A koronavírus-járvány okozta veszélyhelyzetben a kiemelt figyelmet igénylő gyerekek távtanításának megszervezése óriási feladat a szakemberek és a családok számára egyaránt. Az SNI tanulók méltányos oktatásához szükséges feltételek biztosítása a megváltozott körülmények között teljesen más elvárásokat és megoldásokat igényel, mint a többlettámogatás intézményekhez kötött rendszerében kialakult gyakorlat. A Digitális Pedagógiai Módszertani Központ azoknak az intézményeknek, pedagógusoknak, gyógypedagógusoknak, fejlesztő pedagógusoknak szeretne az alábbi írással segítséget nyújtani, akiknek tanítványai speciális, sok esetben problémákkal halmozott helyzetben vannak.

Az elmúlt hetekben az intézmények, pedagógusok, szülők, tanulók a digitális technológia és pedagógia kínálta számtalan megoldással, eszközzel, tartalomajánlással találkoztak. A sajátos nevelési igényű gyerekekkel, tanulókkal foglalkozó intézményeknek, pedagógusoknak, gyógypedagógusoknak ebben az időszakban – attól függően, hogy a korábbiakban milyen mértékben alkalmazták a digitális eszközökkel támogatott tanítási-tanulási, fejlesztési lehetőségeket – további szerteágazó és specifikus szempontokat is figyelembe kell venniük. A digitális munkarend eddigi tapasztalatainak mérlegelésével igyekszünk olyan javaslatokat megfogalmazni, amelyek az SNI gyerekek, tanulók külön- vagy együttnevelésében részt vevő intézmények és pedagógusok, gyógypedagógusok, utazó gyógypedagógusok számára is hasznosak lehetnek.

Keretfeltételek

A digitális munkarendben eddig eltöltött viszonylag rövid, ám a gyakorlatban jóval hosszabbnak és nehéznek tűnő időszak számos tapasztalatot hozott felszínre az oktatás ezen új formájával kapcsolatosan. Az SNI tanulókat nevelő-oktató intézmények különböző formákban igyekeznek mederbe terelni az online tanulás és tanítás folyamatát. Erre az időszakra érdemes most az ismeretlen helyzet rövid távú tapasztalatainak összegzéseként is tekinteni, és megvizsgálni: milyen lehetőségekkel lehet még eredményesebbé, szervezettebbé tenni a kiemelt figyelmet igénylő tanulóink otthoni tanulásának támogatását.

A távtanítás megszervezése során első lépésként mind a külön-, mind pedig az együttnevelésben résztvevő intézmények felmérték a tanulók és családok helyzetét, és tapasztalatokat szereztek az alábbiakkal kapcsolatban:

• melyek azok az ingyenes, tanulást támogató online rendszerek, amelyeket az iskola az SNI gyerekek, tanulók távtanításában a legtöbb tanuló elérésével tud alkalmazni;
• a kiválasztott platformok és/vagy alkalmazások a fogyatékosság típusától függően és a gyerekek egyéni szükségleteihez mérten akadálymentesen elérhetők-e;
• az SNI gyerekeket nevelő családok milyen digitális eszközökkel és internet-hozzáféréssel rendelkeznek, és melyik kapcsolati formában lehetséges velük a folyamatos együttműködés;
• milyen mértékben tudnak a szülők, gondviselők, családtagok támogató szerepben részt venni az SNI gyerekek otthoni tanulásában;
• a digitális munkarend és a nevelés-oktatásban, fejlesztésben, habilitációban, rehabilitációban résztvevők együttműködésének megszervezése milyen terhekkel nehezíti a szakemberek munkáját.

Javaslatok

1. A tapasztalatok felhasználásával, és ha szükséges, a feladatok újratervezésével célszerű megszervezni az oktatást olyan formában, amely leginkább figyelemmel van az intézmény tanulóinak különleges helyzetére:

• az intézményvezetés feladata a digitális munkarend elkészítése, heti szintű tervezése,
• fontos a tantestület tapasztalatainak, javaslatainak megjelenése a digitális munkarendben,
• ha online órák is vannak az óratervekben, ezek egyeztetése, beosztása lényeges az átfedések elkerülése érdekében;
• az együttnevelésben részt vevő intézmények digitális munkarendjének kialakításába az iskola gyógypedagógusa és/vagy az utazó gyógypedagógusok, konduktorok aktív szereplőként kapcsolódjanak be;
• fontos, hogy az Egységes Gyógypedagógiai, Konduktív Pedagógiai Módszertani Intézmények (EGYMI) utazó gyógypedagógusai, utazó konduktorai teammunkában megosszák a többségi intézményekben szerzett tapasztalataikat, a digitális oktatásra vonatkozó ötleteiket, jó gyakorlataikat;
• szintén csapatmunkában, egymással egyeztetve történjen meg a leginkább alkalmasnak tűnő, kipróbált platformok és szoftverek kiválasztása, hiszen a sokféle alkalmazás megnövelheti a pedagógusok, de leginkább a tanulók és családok terheit, és a sokféle feladatban is nehezen igazodnak el;

2. Érdemes kijelölni egy intézményi helpdeskként is működő pedagógus/gyógypedagógus és technikai teamet, akik támogatják a szakembereket. Ha az iskola nem tud ilyen jellegű szakmai csapatot biztosítani, érdemes szülőket bevonni vagy olyan civil felajánlásokat keresni, amelyek összekapcsolják a szakembereket a segítséget igénylő iskolákkal. Bár nem specifikusan az SNI tanulók digitális oktatásával összefüggésben, de elérhetők olyan civil felajánlások, amelyek hasznos technológiai és szakmai segítséget is adnak a pedagógusoknak. Ilyen például a Digitális Jólét Program által koordinált Digitális Összefogás, illetve egyéni tanácsadásra vonatkozó felajánlások az Oktatási Hivatal oldalán).

3. Az iskola előzetes felmérése alapján infrastrukturális lehetőségeihez képest eszközök kölcsönzésével segítheti a tanulókat, családokat. A sajátos nevelési igényű tanulók otthoni digitáliseszköz-használatát jelen helyzetben több tényező is befolyásolja, pl. hogy

• szükség van-e az SNI típusával összefüggésben az információkhoz való akadálymentes hozzáférést biztosító specifikus eszközre,
• a sajátos nevelési igényű gyerek (családja) rendelkezik-e ilyen eszközzel az otthoni tanuláshoz, és a szülők, gondviselők milyen módon tudják segíteni az eszközhasználatot,
• az életkorra és fogyatékosságtípusra is figyelemmel az iskola milyen mértékben alkalmazta tanítási-tanulási folyamataiban a digitális pedagógia kínálta lehetőségeket, a diákok mennyire ismerik és mennyire gyakorlottak bizonyos eszközök, alkalmazások használatában.

Amennyiben az intézmény kapacitásai nem teszik lehetővé, érdemes helyi szinten tájékozódni az egyéb lehetőségről, egyéni, civil felajánlásokról. A fogyatékos személyeket támogató érdekvédelmi szervezetek honlapjai és területi/regionális/megyei szervezetei is sokféle lehetőséget kínálnak, amelyekről tájékoztatást lehet nyújtani az érintett családoknak.

Jelen helyzetben fontos információkat tartalmaz az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiadott Intézkedési terv, amely koronavírus-járvány időszakában otthonukban élő fogyatékos személyek és családjaik támogatásának érdekében született. Az intézkedési terv feladatai között szerepel többek között: az ingyenes WIFI-hálózat biztosítása a fogyatékos személyek és családjaik számára, valamint a megfelelő applikációk telepítése a rendelkezésükre álló eszközökre.

Fontos, hogy az intézmény a helyi sajátosságokra, rendelkezésre álló feltételekre, körülményekre figyelemmel alakítsa ki a kapcsolattartás, a kommunikáció, a távtanítás formáit.

4. Bizonyára sok olyan speciális helyzet is előáll, ahol nem várható el minden szereplőtől a digitális eszközök tanítási-tanulási folyamatban való napi szintű és gyakorlott alkalmazása. Ez most nem az az időszak, amelyben nagy ugrásokat tehetünk saját és tanulóink digitális technológiai ismeretei és készségei fejlesztésében, hanem az adott lehetőségekre támaszkodva kell a lehető legtöbb segítséget megadni, hogy a következő tanévben ne a mostani tanév alapjait kezdjük el újból építeni.

5. Az SNI diákok otthoni tanulása során is alkalmazható szoftverekről, applikációkról ebben az összefoglalóban további részleteket találnak.

Digitális pedagógia – sajátos igények?

A sajátos nevelési igényű gyermekek oktatásában is hosszabb ideje jelen van a digitális technológia, széles körben azonban még nem tudta azt a helyet elfoglalni, amellyel a méltányos oktatás egyik hangsúlyos eleme lehetne. Az infokommunikációs eszközök elterjedése hozzájárult ahhoz, hogy a sajátos igények már nem lehetnek akadályai a tudás, az információk megszerzésének, miközben az is látható, hogy intézményenként, fogyatékossági típusonként, egyénenként is nagyon eltérő, miként növelheti a sikeres tanulás esélyeit a digitális technológia alkalmazása. A digitális eszközök oktatási célú használata az SNI gyerekek esetében leginkább a korrekciós, kompenzáló és fejlesztő, habilitációs, rehabilitációs funkciókra összpontosul.

A digitális technológia felhasználása a távtanításban a sajátos nevelési igényű gyerekek esetében akkor lehet hatékony – feltételezve a szükséges eszközök rendelkezésre állását –, ha a digitális eszközök alkalmazásának voltak előzményei és az otthoni használathoz a gyerekek segítséget kapnak. Ezek az optimális feltételek ma még nem tekinthetők általánosnak, tehát a szakembereknek a digitális munkarendben a rendelkezésre álló alaphelyzetre kell építeni.

Nagyon fontos szem előtt tartani, hogy a távtanítás próbáljon megőrizni minél többet az SNI gyerekek fejlesztésében lényeges pedagógiai funkciókból. Törekedjünk minél több sikerélményre, hiszen az SNI tanulóknak oly fontos személyes minta és kapcsolat a pedagógussal még sokáig hiányozni fog. A távtanítás bármely szereplője kerülje a kudarcokat, frusztrációt okozó tanítási-tanulási helyzeteket! Nem várható el, hogy mindenki ugyanolyan szinten és színvonalon használja a digitális eszközöket, alkalmazza a digitális pedagógiai módszereket, eljárásokat.

Az SNI tanulók távtanításában általánosan alkalmazható megoldások nem adhatók, hiszen az intézmények működési gyakorlata is eltérő. Az a jó megoldás, amelyet az intézmény a tanuló felmért és ismert otthoni helyzetéhez választ. Fontos azonban, hogy az intézmény időről időre felülvizsgálja gyakorlatát, és ha szükséges, változtasson rajta a tapasztalatok függvényében. Az SNI tanulók otthoni tanulásának szervezéséhez, a tananyagok összeállításához, módszerek, eszközök, kiválasztásához szeretnénk néhány szemponttal, javaslattal hozzájárulni.

Tanácsok, ötletek

I. Fontos a folyamatos kapcsolattartás, kommunikáció a tanítványokkal, családokkal. A sajátos nevelési igényű gyerekek számára a pedagógus, gyógypedagógus személye az iskolai környezet a tanulás, fejlődés szempontjából a biztonságot, stabilitást jelenti, amit most hosszú ideig nélkülözniük kell. Máshova helyeződik a tanulási színtér, az otthoni környezet, a személyes élettér egyben tanulási helyszínné is válik, megbontva ezzel a kialakult rutinokat. Nehezítő körülmény, ha a család, a szociális háttér támogató szerepe is korlátozott vagy hiányzik. Ilyenkor kialakulhat egy bizonytalan, motivációvesztett, frusztrált helyzet. A lehetőségekhez mérten a kapcsolatok aktivitásával tompítani lehet a veszélyhelyzeteket.

• Minden SNI tanuló és családja napi/heti szinten maradjon az intézmény, a pedagógusok, gyógypedagógusok, osztályfőnökök látóterében! A jelenleg megélt helyzetben az SNI gyerekeket, tanulókat nevelő családokban is megnő a bizonytalanság, hatványozottabban jelentkeznek olyan specifikus kérdések, amelyeket a speciális szükséglet, a fogyatékosság is kelthet. Az esetek többségében az információk forrása az intézmény, a pedagógus, gyógypedagógus. Fontos, hogy ez a tájékoztató, segítő szerep továbbra is megmaradjon, és a különböző kommunikációs csatornákon – akár a digitális oktatással, akár a szociális és specifikus élethelyzettel összefüggésben – információkhoz juttassák a családokat. Érdemes figyelni a fogyatékkal élőket támogató érdekvédelmi szervezetek honlapjait, ahol a veszélyhelyzettel kapcsolatos számos tájékoztató anyag, szolgáltatás elérhető:
  • Fogyatékos Emberek Szervezeteinek Tanácsa;
  • Egységes Fogyatékosügyi Információs Portál;
  • Nemzeti Fogyatékosságügyi és Szociálpolitikai Központ
• A kapcsolattartás formáinak kiválasztásánál is érdemes törekedni az egységes, a legtöbb tanulót és családot elérő kapcsolattartási forma kialakítására, figyelemmel az egyéni lehetőségekre és eltérésekre. Fontos olyan megbízható, egységes kommunikációs csatornát keresni, amelyen keresztül a pedagógusok a tanulókkal, szülőkkel, támogató családtagokkal folyamatos kapcsolatot tudnak tartani és információkat is tudnak küldeni egymásnak. Előnyös, ha a rendszer képes rövid szöveges üzenetváltásokra, amelyek visszakereshetők, ha visszaigazolást kapunk az üzenetek olvasásáról, ha alapvető instrukciók adhatók a feladatok megoldásához, illetve ha a tanulók, szülők is visszajelezhetnek, kérdezhetnek. Olyan rendszert érdemes választani, amelyben beazonosíthatók a szereplők, és a program tömbösítetten is képes az üzeneteket kezelni (eKRÉTA, TEAMS, Yammer, Google stb.). Sajnos, az online forma sok esetben a telefon, email, facebook lehetőségekre korlátozódik, amelyek a távtanítás szempontjából nem a legalkalmasabb rendszerek (pl. az adatvédelem, a reklámok, az információtömeg vagy az információvesztés szempontjából), ugyanakkor az SNI tanulók, a családjaik számára a folyamatos jelenlét és kapcsolat bármilyen formája erős biztonságérzetet jelent.
• A kommunikáció legyen támogató és pozitív! A bizonytalanságon sokat tud oldani a pedagógusok, gyógypedagógusok megnyugtató, segítő odafordulása.
• Ebben az időszakban tanulóink vélhetően a szokásosnál is több időt tölthetnek el az online térben. Tudjuk, hogy a sajátos nevelési igényű gyerek kiszolgáltatottabbak az online világ veszélyeinek az atipikus fejlődési, viselkedésértelmezési, szociális és kommunikációs, érzelmi viszonyulásaik sajátosságai okán is. Fontos erre is figyelni, különösen az adatvédelemre és az internet biztonságos használatára.
• A feladatok tervezése során továbbra is figyelni kell az egyéni különbségekre az eszközök és egyes alkalmazások használatában egyaránt.

II. Az online tanulásszervezés minden résztvevőnek legyen követhető, egyértelmű! A digitális munkarend feloldotta a tanulás-tanítás megszokott kereteit. Megszűnt a pedagógusokkal, gyógypedagógusokkal a személyes kapcsolat, a tanulási helyzetekre adott azonnali válaszok, a folyamatokba beépült módosítási lehetőségek. A tanulás-tanítás az eddig megszokotthoz képest viszonylag statikusabb keretek között zajlik. Ahhoz, hogy a tanulás-tanítás dinamizmusából be lehessen csempészni értékes elemeket, érdemes néhány szempontot figyelembe venni:

• Fontos, hogy az intézmény egységes tanulástámogató rendszert használjon. Ez a lehetőségek szerint legyen könnyen értelmezhető és a sajátos nevelési igény adott típusából adódó eltérések szerint is lehessen egyszerűen használni. A jól kiválasztott platform sokat segít a tanulócsoportok együttes kezelésében, feladatkiosztásban, ellenőrzésben, kommunikációban. Tanulásszervezés szempontjából az intézménynek arra is terveket kell készíteni, ha nincs mód az iskolában tanulástámogató rendszer használatára, hiszen az jelentősen megnöveli szakemberek munkáját időben, térben. Az egyedi üzenetek kezelése, a feladatok tervezése, kiosztása, eljuttatása és ezek ellenőrzése napi és heti szinten is többletórákat jelent.
• A biztonságot és stabilitást azzal is biztosíthatjuk, ha meghatározott időtartamokban küldünk feladatokat a tanulóknak. Így kiszámítható, hogy mikor kell az üzeneteket figyelni. Ez lehet egy délelőtti vagy délutáni idősáv is. Az otthoni tanulási körülmények, a tanulók közötti eltérések ismeretében adjunk elegendő időt a feladatok megoldására! Adjunk lehetőséget a folyamatban a kommunikációra, a kérdésekre, a feladatok értelmezésére! Mind a tanulók, mind az SNI gyerekek szülei vagy támogató családtagjai továbbra is érezzék a szakemberek támogató jelenlétét!

III. A digitális munkarend jelentősen átrendezte a tanév elején kitűzött, a tanulás és fejlesztés során elérendő egyéni célokat. Ezeket érdemes felülvizsgálni és olyan célokat kitűzni, amelyek a távtanítás keretei között reálisan elérhetők. A célok elérésében a digitális technológia – optimális esetben – most lehetőséget ad olyan módszerek, eszközök használatára, amelyekkel az SNI tanulók tanulása, fejlődése kevesebb akadályba ütközik.

• Nem szükséges a korábbi órarend követése, az elmúlt hetek tapasztalatainak felhasználásával a távtanítás idejére érdemes új napi- vagy heti rendet kialakítani, hosszabb időszakra, 1-2 hétre tervezni a tananyagot, hiszen időigényes lehet a tananyaghoz való hozzáférés, a megértés, a kommunikáció. Fontos, hogy az egyéni fejlesztési tervek, a habilitációs és rehabilitációs célú fejlesztések céljai, feladatai is beépüljenek a távtanítás rendjébe. Kivételes esetekben (pl. autizmus, értelmi akadályozottság) a megszokott, rögzített tervtől való eltérés fokozhatja a bizonytalanságot, ezért az egyéni eltéréseket – a tanulóink és otthoni tanulási körülményeik ismeretében – a szülőkkel, családtagokkal egyeztetve kezeljük!
• Ne terheljük túl a tanulókat! Olyan feladatokat adjunk és olyan módszereket használjunk, amelyek – ha újszerűek is – nem ismeretlenek számukra, korábban találkoztak a feladat típusával, ismerik a metodikáját és motiválja, a lehető legtöbb sikerélményhez juttatja őket. Fontos, hogy elvégzésük ideje se legyen több, mint azt a korábbi napi ritmusban megszokták.
• Ne terheljük túl a szülőket, gondviselőket, családtagokat sem! Az SNI gyerekek a legtöbb esetben életkoruk, fogyatékosságuk típusa és súlyossága függvényében igénylik a segítséget. Az otthoni segítők nem pedagógusok, gyógypedagógusok, nem ismerik a tanulásirányítás, fejlesztés módszereit, technikáit. A különleges bánásmódot igénylő gyerekek otthoni és/vagy online tanulásának megszervezése nem egyszerű feladat. Adjunk tanácsot, javaslatot a tanulás segítéséhez, a segítségnyújtás mértékéhez, a feladatok megoldásához!
• Ne terheljük túl magunkat se! Bár a távtanítás módot adhat digitális kompetenciánk fejlesztésére, és érdemes is ezzel próbálkozni, mégis figyeljünk az egyensúlyok megtartására! A távtanítás első időszaka nagyon sok és újszerű szervezési, tanítás-és tanulásirányítási feladatot hozott. A tapasztalatok alapján ajánlatos a résztvevőkkel közösen kialakított módszereket, ütemterveket időközönként újratervezni.

A lehetőségekhez mérten a szakemberek figyelmébe ajánljuk a  Digitális Témahét eseményeit és tudásbázisát, amely a rendkívüli helyzetben is további szakmai segítséget kínál a szakembereknek.

IV. Megfelelő adottságok mellett a sajátos nevelési igényű tanulókat nevelő, oktató intézmények körében is felmerülhetnek azok a kérdések, hogy milyen mértékben legyen jelen a szinkron, egyidejű online tanulás, milyen helyzetben szükséges az élő kapcsolattartás a tanulási folyamatban, illetve hogy ezek milyen formában valósuljanak meg. Az SNI tanulók távtanításával kapcsolatosan megjelenő tapasztalatok zömében az aszinkron tanulás erősebb jelenlétét igazolják. SNI tanulók esetében a szinkron tanulás leginkább az egyéni és a habilitációs, rehabilitációs jellegű fejlesztésekben lehet eredményes. Mindkét mód hordoz előnyöket, ezeket a rendelkezésre álló feltételek függvényében szükséges mérlegelni. A szinkron és aszinkron tanulási lehetőségekről, továbbá a pedagógiai munkára általánosan is érvényes javaslatokról a Digitális Pedagógiai Módszertani Központ munkatársai által összeállított, Digitális munkarend – pedagógiai megoldások c. írásban olvashatnak.

V. A távtanítás lehetőségei erősen korlátozottak az SNI tanulók értékelésében, hiszen hiányzik az azonnali visszacsatolás. Nincs lehetőség a tanítás adott helyzethez igazítására, és a tanulási folyamatban a következő lépés megtervezésére, szükség esetén egyéni igények szerinti módosításra. Törekedjünk arra, hogy az SNI tanulók tanulástámogatásában leginkább jelenlevő formatív és fejlesztő értékelés elemeit a rendkívüli helyzethez alkalmazkodva használjuk! A lehetőségekhez igazodva legyen továbbra is rendszeres, ösztönző, esetenként az önértékelésre is biztató, a tanulási folyamatra, egyéni fejlődési ütemre koncentráló értékelés. A digitális technológia is ad lehetőségeket a visszacsatolásra, érdemes ezeket az alkalmazásokat is beilleszteni a tanítási-tanulási folyamatba.

VI. Fontos, hogy a digitális tartalmak választásánál körültekintően járjunk el. Ma már nagyon sok eszköz, szoftver, applikáció áll rendelkezésre a tanulás támogatására. Az alkalmazások használatánál az alábbi szempontokra kiemelten figyeljük:

• Az alkalmazásokra mint a tanulási célok eléréséhez szükséges eszközökre tekintsünk, és a megfelelő módszerekkel, tananyaggal ötvözve építsük be az SNI tanulók fejlesztésébe, oktatásába!
• A digitális tartalom választásánál, ahol erre szükség van, a hozzáférés legyen akadálymentes!
• Sokféle ingyenes vagy fizetős digitális oktatási tartalom is elérhető már az SNI tanulók számára is. Leginkább a különböző tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek számára készültek alap- és specifikus készségeket is fejlesztő szoftverek, applikációk. Fontos, hogy továbbra is körültekintően járjunk el, olyan módszereket, eszközöket, megoldásokat válasszunk, amelyek szakmai és tartalmi kritériumoknak is megfelelnek, valós fejlesztő hatásúak, illeszkednek az SNI gyerekek specifikus igényeihez, és adott esetben szülői segítség mellett is használhatók.
• A nem kizárólag SNI gyerekeknek készült tartalmak között is érdemes válogatni, számtalan olyan jó megoldással találkozhatunk, amelyek akár az egyéni fejlesztésekben, akár csoportosan kiadható feladatok formájában is jól hasznosíthatók, esetleg új ötleteket is adhatnak. Mindenképpen figyeljünk ezeknél az alkalmazásoknál is arra, hogy átgondolt pedagógiai tartalom áll-e a fejlesztés mögött, illetve hogy technikailag az otthoni tanulás körülményei között is használhatóak-e.
• Érdemes olyan tartalmakkal dolgozni a digitális munkarendben, amelyeket ismernek a tanulók, illetve ha újszerűek, az alkalmazások típusával, használatával már találkoztak, és a szülők vagy támogató családtagok számára sem okoz nehézséget a használatuk. Ne tévesszük szem elől az SNI gyerekek tanulási sajátosságait, egyéni fejlődési jellemzőit, hiszen nincs olyan digitális tananyag, ami minden pedagógiai helyzetre megfelelő lenne.
• A digitális munkarendben a digitális eszközök használata a legtöbb esetben kézenfekvő, de nem feltétlenül szükséges minden pedagógiai tevékenységhez. A tanulók számára otthon elérhetők a tankönyveik, munkafüzeteik, amelyek ismerősek számukra. Használatukhoz adjunk megfelelő, esetenként személyes instrukciókat, ne csak az oldalszámok kijelölésére szorítkozzunk!
• Arra is fel kell készülni ugyanakkor, hogy sok esetben az SNI tanulók digitális munkarendjének kialakításánál a papíralapú dokumentumokra épülő visszajelzés, számonkérés lesz működőképes. Ebben az esetben a pedagógusoknak, gyógypedagógusoknak nagy tömegű és nehezen követhető fájlok, képek – füzetek vagy munkatankönyvi oldalak fotója – sokaságának fogadására kell felkészülnie, általában közösségi üzenő felületeken (Facebook, Viber stb.) keresztül, de akár még a papíralapú visszaküldési formával is számolva.

Az elmúlt hetek tapasztalatainak birtokában és a lehetőségek ismeretében fontos megtalálni és kialakítani a digitális és/vagy papíralapú munkavégzés mindenki számára megfelelő egyensúlyát, a résztvevők közötti életszerű együttműködés, teammunka kereteit, feladatait.