A fogalom azt a rést vagy hiányt írja le, amely az az információs- és kommunikációtechnológiai eszközökhöz (ICT) való hozzáférés miatt, illetve a hozzáférés hiányának következtében alakul ki. A fogalom – a megjelenése óta – több átértelmezésen is átesett. Az utóbbi évtizedben, jellemzően az alábbi négy változó alapján vizsgálják a társadalmi szereplők közötti, digitalizáción alapuló megosztottságot:

• milyen személy (ki) használja az eszközt (például: természetes vagy sem);
• milyen jellemzőkkel írható le a használó (például: nem, kor, iskolázottság, földrajzi elhelyezkedés);
• milyen módon kapcsolódik a digitális forrásokhoz (például: hozzáférhetőségének mértéke, interaktivitás szintje);
• milyen eszközzel kapcsolódik (például: telefon, számítógép).

Fontos megjegyezni, hogy a megosztottság, illetve az annak mélységét jelző szakadék számos negatív hatása mellett pozitív hozadékkal is bírhat, amennyiben például nagyo jelentőséget tulajdonítunk a közvetlen kommunikációnak, a nem vitruális térben kiépülő kapcsolatteremtésnek.

Kapcsolódó oldalak:

• Szitás Péter: Legyen köztünk híd! A digitális szakadék kihívásai
• Podoski Péter: Magyar digitális szakadék