A szülők, tanulók, pedagógusok nagy része támogatást igényel az otthonról való tanulás megszervezésében és mindennapos megvalósításában, a módszertani és technológiai lehetőségek, ötletek, tanácsok közti eligazodásban. Az alábbi cikkben gyakorlati tapasztalatainkat és elméleti ismereteinket felhasználva ajánlásokat adunk a technikai megoldásokra vonatkozóan, illetve a következő hetekben és hónapokban – saját szűrőnkön áteresztve – folyamatosan közzétesszük a hozzánk eljuttatott javaslatokat, tapasztalatokat.

Alapvetések

A digitális munkarend bevezetése óta eltelt két hét rámutatott arra, hogy a pedagógusok a szükséghelyzetben jól vizsgáztak, és azok a kollégák is mozgósították – eddig esetleg maguk előtt is rejtve maradt – digitális képességeiket, akik eddig igyekeztek ettől a területtől távol tartani magukat. Az ajánlások megfogalmazásánál ugyanakkor túlléptünk azon a csapdán is, hogy minél több kiegészítő megoldással akarjuk igazán izgalmassá tenni az online munkát, hiszen nem egy-egy esetre alkalmazható megoldásokat állítottunk össze, hanem igyekeztünk a lehető legtöbb személy számára használhatót javaslatokat adni (ez azt is jelenti, hogy megfogalmazásaink közelebb lesznek a szükséges, mint az elégséges feltételek megadásához).

Nem feledkezhetünk meg a fogadó oldalról sem, tehát leírjuk a tanulók számára ajánlott javaslatainkat is (itt is hasonló megfontolásokkal, mint a pedagógusoknál).

Nem térünk ki rá külön, de feltételezzük, hogy mind a pedagógus, mind a tanuló oldalán rendelkezésre áll legalább időszakosan olyan sávszélességű internetelérés, ami lehetővé teszi a feladatok átvételét, a megoldások visszaküldését, illetve a nem túl hosszú online munkavégzést. Azt gondoljuk, hogy kellő odafigyeléssel megtalálhatók azok az eszközök, amelyek talán a legmostohább körülmények között is lehetővé teszik az elrendelt munkarend szerinti munkavégzést tanárnak és tanulónak egyaránt. A feltételek megteremtésére vonatkozó kezdeményezésekről a Digitális Összefogás oldalán tudnak tájékozódni.

A magánjellegű és az iskolai kommunikáció szétválasztása

Az iskolai tevékenységek online térbe helyezésével, a digitális munkarend bevezetésével felmerülnek adatvédelmi kérdések is, hiszen a tevékenységek színtere kiegészül a világhálóval (például a videókonfernciákra vonatkozóan a hivatkozott összeállítás jelent meg a Nemzeti Kibervédelmi Intézet oldalán). Fontos pedagógiai kérdés a megfelelő digitális munkakörnyezet kiválasztása is. Elsőre csábító lehetőségnek tűnnek a különböző közösségi csatornák, de lássuk be, ezeket nem az oktatásra, tanulásra találták ki, tehát érdemesebb olyan környezeteket megvizsgálni, amelyek elsődlegesen a tanulás támogatását tűzték ki célul.

Az internetkapcsolat sávszélessége mellett arra is érdemes figyelni, hogy mennyire védett a hálózatunk. Az otthoni hálózatok kialakítása nem minden esetben igényli szakember közreműködését, hiszen a szolgáltatók által adott vagy a boltokban megvásárolható hálózati eszközök telepítése általában nem igényel különleges hozzáértést. Ilyenkor is kell azonban figyelni arra, hogy az eszköz ne legyen bárki számára elérhető, hiszen többlakásos épületekben vagy egymáshoz közeli lakóházakban nem ritka, hogy több eszköz jele is fogható. A megoldás egyszerű: át kell állítani az alapértelmezett hozzáférési jelszót olyanra, amely elég biztonságos.

A munkavégzés helye az otthonunk, amelynek valamely részletét egy-egy online közvetítés során megosztjuk másokkal. Figyeljünk arra, hogy az így közvetített képen nemcsak mi, hanem közvetlen környezetünk is látható lesz, ezért érdemes minél kevésbé személyes teret kiválasztani.

Digitális identitásunk szempontjából is fontos szétválasztanunk magánszféránkat és a munkánk/tanulásunk világát. Ennek első lépése a névjegyünk, azaz a postafiókunk (az e-mailcímünk) használata. Számos iskola teremtette meg annak a feltételeit, hogy diákjaik és munkatársaik az iskolai feladataikhoz kapcsolódóan az iskola által biztosított postafiókot használhassanak. Vannak intézmények, ahol el is várják ennek használatát, mások elnézőbbek. Azt tartjuk célszerűnek és követendőnek, hogy el legyen választva egymástól a munka és a magánélet, tehát ne használjuk ugyanazt a postafiókot hol erre, hol arra. Ma már az online levelező kliensek is képesek arra, hogy együtt kezeljék több postafiók levelezését így ez lényegében csak elhatározás kérdése.

Asztali gép? Laptop? Tablet? Okostelefon?

A helyes választ mindenki egyénileg tudja megtalálni, hiszen számos ponton szólhat közbe a megszokás, az alkalmazott szoftverek, illetve az elérhető lehetőségek.

Az asztali gép vagy laptop közti választásban már nem az az alapvető kérdés, hogy melyik tud többet, talán az is egyre kevésbé, hogy melyik mennyibe kerül. Van azonban több szempont, amit érdemes átgondolni tanárnak, diáknak egyaránt:

• mekkora mobilitásra van szükség az eszköz használata során (az asztali gép nehézkesen mozdítható, kijelzője is külön van, folyamatos tápellátást igényel, külön van hozzá billentyűzet és egér, a vezeték nélküli hálózati elérés nem alapértelmezett része stb.);
• az elsődlegesen alkotó (feladatkészítő, -menedzselő) feladatokat ellátó funkciók számára a tablet vagy a telefon jelentős korlátokat jelent, sőt bizonyos funkciók nem is érhetők el róluk (például az NKP feladatszerkesztője). Amennyiben tesztek megoldása, szövegek elolvasása, videók megnézése, néhány üzenet fogadása/elküldése stb. a fő feladat, akkor sokszor jobb megoldás a tablet, mert könnyű, jól mobilizálható, viszonylag hosszú üzemidejű eszköz, viszont elég nehézkes már vele például szöveget szerkeszteni, táblázatokat kezelni.

A fentiek alapján pedagógusok számára általában a laptopot javasoljuk használni – nemcsak a digitális munkarend idején –, de jó, ha olyan hibrid megoldásokra is képes, mint például az érintőképernyő alkalmazása. Kisiskolásoknak viszont, hacsak nincs ettől eltérő kialakult gyakorlatuk, inkább a tablet mellett törünk pálcát. Az okostelefon képernyőjének mérete általában még nem annyira nagy, hogy kényelmes oktatási használatát széles körben javasolhatnánk, de az kétségtelen, hogy a tabletek kiváltására általában alkalmasak, különösen, ha adatforgalmi elérésük is van.

Szoftverek

A magyar valóság arról tanúskodik, hogy a felhasználói szoftverek többsége MS Windows alapú gépeken futó alkalmazás, tehát példáinkat is innen hozzuk. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy adott intézményi környezetben ne lehetne ettől eltérő gyakorlat. A napi munkához elengedhetetlen az általánosan csak „irodai szoftverek” néven emlegetett „csomag” tagjainak használata, de érdemes kitágítani a kört további alapszoftverekkel, így jó ha van a gépen (az operációs rendszerhez illeszkedően):

• szövegszerkesztő és táblázatkezelő (például: MS Office 365 vagy Google Docs);
• valamilyen képmanipulátor program (például: Paint);
• PDF állományok olvasását támogató program (például: Adobe Acrobat Reader);
• videók lejátszását támogató program (például: VLC Player);
• az interneten történő böngészést, keresést, kommunikációt lehetővé tevő program (például: Google Chrome).

Külön felhívjuk a figyelmet azon megoldások használatára, amelyek lehetővé teszik a közös szerkesztést, illetve nyomon követik az együttműködők tevékenységét is. Ezek a megoldások az állományokat olyan online tárterületen tárolják, amelyek elérése ugyan internetkapcsolatot igényel, de az elegendő időszakosan is.

Az alapfeltételek mellett szükség lehet, de nem általánosan elvárt valamilyen programozási környezet megléte, illetve egy adatbázis-kezelést is lehetővé tevő program.

A munkakörnyezet megteremtése is a szoftvereken múlik általában, így csoportokba foglalva, egy-egy példával illusztrálva ismertetjük azokat a szoftvereket, amelyek a digitális munkarendben szinte megkerülhetetlenek. Külön felhívjuk a figyelmet, hogy a szoftverek választása jelentősen függhet a használt operációs rendszertől, illetve eszközparktól, hiszen nem mindegyiknek van minden platformon futó változata vagy azok tudásában lényeges eltérés tapasztalható (felsorolásunkban egy-egy kategórián belül több azonos tudású és funkciójú eszközt is találnak, de a lista biztosan nem teljes):

• tanulást támogató rendszerek:
  • MS Office 365 (Teams, OneNote);
  • Google Classroom
  • NEO LMS
  • Edmodo
  • school
• tananyagok készítését támogató szoftverek:
  • prezentációkészítők (például: MS PowerPoint, Prezi – videófelvétel is készülhet velük az előadásról);
  • blogok (videó és hang is);
  • vizuális rendszerezők (például: Creately, easel.ly, Lino, Padlet, Pearltrees, Wakelet);
  • fogalomtérkép-készítők (például: MindMaster);
  • idővonalak készítését támogató alkalmazások (például: TimeToast);
  • designszoftverek, képszerkesztők (például: Canva);
  • webestartalom-előállítók (például: Sway);
  • hangszerkesztők (például: Audacity);
  • videószerkesztők (például: EdPuzzle)
• szinkron oktatástámogató megoldások (online):
  • MS Teams
  • Skype
  • Google Hangouts
  • Webex
  • Discord
• programozást segítő online környezetek:
  • micro:bit (kiegészítő funkcióval a csoportos munkához)
  • Code.org

Fontos felhívnunk itt a figyelmet az UNESCO angol nyelvű összeállítására is, amely szorosan kapcsolódik a fentiekhez. Az egyes eszközökre vonatkozó részletesebb ismertetőnket is megtalálhatják ezen az oldalon.

Az eszközökre vonatkozó minimális elvárások

A számítógép/laptop ajánlott követelményei:

• Processzor:
  • legfeljebb 10 éves Intel Core i3, vagy azzal egyenértékű
• RAM:
  • 4 GB
• Háttértár:
  • 250 GB
• Kijelző:
  • 1280 × 720 felbontás
• Hálózati kapcsolat:
  • Wifi kapcsolati lehetőség vagy RJ45 hálózati bemenet
• Perifériák:
  • Számítógépes egér ajánlott
  • Videókamera

Tabletre vonatkozó követelmények:

• a kijelző mérete legalább 7 hüvelyk
• beépített wifi adapter;
• legalább 16 GB tároló;
• legalább 1 GB RAM.