Cikksorozatunkban olyan intézményeket és pedagógusokat mutatunk be, akik a koronavírus-járvány miatt elrendelt távtanítás időszakában figyelemre méltó módon alkalmazkodtak a rendkívüli helyzethez. Célunk, hogy a széles közönség is megismerje történeteiket, tapasztalataikat, jó gyakorlataikat.

Soron következő írásunkban Jánossy Zsoltot, a Gödöllői Török Ignác Gimnázium matematika–fizika–angol szakos tanárát, a Digitális Pedagógiai Módszertani Központ munkatársát kérdeztük tapasztalatairól és az iskola digitális távtanítási sikereiről.

Mesterpedagógus, matematika, fizika és angol nyelv szakos tanár, szaktanácsadó és digitális pedagógiai szakértő. Harminc éve tanít a Gödöllői Török Ignác Gimnáziumban, és több mint két évtizede dolgozik a digitális pedagógia területén. Jelenleg fizikát tanít Gödöllőn, fizika szaktanácsadó és a Digitális Jólét Nkft. Digitális Pedagógia Módszertani Központjának (DPMK) senior digitális fejlesztője. Rendszeresen tart szakmódszertani és digitális pedagógiai témájú előadásokat és továbbképzéseket pedagógusoknak. Számos digitális pedagógiai fejlesztésben vett már részt. A digitális távtanítás időszakában aktív szerepet vállalt mind a gödöllői intézmény tanárainak támogatásában, mind pedig a DPMK által nyújtott digitális módszertani támogató tevékenységben.

Milyen előzetes tapasztalatokkal, tudással rendelkezett a digitális pedagógia területén a távtanítási rend bevezetése előtt?

Jánossy Zsolt: Sokszor előfordult pályám során, hogy mikor valamilyen intézményi vagy pedagógiai innováció megvalósításában a digitális technológia felhasználását szorgalmaztuk kollégáimmal, csupán azt az útravalót kaptuk iskolánk nagy öregjeitől, hogy: „Csináljátok csak, Ti úgyis szerettek szórakozni ezekkel a kütyükkel!” Ennek ellenére és ezzel együtt szerencsésnek mondhatom magamat, hiszen pályám során mindvégig rendkívül motiváló környezetben dolgozhattam. Igaz ez a kijelentés a Gödöllői Török Ignác Gimnáziumra is, ahol a szó legnemesebb értelmében működik komoly pedagógiai műhely a gimnázium indulása óta, és azokra a szervezetekre és cégekre, ahol az iskolai munkám mellett lehetőségem nyílt fejlesztői, szakértői tevékenységet folytatni. A digitális pedagógia szempontjából mérföldkőnek tekintem azt, amikor a Sulinetnél kaptam feladatokat. Az ott magamba szívott tapasztalatot és tudást már könnyű volt kamatoztatni és tovább építeni az iskolai és külső szakértői feladataim során. Gödöllőn megszerveztük a városi és az intézményi angoltanári csoportot, melynek rendezvényei a szokásos szaktárgyi szakmai témákon túl rendszeresen lehetőséget teremtettek IKT témájú előadások és műhelyfoglalkozások szervezésére is. Az Eduweb Zrt. csapatában pedig ezzel párhuzamosan részt tudtam venni természettudományos szoftverek (Yenka és Sunflower) és pedagógus-továbbképzések (Intel Essentials projektpedagógia) lokalizálásában, illetve digitális pedagógiai témájú akkreditált továbbképzések fejlesztésében. Nagy kihívást jelentett a zanza.tv tanulási platform kialakításában és tartalommal való feltöltésében való közreműködés is. 2017 óta a Digitális Jólét Nonprofit Kft. Digitális Pedagógiai Módszertani Központjában (DPMK) is dolgozom digitális pedagógiai szakértőként, ahol számos izgalmas feladatot kaptam (pedagógusok számára angliai és finnországi tanulmányutak szervezése, az EFOP-3.2.3/VEKOP-7.3.3 Digitális Környezet a köznevelésben című EFOP pályázatokban részt vevő intézmények és pedagógusok szakmai támogatása, részvétel a DPMK által fejlesztett Digitális Névjegy Rendszer, valamint az állampolgári digitáliskompetencia-keret fejlesztésében). Évek óta tevékeny részt vállalok a Digitális Témahét és a Code Week szervezésében is. Nagy megtiszteltetésként ért, amikor 2019-ben a Sulinetwork-díjjal ismerték el eddigi munkámat, amelyet a digitális írástudás fejlesztésének pedagógiai-módszertani támogatásában végeztem.

Ilyen tapasztalatokkal és szakmai előzményekkel a birtokában hogyan érte Önt a veszélyhelyzetben kihirdetett digitális munkarend?

Néhány kollégámmal együtt a gödöllői intézményben már évek óta próbáljuk a digitális technológia által kínált lehetőségeket beépíteni a mindennapi tanári munkába. Erre a rendelkezésre álló eszközháttér hol kevesebb, hol több lehetőséget biztosított. Mindenesetre igyekeztük ezt a tevékenységüket nem magányos harcosként végezni, hanem próbáltuk a tantestületet is magunk mellé állítani. Ennek jegyében kezdődött el egy intézményi digitális munkacsoport felállítása, melynek lelkes tagjai – felmérve az igényeket és lehetőségeket – próbálták feltérképezni az intézményi digitális átállás irányait. Képzéseket szerveztek, alkalmazásokat javasoltak a kollégáknak és online felületeteket állítottak a tudás- és tartalommegosztás szolgálatába. Büszke vagyok arra, hogy valami részem nekem is lehetett ebben a munkában: tanácsaimmal próbáltam segíteni az intézményben folyó munkát. Így azt lehet mondani, hogy ennek a tevékenységnek eredményeképpen iskolánkat és kollégáinkat nem érte teljesen felkészületlenül az elmúlt tanév márciusában kihirdetett digitális munkarend. Addigra iskolánkban már minden kollégának és tanulónak készen állt az Office 365 fiókja arra, hogy egy közös platformon tudjon megindulni a távtanulás.

Akkor ezek szerint az átállás meglehetősen gördülékeny volt. Nehézségek adódtak azért?

Persze meg kellett vívni a kollégákkal és a gyerekekkel is a csatákat azzal kapcsolatosan, hogy miért ezt, és nem más platformot, illetve alkalmazásokat használunk, miért szükséges az iskolai e-mail-fiók használata, és hogy nem feltétlenül nélkülözhetetlen eleme a távtanításnak a „távfeleltetés” és a heti összes órának online prezentálása. Előbb vagy utóbb azonban az iskolai közösség döntő többsége elfogadta az adott helyzet kezelésére talán legkézenfekvőbbnek kínálkozó, majd a gyakorlatban eredményesnek bizonyuló rendszerek és módszerek használatát. Az intézményi digitális munkacsoport támogatójaként rendszeresen adtam tanácsot a hozzám forduló kollégáknak, és a munkacsoporttal együtt többször is kértünk visszajelzést a tanulóktól és a kollégáktól a távtanításról alkotott véleményükről. Ezeket a visszajelzéseket és a szülői véleményeket is beépítettük a további belső továbbképzések tematikájába és a folyamatos támogatói tevékenységbe. Örömömre szolgáltak azok a pozitív visszajelzések, amelyek megerősítettek abban, hogy jó úton járunk.

Hogyan zajlottak a mindennapok ebben a helyzetben?

A távtanítás során arra törekedtem, hogy minden tanulócsoportom számára az adott körülmények között a leghatékonyabb tanulási módszert találjam meg. A kilencedikes, angol tanítási nyelvű fizikacsoportjaim számára kézenfekvőnek tűnt, hogy az NKP oldalán megtalálható okostankönyv mellett a BBC Bitesize portálján található tananyagokat használjuk. Az online tananyagok és feladatok mellé a saját készítésű és YouTube-on megosztott videók nyújtottak a tanulóknak segítséget. A feladatok kiosztásához és a felmerülő problémák megoldásához az MS Teams alkalmazást használtuk. A 10. és 11. évfolyamon épp a digitális munkarendet megelőzően kezdtünk bele néhány, a tananyaghoz kapcsolódó, hétköznapi életben is gyakran használt eszköz, berendezés és alkalmazás megismerésébe. Ez a jelenléti oktatás idején kiscsoportos felkészülés formájában valósul meg, majd a csoportok egy másik csoportnak mutatják be a gyűjtött anyagot, akik aztán végleges formába öntik a kiselőadás, esetleg kisfilm anyagát. Amikor mindenki elkészült, a csoportok bemutatják az elkészült anyagokat (prezentációkat, filmeket, plakátokat stb.), majd a gyűjtést végző csapat „szakmai zsűrizése”, illetve a többi csapat „társadalmi zsűrizése” jelenti az értékelés következő fázisait. A zsűrik munkáját előre kiadott ellenőrző listák és értékelő táblázatok segítik és teszik egységessé. A tanári értékelés csak ezután következik. Most ezt a nem egyszerű folyamatot kellett online platformra átültetni. Szerencsére az összes csoportom számára ismert volt a MS Teams, így kapcsolattartás és a feladatok kiszabása gördülékenyen zajlott. Az elkészült produktumokat is könnyedén meg tudták osztani a tanulók a OneDrive zárt rendszerében, majd online kérdőívek segítségével zajlottak az értékelési fázisok, és az együttesen kialakított véleményeket is online kapták vissza az anyagokat összeállító diákok. A 10. osztályos tanulók nagy része, míg a 11.-esek szinte kivétel nélkül kreatívan, szorgalmasan és példaértékűen teljesítettétek a feladatokat. A fizika érettségi előkészítős tanulókkal (11. és 12. évfolyam) is a MS Teams jelentette az online kapcsolattartás eszközét. Az érettségi közeledtével a 12. évfolyamos tanulókkal hetente több alkalommal is „találkoztam”. Számukra nagyon fontos volt a legalább virtuálisan együtt eltöltött idő. Mind a videók elkészítésénél, mind pedig az online magyarázatoknál jó hasznát vettem a korábban vásárolt HUE Intuition dokumentum kamerának és a digitális munkarend alkalmából beszerzett Wacom digitalizáló táblának.

A távtanítás ideje alatt igyekeztem mindent megtenni annak érdekében, hogy mind a saját iskolámban, mind pedig a DPMK-ban helyt tudjak állni. Napközben az iskolai oktatásra koncentráltam, az esti órákban és hétvégenként tevékeny részt vállaltam a pedagógustámogató munkában. A DPMK honlapján cikksorozatot indítottunk, a Digitális Témahét keretében pedig webináriumokat szerveztünk annak érdekében, hogy megismertessük a pedagógusokkal a távtanítás folyamatában jól használható eszközöket, szoftvereket, tartalmakat és mobilalkalmazásokat. Nagy hangsúlyt fektettünk arra is, hogy a távtanítás módszertanáról is szóljunk, hiszen az említett segédeszközök a digitális pedagógia nélkül nem tudják megfelelő módon segíteni a pedagógusok munkáját, hatékonyan támogatni a tanítás-tanulás folyamatát.

Ön szerint beépülnek majd a távtanítás tapasztalatai a járvány elmúltával a mindennapi iskolai gyakorlatba? Hogyan látja a saját szerepét ennek támogatásában?

Őszintén szólva, nagyon hasznosnak és eredményesnek tartom azt a talán elsőre kettősnek tűnő felállást, ami jelenleg jellemzi tevékenységemet. Úgy érzem, hogy rengeteget olyan dolgot tanultam és tudtam iskolámban hasznosítani, amelyek a DPMK-hoz köthetőek, ugyanakkor az iskolai tapasztalataimmal gyakran sikerült gazdagítani a DPMK-ban folyó fejlesztő munkát. Szaktanácsadói tevékenységemben pedig mindig is remekül tudtam építeni mindkét intézményben szerzett tapasztalataimra. Amennyiben erőm és lehetőségeim engedik, szívesen gyúrnám továbbra is egybe mindazt, amit tapasztalok és tanulok az élet különböző területein, és szeretném ezt a hatékony pedagógusi és szakértői munka szolgálatába állítani. Az eddigiekhez hasonlóan szeretném ezzel pedagógus kollégáim munkáját is segíteni. Hiszem, hisz eddig is ezt tapasztaltam, hogy bárhová is vezet a sors, mindig lesznek olyan kollégák, akiktől lehet tanulni, és olyanok is, akik megfontolják az én tanácsaimat. Örömömre szolgálna, ha több fiatallal találkozhatnánk a pályán, hiszen a jövő nemzedékek sikere jórészt a mai pedagógusok kezében van. Ehhez persze még sok-sok változásra van szükség. Az én víziómban ezeknek a változásoknak természetesen részét képezi a magyar iskolarendszer teljes körű és hatékony digitális átmenete, a pedagóguspálya mind erkölcsi, mind pedig anyagi megbecsültségének helyreállítása, továbbá modern, jól felszerelt iskolák kialakítása. Persze azt sem tagadhatom, hogy nagyon várom a Covid–19 vírushelyzet okozta korlátozások végét. Ugyan nagy szerepet tulajdonítok az online tudásátadásnak, kommunikációnak és együttműködésnek, de a személyes kapcsolattartás és eszmecsere nagyon hiányzik. Jó lenne, ha a digitális munkarend alatt elsajátított digitális kompetencia nemcsak válságkezelő eszközként, hanem a napi, iskolai tevékenység részeként szolgálhatná az oktatást. Azt kívánom mindannyiunknak: tanulóknak, tanároknak, szülőknek és szakértőknek, hogy mihamarabb, a vírushelyzet miatti korlátozó intézkedések nélkül, személyesen is találkozhassunk, és együtt tehessünk még többet a hatékonyabb tanulásért, gyermekeinkért, a jövőjükért, a közös jövőnkért!