Cikksorozatunkban olyan pedagógusokat és iskolákat mutatunk be, akik a járványhelyzet nyomán elrendelt digitális munkarendben kiemelkedő oktatási, illetve támogató tevékenységet folytattak. Célunk, hogy a széles közönség is megismerje történeteiket, tapasztalataikat, a távtanítás során kialakított jó gyakorlataikat.

Az alábbiakban Klacsákné Tóth Ágotával, a Budapest XX. Kerületi Nagy László Általános Iskola és Gimnázium pedagógusával készült interjúnkat olvashatják.

Mindig is tanár szeretett volna lenni, és ma sem választana más pályát. Mintaképei a szülei, akik maguk is tanítók voltak.

Szakmai érdeklődésének fókuszában a tanítás módszertana áll, írt saját tankönyvet, oktatóprogramot, digitális tananyagot is.

Nyitott minden újdonságra, szeret kísérletezni, új dolgokat kipróbálni, és az általa hasznosnak talált jó gyakorlatokat rendszeresen megosztja kollégáival is.

2009-ben fizikaprojektjével közönségdíjat nyert az első hazai Innovatív Tanárok Fórumán, így 2010-ben kijutott a berlini Európai Innovatív Tanárok Fórumára, amely fontos szakmai inspirációt jelentett számára.

Meghatározó volt a pályáján az Educatio IKT-műhelye 2013-ban és egy 2018-as, a DPMK által szervezett tanulmányút, amelyen közvetlenül is megtapasztalhatta a finn oktatási csodát.

Az EU Code Week magyarországi vezető tanáraként a kódolás népszerűsítése érdekében tevékenykedik.

Interjú

Hogyan kezdődött a kapcsolata az innovatív pedagógiával?

Mindig is tanár szerettem volna lenni, több mint 30 év tanítás tapasztalatai alapján ma sem választanék más pályát. Egy kis faluban nőttem fel. Szüleim tanítók voltak, esténként gyakran láttam őket feladatlapokat, szemléltető eszközöket készíteni. Mindent megtettek, hogy a kisdiákok jól megtanuljanak írni, olvasni, számolni. Az ő hivatásszeretetük, szakmai elkötelezettségük példa volt számomra.

Kezdettől fogva érdekelt a tanítás módszertana, első szakdolgozatomat ebből a témából (Problémamegoldó módszerek a matematikában) írtam. Második diplomamunkám − felismerve a programozás gondolkodásfejlesztő jelentőségét − egy Logo programnyelvet oktató tankönyv volt, amiből évekig tanítottunk iskolánkban 10-14 éves gyermekeket programozni.

A 2000-es évek elején a felgyorsult informatikai fejlődés az oktatásban is éreztette hatását. Informatikatanár lévén elkezdtem használni a számítógépeket egyéb szaktárgyaim óráin is. Először kész ingyenes oktatóprogramokkal, gyakorló szoftverekkel kezdtem, majd hamar belekóstoltam a saját oktatóprogram, digitális tananyag készítésébe is.

Szeret kísérletezni, új dolgokat kipróbálni?

Mindig igyekszem napra kész lenni az aktuális oktatási trendekkel, új módszerekkel, eszközökkel. Ha egy új eszközt jónak találok, kipróbálom, és ha annak valóban pedagógiai haszna van, akkor beépítem tanítási gyakorlatomba. A kipróbált jó gyakorlatokat, innovációkat rendszeresen megosztom tanártársaimmal.

Az interaktív tábla megjelenése például új lehetőségeket kínált, és mivel iskolánknak nem volt módja ilyen eszközt beszerezni, 2009-ben – külföldi példa alapján – saját magam készítettem egyet, és kezdtem használni az óráimon. (A tábláról az Eduline által szemlézett cikkben olvashatnak részletesebben. (a szerk. megjegyzése)).

Sokan felkaptuk a fejünket annak idején a tábla hírére, igazi kuriózum volt. Mérföldkő volt ez a pályáján?

Először hoztam létre oktatás során alkalmazandó eszközt, és ez meghatározónak bizonyult későbbi innovációs tevékenységemet illetően. 2009-ben az első Magyarországon rendezett Innovatív Tanárok Fórumán „A Bermuda háromszög rejtélye” címmel fizikaprojektet mutattam be, amivel közönségdíjat nyertem, és így 2010-ben kijutottam a berlini Európai Innovatív Tanárok Fórumára. Itt a kontinens legkiválóbb tanárai mutatták be projektjeiket, nagyon inspiráló volt számomra. Lenyűgözött az a módszertani sokféleség, nyitottság, amellyel itthon akkor még nem találkoztam.

Ez ösztönözte arra, hogy beépítse a projektmódszertant a mindennapi tanítási gyakorlatába?

Ez is motivált, igen. Illetve 2013-ban sikeresen pályáztam az Educatio IKT Műhelyére, amelynek célja volt, hogy támogassa a digitális írástudás fejlesztését szolgáló pedagógiai projektek kidolgozását és megvalósítását. A több hónapos munka során nemcsak a projektpedagógia, valamint az IKT-eszközök és alkalmazások használatában fejlődhettem, hanem tagja lettem egy olyan inspiráló szakmai közösségnek, ami a mai napig meghatározó az életemben.

Aztán jó pár évvel később, 2018 őszén újabb kivételes szakmai lehetőséghez jutottam: egyike lettem azoknak a szakértőknek, akik a DPMK felkérésére részt vehettek egy finnországi tapasztalatcsere-programban. Fantasztikus érzés volt közvetlenül megtapasztalni azt az oktatási környezetet, amelynek sikerességéről, számunkra szokatlan megoldásairól már sokat olvastam. Az intézményeket látogatva azonnal feltűnt, hogy sokkal nagyobb a tanulói felelősség és önállóság a tanulási folyamatban. A diákok folyamatos visszajelzést kapnak a pedagógustól, ez segíti őket az önértékelésükben, saját céljaik kialakításában. Természetes volt mindkét fél számára a digitális eszközök alkalmazása.

Hogyan hasznosította ezeket a tapasztalatokat a digitális munkarendben?

A digitális munkarend sem engem, sem intézményünket nem érte váratlanul. Az átállást megelőző héten döntöttünk az egységes iskolai platform bevezetéséről. 2012 óta használjuk iskolánkban az Office 365-öt, így a Teams-t választottuk. A felületet évek óta rendszeresen használtam projektirányításra. A videóhívással lebonyolított oktatásban is volt már némi tapasztalatunk, hiszen évek óta online tanítunk olyan magántanulókat, akik egészségügyi okok miatt nem tudnak iskolába járni. Március 17-én műhelyfoglalkozáson mutattam be a tantestületnek a Teams távoktatási lehetőségeit. Az ezt követő három hónapban folyamatos technikai és módszertani támogatást nyújtottam kollégáimnak.

Mi jelentette a legnagyobb kihívást a távtanítás során?

A tanév hátralévő része digitális munkarend nélkül is komoly próbatételt jelentett volna számomra, hiszen három tantárgyból (matematika, fizika, informatika) készültek diákjaim érettségire mind emelt, mind középszinten, témahetet terveztem, belső mérések vártak ránk.

Leginkább a matematikából középszintű érettségire készülő csoport felkészítésétől tartottam. Ezt a csoportot novemberben nagy lemaradással vettem át, keveset dolgoztunk még együtt. Az online matematikaórák frontális ismétléssel, rendszerezéssel kezdődtek, majd közös gyakorlással folytatódtak. A diákok feltöltötték a munkáikat a jegyzetfüzetükbe, ezeket folyamatosan figyelemmel kísértem. A személyre szabott visszajelzések alapján a tanulók módosították feladatmegoldásaikat, pótolták a hiányosságaikat. Ez a módszer rendkívül hatékonynak bizonyult, az érettségin elért eredményük sokkal jobb lett a korábbi években elért osztályzataiknál. Hasonló módon zajlott a fizika- és az informatikaérettségire történő felkészülés. A beadott munkákat egyénileg értékeltem, a közös online megbeszéléseken típusfeladatok megoldási módszereit tekintettük át.

Tehát mondhatjuk, hogy gördülékenyen és eredményesen folyt a munka, és a diákok partnerek voltak?

Az érettségiző diákok érthetően motiváltak voltak, hiszen a lehető legjobban szerettek volna vizsgázni, nem végzős csoportoknál azonban az idő múltával csökkent az érdeklődés. Ösztönzésként különböző módszereket próbáltam ki. Matematikaórán hagyományos tanórai környezetben is szívesen alkalmazom az előhívásos módszert, ami azt jelenti, hogy a diákok óra végén pár kérdéses teszt segítségével felidézik az adott órán tanultakat. Digitális munkarendben ezek a tesztek online formában valósultak meg, a tanulók az így gyűjtött pontokat jegyre válthatták. Fizikaórákon heti egy frontális megbeszélés mellett a diákok kutatásalapú feladatlapot kaptak, aminek beadására egy hét állt a rendelkezésükre. Motiváló volt a szimulációkon, otthoni kísérleteken alapuló vizsgálódás, amelyeket változatos formában (egyéni, pármunka, csoportmunka) kellett elkészíteni. Az elvégzett munka alapján kapott pontokat osztályzatokra válthatták a diákok.

Projektbe belevágtak ebben a rendhagyó időszakban?

Nagy kihívást jelentett a Digitális Témahétre tervezett Irány a Mars! című projekt teljes online lebonyolítása. Projektjeim átfogó témái rendszerint több tantárgyat érintenek, tanulóközpontú tevékenységei nagy hangsúlyt helyeznek a kísérletezésre, a modellépítésre, a kódolás alapjainak megismerésére. A digitális munkarend bevezetése miatt a projektterven módosítani kellett, hiszen nem használhattuk iskolánk gazdag eszközkészletét. Otthon végezhető, egyszerű kísérletek elvégzésével azonban ez a tevékenység sem maradt el. A három napon keresztül online zajló projektben nagy hangsúlyt helyeztünk a magyar és angol nyelvű írott, illetve hallott szöveg értésének fejlesztésére, az önálló információszerzés képességének növelésére. Az összegyűjtött anyagból a csoportok önálló projektproduktumot hoztak létre. A téma feldolgozása során beépítettük az aktuális online eseményeket, így az élő közvetítést az első embert szállító SpaceX rakéta útjáról, valamint a Nemzetközi Űrállomáson zajló kutatásokat bemutató élő adásokat. A Google Street View alkalmazás segítségével a diákok felfedezhették az Űrállomást, ahova egy szabadulószobát terveztem. A rengeteg felszereléssel zsúfolt, szűk folyosókon mászva átélhették, milyen érzés ott űrhajósnak lenni. A teljes mértékben online megvalósuló program a Teams iskolai felületén zajlott. Ez amúgy is a szokásos projektirányítási eszközünk volt, most viszont a személyes jelenlétet is pótolni kellett. Az osztály- és csoportmegbeszélések a csatornákban, illetve a chatcsoportokban létrehozott hívásokban zajlottak, a megosztott dokumentum kiváló lehetőséget biztosított a közös szerkesztésre, az értékelésre, a csoportok munkájának nyomon követésére. A projekt elérte a célját, a természettudományos ismeretek gyarapodása mellett az elvárt mértékben nőttek a tanulók célzott 21. századi kompetenciái.

Adódtak nehézségei a távtanítás során?

Technikai problémáim nem voltak, diákjaim is tudtak a tanórákhoz kapcsolódni, ugyanakkor nem mindenkinek volt webkamerája, illetve mikrofonja. A tanórai magyarázatot a jegyzetfüzet Tartalomtárába jegyzeteltem, ha hiányzó volt, az órát rögzítettem, így ezek később is rendelkezésre álltak. Nagyon hiányzott a tanulókkal történő személyes kommunikáció lehetősége. Az órákat rendszerint rövid beszélgetéssel kezdtük, de az érzelmi támogatást, ami sok esetben szükséges a tanulás során, így online úgy érzem, kevésbé tudtam biztosítani. Főleg az érettségire készülők bizonytalanságát (lesz vizsga, milyen lesz, mikor lesz?) volt nehéz oldani.

Milyen volt az együttműködése a diákjai szüleivel?

Középiskolások révén nem volt közvetlen kapcsolatom a szülőkkel, de a diákokon és az osztályfőnökökön keresztül pozitív visszajelzéseket kaptam.

Hogyan értékelné ezt az időszakot a tanulás-tanítás eredményessége szempontjából?

Az éves tananyagot illetően egyik tanulócsoportban sem keletkezett 4-5 óránál nagyobb lemaradás, ez később, a ráépülő tananyag tárgyalásakor könnyen pótolható volt. A digitális munkarend a hagyományoshoz képest sokkal nagyobb munkát jelentett számomra. Óráimat órarend szerint kora délutánig online tartottam, a különböző okok miatt lemaradókkal ezt követően külön csoportban vagy egyénileg foglalkoztam. Az online tartalmak, a tesztek előállítása, a kutatás alapú feladatlapok elkészítése, a beadott munkák értékelése, a tanulói kérdések megválaszolása, kollégám segítése gyakran késő éjszakába nyúlt.

Hová tart? Milyen szakmai célokat szeretne elérni a következő időszakban?

A digitális munkarend rámutatott számos problémára. A két legfontosabb feladatnak az értékelési rendszerünk újragondolását, valamint a tanulók önállóságának, tanulásuk iránti felelősségének erősítését tartom.

Főként az érettségi eredményeinek tükrében nagyon hatékonynak bizonyult az önálló tanulás folyamatos támogatása, a személyre szabott visszajelzés adása. Ez tanárként rendkívül időigényes tevékenységet jelent, de a diák részéről sem teljesen ideális, hiszen várnia kell a visszajelzésre. Talán megfelelő segédeszközökkel ez a tanulási folyamat még hatékonyabbá tehető. Ezért célom olyan, részben digitális tanulási segédletek kidolgozása szaktárgyaimhoz kapcsolódóan, amelyek használata a tanulók aktív részvételére és saját tanulásukért mutatott felelősségére épül. A segédletekhez kapcsolódó formatív értékelőeszközök támogatják majd az önértékelés fejlődését, elősegítik a problémamegoldás, a kritikus gondolkodás képességének kialakulását. A segédlet használata lehetővé teszi egyéni tanulási utak létrehozását, ugyanakkor lehetséges a pár- és csoportmunkára építő tanulásszervezés is, amely erősíti a szociális készségek és az együttműködés kialakulását.

A másik tervem a technológiával kapcsolatos, amely ma már meghatározza mindennapjainkat. Ahhoz, hogy megértsük a digitális világot, hatékonyan, kreatívan kihasználjuk annak előnyeit, minél kisebb korban, minden diákkal meg kellene ismertetni annak eszközeit, ugyanakkor veszélyeit. A tevékenységek között szükséges hangsúlyozni a kódolást, nem csak azért, mert az algoritmizálás, programozás egyre szélesebb körben elvárt képesség a munkaerőpiacon. A kódolás rendkívül módon alkalmas az algoritmikus gondolkodás, a problémamegoldás és a kreativitás fejlesztésére, mely készségekre valamennyi diáknak szüksége van a mindennapi életben. Az EU Code Week magyarországi vezető tanáraként a kódolás népszerűsítése érdekében tevékenykedem.

 

Az interjút készítette: Szabados Tímea.