Öt évvel ezelőtti indulásakor a Digitális Témahét még a jövő oktatásának egyik lehetséges iránya volt – mára a közoktatás tematikus projektheteinek sikertörténetévé vált. A jubileumi évforduló kapcsán visszatekintünk az elmúlt évekre, és bemutatjuk a témahét néhány korábbi nyertesét és digitális projektjeiket. Hogyan indultak? Mi adta a motivációt? Hogyan érdemes elindítani a digitális eszközökkel támogatott tanítást? Merre tart az eszközhasználat és a módszertan megújítása? Visszajelzések, gondolatok, jó gyakorlatok pedagógusoktól pedagógusoknak – a DPMK interjúsorozatában.

Első beszélgetésünk Szokola Péterrel, a 2019-es Digitális Témahét nyertes óvodapedagógusával és Simonné Juhász Ágnes óvodaigazgatóval készült a székesfehérvári Rákóczi Utcai Óvodában.

DPMK: Mióta dolgozik óvodapedagógusként?

Szokola Péter: Szeptemberben lesz három éve, hogy elkezdtem dolgozni ebben az intézményben. Vajdasági születésű vagyok, az egyetemet Szabadkán végeztem, ezt követően érkeztem Székesfehérvárra. A közgazdasági középiskola elvégzése után a pedagógia kezdett érdekelni. Mindig is úgy éreztem, a tanítás legkreatívabb szintje az óvoda: itt a legőszintébbek és legjobban motiválhatók a gyerekek, és a viselkedésük általában véve is nagyban eltér az iskolás gyerekekétől. Amit gondolnak, azt el is mondják, és a legtöbb dolgot nem azért teszik, mert kötelező. Az óvodánkban a testnevelésen és az éneken kívül nincsenek kötött foglalkozások, és ez – amellett, hogy nagyon jó hatással van a gyerekekre – megfelelő teret enged a pedagógiai ötletek megvalósításához. Természetesen a gyerekeknek is szükségük van egyfajta keretrendszerre, és arra, hogy valaki megszabja, milyen irányba haladon a tevékenység a napi foglalkozások során.

DPMK: A Digitális Témahéten most indultak először?

Sz. P.: A Témahétről az egyetemi tanulmányaim alatt olvastam először. Láttam a Facebookon az esemény hirdetését, később pedig a megvalósított ötleteket, projekteket, és már akkor kíváncsi lettem, milyen lehet részt venni benne. Az első évben még túlságosan el voltam foglalva a beilleszkedéssel ahhoz, hogy a Témahéttel foglalkozzak. Utána azonban minden évben részt vettünk, és pályáztunk is. A pályázaton nyert különdíjak nagyon jól jöttek az idei évi projekt megvalósításához.

DPMK: Hogyan kezdődött el a digitális eszközhasználat az oviban?

Sz.P.: A szabadkai egyetemen volt egy alapozó tantárgyunk, amelynek keretében a digitális eszközökkel támogatott oktatásról tanultunk. Ez volt az az alap, amire építkezve aztán megvalósíthattam a saját ötleteimet. Az oviban már adva voltak bizonyos lehetőségek, mint például a terem, de volt projektor, voltak laptopok is. Az infrastruktúra azóta továbbfejlődött. De nem is az eszközök számát tartjuk elsődlegesen fontosnak, hiszen a hangsúly nem a gyerekek gép elé ültetésén van, hanem azon, hogy változatosabban szemléltessünk, új ismeretszerzési lehetőségeket mutassunk nekik.

 

DPMK: Az otthoni és az óvodai eszközhasználat között van különbség? Itt léteznek betartandó szabályok?

Sz.P.: Van különbség, és vannak szabályok is. A legtöbb gyerek már óvodás korban is használ különféle eszközöket otthon, ilyen szempontból semmi újdonságot nem mutatok nekik. Éppen ezért nem is a motivációra, a figyelemfelkeltésre kell itt az óvodában a hangsúlyt fektetni, hanem sokkal inkább a szabályok meghatározására és azok betartatására. Azt kell a gyerekeknek megtanítani, hogy milyen célokra, milyen keretek közt és mértékben kell vagy lehet használni ezeket az eszközöket. Sok esetben az óvoda, iskola éppen az otthoni korlátlan, ellenőrizetlen és legtöbbször céltalan eszközhasználattal szemben mutathat alternatívát a gyerekeknek – és ha már itt tartunk, rajtuk keresztül a szülőknek is. Jó lenne, ha a szülők is nagyobb tudatossággal tekintenének a gyerekeik képernyő előtt töltött idejére, nem pedig gyerekpásztorként használnák az eszközöket. Nagyon fontos, hogy felügyelet nélkül ne engedjék őket „képernyőzni”, mert olyan dolgokkal találkozhatnak, amelyek nem nekik valók, amit nem tudnak feldolgozni, és ami feszültséget okoz bennük. Sokszor még egy felnőtt embernek is nehéz kiszűrnie, mi igaz és mi hamis az interneten elérhető információk közül – az idei Témahéten ez a téma is része volt a projektünknek.

DPMK: Hogyan segítik ezek az eszközök a munkájukat?

Sz.P.: Sokkal szemléletesebbé tudjuk tenni a dolgokat ezek használatával. Vegyük például a memóriajátékot. Hagyományos kártyákkal is fel vagyunk szerelkezve, de ha ugyanezt a játékot tableten nézzük, az egy sor újdonságot hoz be a gyerekek életébe: lehet vele például hang alapján játszani. Persze használjuk a kártyás változatot is, mert ott a kezével forgatja a lapokat a gyerek, ami fejleszti a koordinációs és finommotorikus képességeit.

 

A Bee-Bot méhecske játékrobot, a Scottie Go! kódolással megismertető fejlesztő játék, a bluetooth-os hangszóró, a laptop projektorral kiegészítve mind jelen van az életünkben, nem mondom, hogy heti rendszerességgel, de havonta legalább egyszer, valamilyen téma köré építve.

DPMK: A gyerekek adnak visszajelzéseket az IKT-eszközök használatával és kifejezetten a témahetes projektekkel kapcsolatban? A szülők hogyan fogadták a témahéten való részvételt?

Sz.P.: A gyerekek az idei Témahét alkalmával is rendkívül aktívak voltak: már az első napot követően tele voltak saját tervekkel, ötletekkel. Mikor megérkeztem, szaladtak hozzám, hogy „Jaj, Péter bácsi, ezt olvassuk be szkennerrel, ezt rajzoltam, ezt vágjuk ki, ez így fog mozogni, az úgy fog mozogni”. Volt, aki legóból készített házat, hogy az legyen a film részlete. A legnagyobb értéke a dolognak épp a motiváltságuk volt, az, hogy látszott: már nélkülem is azon gondolkoztak, hogy mit fognak majd csinálni. A szülők is kérdezték, hogy „Tényleg filmet csináltok?”, meg hogy „Mi lesz a témája?”. Ők is utánajártak dolgoknak: volt például, aki applikációkat ajánlott, amiben dolgozhatnánk. Még azok a szülők is nyitottabbak lettek, akik kezdetben elzárkóztak ettől a témától, mert látták, hogy nem esünk túlzásokba, nem ok és cél nélkül használjuk az eszközöket, és főleg mert tapasztalták a gyerekek pozitív visszajelzéseit.

DPMK: Mi volt a célja a 2019-es nyertes projektjüknek?

Sz.P.: Igyekeztünk a gyerekek médiatudatosságát növelni, és elősegíteni az „értelmes”, azaz célhoz kötött eszközhasználatot. Emellett a médiatartalmak előállításával ismerkedtünk: hogyan készülnek a filmek, hogyan kerülhet az ő rajzuk is képernyőre, mi mindent tudnak csinálni azzal, amit ők rajzoltak. Nagyon jó volt látni, hogy azok a gyerekek is lelkesen vettek részt a tevékenységekben, akik eddig keveset ültek le az asztalhoz rajzolni, mert nem volt benne sikerélményük. Az elkészült rajzokat digitalizáltuk, beszkenneltük, kivetítettük, PowerPoint segítségével különböző hátterekre tettük rá, aztán animáltuk őket.

 

Az animálást otthon végeztem, mozgásokat vagy effekteket adtam hozzá, aztán együtt szöveggel társítottuk őket, próbáltunk történetet kitalálni hozzájuk. Készítettünk Lego-filmet. Utána repülőt készítettek a gyerekek, aminek a mozgását fényképek segítségével összevágtam, és zenét tettünk alá. Nagyon élvezték, mindenki megtalálta azt a projektben, ami sikerélményt okozott, amiben fejlődni tudott, újat tanult, vagy a meglévő tudását megszilárdította.

DPMK: Mi az elmúlt három évből a Digitális Témahetek eredményeinek a tapasztalata?

Sz.P.: Az első témahéten – mikor még én is új voltam a szerepben, és a lehetőségeink is korlátozottabbak voltak – a gyerekek inkább csak élvezői voltak az eszközöknek, és nem cselekedtek annyit. A következő évben, kicsit felbátorodva az eredmények és visszajelzések láttán, több teret adtam annak, hogy maguk használják az eszközöket és ők döntsenek több dologban. Az idei évben pedig szinte csak az irányító szerepet töltöttem be, minden más az ő ötleteik, munkáik alapján készült. Megerősítést nyertem abban, hogy ez helyes irány: minél többet alapozni a gyerekek érdeklődésére, és úgy bevinni az eszközöket a tevékenységekbe, hogy ők is részesei legyenek a használatnak. Mindezt természetesen az én felügyeletem mellett, az előzetesen kialakított keretek közös megtartásával.

DPMK: A gyerekek tudták, hogy nyertek, és örülnek ennek?

Sz.P.: Persze. Éppen a kirándulásunk napján értesültünk róla, hogy átvehető az ajándék, úgyhogy miután megtettük a tervezett körutat a városban kisvasúttal, a program végén a kincset is átvettük: az itt látható tévét és hangszórókat.

 

Ezeket az eszközöket az óvoda bármelyik csoportja a későbbiekben is tudja használni. Szerencsére egyre több pedagógus érdeklődik a téma iránt. Lassan egy éve, hogy elindítottunk az óvodán belül egy IKT munkaközösséget, ahol bizonyos időközönként összeülünk, és megbeszéljük az ötleteinket. Megpróbálom megmutatni a kollégáknak azokat a lehetőségeket, amelyeket ők is meg tudnak valósítani, ők pedig visszajelzéseket adnak. Például a Bee-Bot méhecske most már minden csoportunkban járt, és minden korosztályra érkeztek új ötletek a többiektől. Jó látni, ahogy ők is kitalálnak olyan új dolgokat, amelyek nekem eszembe sem jutnának, aztán elmondják, a másik is kipróbálja, és így folyamatosan fejlődünk nemcsak szakmailag, de pedagógus közösségként is.

DPMK: Az intézmény jelenlegi vezetőjétől kérdezném: Ön szerint mennyire fontos az IKT-eszközök használata az ovisok esetében?

Simonné Juhász Ágnes, óvodaigazgató: Mindig is nyitottak voltunk erre az irányra, és ez a nyitottság tovább erősödött azzal, hogy Péter megérkezett. Nagyon sok kérdésben fordulunk hozzá, legyen az informatikai vagy módszertani. Időközben lehetőségünk nyílt arra, hogy létrehozzuk az IKT-munkaközösséget, hogy Péter segítségével minél bátrabban és tudatosabban tudjunk mindannyian élni ezzel a fejlesztési lehetőséggel a csoportjainkban, hogy megmutathassuk a gyerekeknek és a szülőknek is, hogy egy mobiltelefon, egy tablet nem arra való, hogy csak nyomkodjam és játsszak rajta, hanem célzottan, fejlesztően, értelmes dolgokra is használható. A nevelőtestületünk életkor szempontjából vegyes összetételű, és a technológia használata tekintetében is különböző szintekről indultunk. Mégis, mindannyian nyitottak és befogadóak vagyunk az új módszerekre, ötletekre. A kollégák aktívak, nemcsak meghallgatják Pétert, de ki is próbálják, amit ajánl. Nálunk valóban működik a tudásmegosztás.

DPMK: A belső fejlesztői körön kívül vannak egyéb minták, példák, ahonnan tudnak még építkezni?

Sz.P.: A Digitális Témahéten rengeteg jó ötletet lehet találni. Nagyon fontos azonban, hogy ezeket mindig testre kell szabni. Sikeres projekt csak az lehet, amit a pedagógus a sajátjának érez: amibe beleviszi a saját ötleteit, amit a saját csoportjával együtt készít. Nincs két egyforma csoport, se két egyforma pedagógus. Ha például egy osztály vagy csoport tagjai mozgékonyabbak, akkor őket nem fogja érdekelni annyira egy aprólékosabb munka. Ilyenkor az adott projektet úgy kell átszabni, hogy abban a gyerekek jól érezzék magukat, és ne úgy végezzék, mint egy kötelező feladatot. Úgy fejlődnek a legjobban, ha valamit jókedvűen, a saját akaratukból csinálnak.

DPMK: Melyik IKT eszközt szeretik a legjobban a gyerekek?

Sz.P.: Mivel méhecske csoport vagyunk, így természetesen a Bee-Botot. A kötődés annál is erősebb, mivel ez volt az első díjunk a Digitális Témahéten, ezért ezt kiváltképp a sajátjuknak érzik, attól függetlenül, hogy odaadjuk más csoportoknak is. Elővehető, ha csak játszani szeretnének vele játékidőben, de saját pályát is készíthetnek maguknak úgy, hogy én csak megrajzolom a vonalakat nekik. Az pedig már gyerekfüggő, hogy utána milyen feladatot találok ki a pályához, vagy milyen lépéseket kérek tőlük. Mindig differenciált a feladat és mindig a gyerekek képességeihez igazodik: aki fiatalabb, az kevesebb lépést kap, aki idősebb, az már bonyolultabbakat, akár hátrafelé menetet. Csoportbontásnál is jól jön ez a játék: amíg az egyik csoport bee-botozik, addig a másik csoporttal tudok nyugodtan dolgozni, mert tudom, hogy ők ezt az eszközt már nagy biztonsággal tudják használni: sőt már arra is képesek, hogy egymást kijavítsák vagy közösen ötleteljenek.

DPMK: Ha jól tudom, a Scratch Juniort is használják.

Sz.P.: A Scratch kisgyermekeknek szánt változatát, a Scratch Juniort a Témahéten használtuk először. Vannak olyan fejlesztő módszerek, amelyek megvalósíthatók a hétköznapi játékokkal is, de ezek mellé jó minta a memóriajátékokon kívül bármilyen sor- vagy mintakövetés, amit tudnak gyakorolni a gyerekek. A Scratch Juniort úgy vezettem be a csoportba, hogy a Bee-Bot méhecskénk nyilas irányításához hasonló, egyszerű mozgásokkal látjuk el a kis objektumokat vagy karaktereket. Elképesztő, hogy ezeknek a programoknak a használatát a gyerekek milyen gyorsan megtanulják. Egyszer kell megmutatni nekik, utána nemcsak kezelni tudják, hanem kreatívan használják és új dolgokat fedeznek fel benne. Amit még nagyon fontosnak tartok, hogy a gyerekek ne egyenként, „magányos” tevékenységre használják az eszközöket, hanem csoportban vagy legalábbis párokban, mert ilyenkor – egymás ötleteinek meghallgatása, a másik lépéseire való építkezés folytán – a gyerek közti kommunikáció és együttműködés, vagyis a szociális képességeik is fejlődnek.

DPMK: Az óvodai eszközhasználati szemlélet formálja az otthoni szokásokat? Van erre visszajelzésük?

Sz.P.: A projekthéten például a tableteket rajzolásra használtuk érintőképernyős ceruzák segítségével. Az egyik gyerek azután otthon is szeretett volna rajzolni, mire a szülő írt nekem, hogy melyik alkalmazás is ez. Letöltötte, és rájött, hogy „ó, lehet ezen is rajzolni is”. Persze ez is gyerek- és családfüggő, hogy ki mit visz haza, és melyik családban mi talál meghallgatásra, de szerencsére vannak ehhez hasonló, további pozitív példák is.

DPMK: Milyen további eszközök segítenék leginkább a beindított folyamatot?

Sz.P.: Nekem nagyon tetszettek a különböző Lego robotok, amelyeket a Digitális Oktatási Konferencia és Kiállításon (DOKK) a Digitális Témahét kiállítótermében láttam, de jól jönne a Bee-Bot továbbfejlesztett változata is, ami már tablettel is kompatibilis. Azt gondolom, egy komolyabb volumenű interaktív táblát is fel tudnék használni olyan módon, hogy az a korosztálynak megfelelően legyen kihasználva.

Simonné Juhász Ágnes: Van az óvodánknak egy alapítványa, a tableteket is ennek segítségével vettük meg. Az interaktív tábla azonban sajnos még így is elérhetetlen számunkra.

DPMK: Gondolkodtak-e azon, hogy a tevékenységüket szélesebb szakmai körben is bemutassák, és népszerűsítsék a jó gyakorlatukat?

Simonné Juhász Ágnes: Nem volt eddig alkalmunk erre, pedig nincs tudomásom róla, hogy a város bármely más intézményében működne hasonló kezdeményezés. Talán érdemes volna az IKT-munkacsoport jövő évi programjába beépíteni, hogy a Digitális Témahetet követően meghívjuk a város többi óvodáját, és egy workshop keretében bemutatjuk nekik a megvalósított programot.

DPMK: Ajánlaná a Digitális Témahetet olyan intézményeknek, pedagógusoknak, akik még nem vettek benne részt?

Sz.P.: Mindenképpen érdemes kipróbálni, ha másért nem, hogy megtapasztaljuk, milyen az, amikor a gyerekek lelkesen, kreatívan és csapatban dolgoznak. Hasznos dolgokat lehet tanulni egymástól, a többi résztvevő kollégától, intézménytől is, mindamellett, hogy sokat megtudhatunk arról is, hogyan viszonyulnak a gyerekek a digitális eszközökkel támogatott tanításhoz. Ez a program olyan tapasztalatot ad a pedagógusnak, amit nemcsak ezen az egy héten tud hasznosítani, hanem az egész évben.

 

Az interjúsorozat további részei:

Kortárs költők fogságában – digitális szabadulószoba irodalomórán

„Hetekig élünk abból a sikerélményből, amit ez a projekt adott nekünk”

Rabul ejtő Seholország – DTH-fődíjas projekt a Berzsenyiből 

(Az interjút készítették: dr. Seres Szilvia, dr. Főző Attila László, a DPMK unkatársai)

 

Csatlakozzon Ön is intézményével a Digitális Témahéthez, és nyerjen értékes díjakat, hasznos eszközöket a pedagógusok és a diákok számára!

Regisztráció a Digitális Témahétre: digitalistemahet.hu/regisztracio/iskola

Regisztráció a szakmai műhelyekre: Digitális Témahét 2020 – Indul a szakmai műhelysorozatunk

További információk:

dpmk.hu
digitalistemahet.hu
Digitális Témahét Tanári Fórum
Digitális Témahét Facebook oldal
Digitális Témahét YouTube csatorna

A Digitális Témahét a Digitális Pedagógiai Módszertani Központ koordinálásában, az EFOP-3.2.15-VEKOP-17-2017-00001, A köznevelés keretrendszeréhez kapcsolódó mérés-értékelés és digitális fejlesztések, innovatív oktatásszervezési eljárások kialakítása, megújítása c. projekt keretében, valamint az EMMI támogatásával került megrendezésre.