkor sok pedagógus és iskola jól vizsgázott: munkájuknak köszönhetően sokszínű͕, a kényszerű helyzet lehetőségeit kiaknázó módszertani megoldások születtek az intézményeikben. Cikksorozatunkban a rendkívüli helyzethez figyelemre méltó módon alkalmazkodó pedagógusokat és intézményeket mutatunk be. Célunk, hogy a széles közönség is megismerje történeteiket, tapasztalataikat, a távtanítás során kialakított jó gyakorlataikat.

 

Az alábbiakban Novák Károllyal, a Ceglédberceli Eötvös József Általános Iskola pedagógusával készült interjúnkat olvashatják.

 

Novák Károly a Budai Tanítóképző Főiskolán tanult, ahol a tanítói képzés mellé német nyelvi szakkollégiumot választott, majd a második év után DAAD-ösztöndíjjal két szemesztert a Klagenfurti Egyetemen hallgatott. Tanári pályafutását egy Nógrád megyei kis faluban, Berkenyén kezdte, ahol 9 évet töltött el tanítóként. Innen Ceglédbercelre költözött családjával, és azóta is a helyi Eötvös József Általános Iskola pedagógusa. Nyelvtanárként, illetve felső tagozatban osztályfőnökként egy-egy osztályt elsőtől nyolcadikig kísérhet végig. 2013-ban jelentkezett a Microsoft Innovatív Pedagógus Közösségébe, ahol azóta is aktív tag, szakértőként és trénerként is támogatva a programot. (A közösség számára tartott webináriumsorozatból készült kurzus elérhető a MEC felületén.) 2015-ben innovátor profilú mesterpedagógus lett, 2016-ban pedig részt vett a Budapesten megrendezett Microsoft Global Education Exchange nemzetközi eseményen. Tanulócsoportjaival azóta is minden évben aktív közreműködője a Microsoft aktuális nemzetközi digitális oktatási kezdeményezéseinek.

 

Hogyan kezdődött a kapcsolata a digitális oktatással?

1992-ben kezdtem el tanítani egy Nógrád megyei kis faluban, Berkenyén. Ezt megelőzően, egy ösztöndíjnak köszönhetően, egy éven keresztül a Klagenfurti Egyetemen tanulhattam – nos, elég nagy volt a kontraszt. A faluban először csak úgy tudtam telefonálni, hogy el kellett mennem a posta épületéhez, ott volt egy telefonfülke, amiben egy kurblis telefon segítségével a központ felhívása után a szüleim telefonszámlájára tudtunk egymással beszélgetni. Számomra is időutazás volt, mindemellett szakmailag nagyon sokat adott az a 9 év, melyet ott töltöttem, alsó tagozaton, összevont osztályokkal. A fejlődés azonban rohamléptekben közeledett felém. Az internettel való ismerkedésre először a berkenyei teleházban adódott lehetőségem, ahol betárcsázós internettel és a DPG-vel kezdődött a digitális kommunikációban való részvételem. Aztán lassanként lett iskolai, majd otthoni telefon, internet is. Kezdetben főképp keresésre, tartalomfogyasztásra használtam az IKT-eszközöket, azonban hamar fontossá vált számomra a tartalomelőállítás is. 1998-ban hoztam létre a Microsoft-fiókomat, amit először csak levelezésre használtam, majd ahogy fokozatosan elérhetővé váltak a különféle szolgáltatások, igyekeztem minél többet kipróbálni, és beilleszteni a mindennapi tanításba is. 2001-ben családommal Ceglédbercelre költöztünk, ahol azóta is tanítóként, illetve nyelvtanárként dolgozom. Mivel akkor nem volt informatika szakos kolléga az iskolában, néhány évig én is tanítottam a tárgyat – amolyan „vakok között félszemű a király” alapon. 2009-ben jelentkeztem volna informatika szakra a Szegedi Tudományegyetemre, azonban abban az évben nem indult el a képzés, így végül angol szakot végeztem az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán (AVKF). Az iskolarendszerű informatikatanulásról lemondtam ugyan, de az elköteleződésem megmaradt. Legfontosabbnak azt tartom, hogy az eszközök sokaságából mindig megtaláljuk azt, ami a pedagógiai céljainknak leginkább megfelel.

Ilyen előzmények után hogyan érte Önt a digitális munkarend márciusi meghirdetése?

A digitális munkarend bevezetése a mi iskolánkban viszonylag zökkenőmentesen zajlott le. Mivel nálunk már 3 éve rendelkezésre állt a Microsoft 365 rendszer, „csak” annyi volt a teendőnk, hogy élesítsük azoknál is, akik addig nem használták a mindennapokban.

Mi volt az, ami nehézséget okozott, és hogyan sikerült megoldani?

Számomra nem jelentett problémát a rendszer használata, mivel az előző osztályommal már megismertük a programot, azonban annyira mégsem volt könnyű, mert a tavalyi tanévben a nyolcadikosok után első osztályosokat kaptam. Itt nyilván csak a szülőkkel együttműködve tudtunk dolgozni, mert a kisgyermekek még nem önálló eszközhasználók.

A szülőkkel való kommunikáció jól működött?

Szerencsénkre ez sem volt túl nehéz, mivel már szeptembertől próbálkoztunk azzal, hogy a szülőkkel a Teams felületén tartsuk a kapcsolatot. A digitális munkarend bevezetésével ez csak annyiban változott, hogy lényegesen intenzívebbé vált ez a kapcsolattartás. Felmértük, hogy mindenhol rendelkezésre állnak-e a megfelelő eszközök (szerencsés helyzetben voltunk, mert valamilyen eszközzel minden család tudott csatlakozni), majd kialakítottunk egy mindenki számára elfogadható digitális napirendet. Vasárnap esténként elküldtük a szülőknek a heti terveinket, így könnyebben meg tudták szervezni azt, hogyan tudják beilleszteni a karanténos mindennapjaikba a tanulást. Ez főképp ott volt fontos, ahol több iskoláskorú gyermek is volt a családban, de eszköz csak egy. Minden nap tartottunk legalább egy online órát, amit fel is vettünk, hogy aki nem tudott részt venni valami miatt, később vissza tudja nézni. Egy hét elteltével megkérdeztük a szülők véleményét is, és apróbb korrekciókat végeztünk, majd a kialakított rendszer szerint folyt a tanítás év végéig. A szülők visszajelzései alapján nagyon fontosak voltak az online órák, mert így nem veszítettük el a gyerekekkel a személyes kapcsolatot.

Mit tanult meg ebben az időszakban a problémák és megoldásuk kapcsán? Van-e szakmai hasznosulása Ön szerint ennek az időszaknak saját, illetve iskolája oktatási gyakorlatában?

A gyerekek nagyon hamar megtanulták használni azokat a funkciókat, amire szükségünk volt az online órákon (mikrofon és kamera ki- és bekapcsolása, cset használata). A tananyag mellett legalább olyan fontos volt a gyerekek lelki egészségével is foglalkozni, ezért a tanulás mellett játékra, beszélgetésre is használtuk a Teams felületét, így, ha nem is voltunk egymás közelében, minden nap együtt tudtunk lenni legalább a virtuális térben. A szülőkkel szorosabbá vált a kapcsolatunk, nagyon jó volt megtapasztalni így is, hogy mindannyian egy célért dolgozunk, egyfelé haladunk. Mind a szülőkkel, mind a kollégákkal azt állapítottuk meg, hogy a nehézségek ellenére a digitális kompetenciája mindenkinek ugrásszerűen fejlődött. Több kolléga is felfedezett olyan online funkciókat, melyek a mindennapi (offline) tanításban is rendkívül hasznosak, és ezeket meg is tartották, jelenleg is használják (feladatkiadás, tananyagok rendszerezése és tárolása, tervezés).

Merre tovább? Milyen szakmai tervekkel indult neki az idei tanévnek?

Az elkövetkezendő időszakban továbbra is szeretném megosztani a tudásomat minél több kollégával. Újabb ötéves mesterprogram veszi kezdetét, melynek címe: Digitális kompetencia fejlesztése a köznevelésben. A címhez újabb ötletek tartoznak, melyeket részben már el is kezdtem megvalósítani. Szeretném továbbra is segíteni a Facebookon lévő szakmai csoportjaimat, a kollégákat a tudásmegosztásra motiválni. Szorosabb szakmai kapcsolatban állok a Wakelet, Sutori, Genially fejlesztőivel. Reményeim szerint ezen online eszközök pedagógiai célú használata élményszerűen segítheti elő a diákok digitális kompetenciájának fejlesztését. Ami a saját szakmai fejlődésemet illeti, jelenleg az Adobe kreatív oktatási termékeinek minél profibb szintű elsajátítását és a diákokkal való használatát tervezem megvalósítani. Itt is megköszönöm iskolám vezetésének támogatását, mely lehetővé teszi, hogy a gyakorlatban is kipróbálhatom a tanítással és tanulással kapcsolatos vízióimat.