Sorozatunkat azért hoztuk létre, hogy olyan pedagógusokat és iskolákat mutassunk be olvasóink számára, akik rendkívüli erőfeszítéseik révén példásan helyt álltak a távtanítás időszakában. Törekvéseik mintául szolgálhatnak és ösztönzőleg hathatnak más intézmények és pedagógusok számára. Alábbi interjúnkban egy olyan intézmény vezetőjével beszélgettünk, amely számára a digitális munkarend megoldása az eddig bemutatott példáknál sokkal komplexebb kihívást jelentett. A Mozgásjavító Iskola pedagógusaira ugyanis az oktatáson kívül – a gyermekek egyedi nevelhetőségi feltételeinek figyelembevételével – az akadályozottság javítására, megszüntetésére, az egész személyiség fejlesztésére irányuló speciális szakpedagógiai tevékenység feladata is hárul.

Sorozatunk kilencedik részében Locsmándi Alajossal, a Mozgásjavító Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény vezetőjével beszélgettünk.

A Mozgásjavító Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény filozófiájában megjelenik a XXI. századi értékalapú és esélyegyenlőséget biztosító profilfejlesztés, a hagyományok megőrzése mellett az intézményi tevékenységek folyamatos továbbgondolása. Alapelvük, hogy a teljes intézményi közösség részt vegyen a társadalom szemléletformálásában az esélyegyenlőség területén, amely az elfogadás és nem a jótékonykodás szintjén tartja fontosnak a fogyatékossággal élő személyek jogait. Feladatuknak tartják, hogy felkutassák a társadalmi részvételben való lehetőségeiket, és elősegítsék az egyénre szabott oktatást, a minőségi önrendelkező élethez való hozzájutást. Az intézmény legfontosabb specifikuma, a komplex szomatopedagógiai fejlesztés meghatározója a mozgásnevelés, amely az egész napot áthatja, és az iskolai tanulmányok időszakában a fejlesztés alapját képezi. Ezeket az egyedi és differenciált foglalkozásokat a módszerek és eljárások sokszínűsége, a funkcionalitás és az együttműködés jellemzi.

Melyek pedagógiai tevékenységeik fő fókuszai, kiemelt nevelési-oktatási céljaik?

A nevelési-oktatási céljaink között olyan sérülésspecifikus elemek jelennek meg, amelyek a mozgáskorlátozott gyermekek, fiatalok társadalmi beilleszkedését készítik elő, illetve támogatják. Kiemelt célunk fejleszteni a tanulók kulcskompetenciáit, 21. századi képességeit, amelyek által felkészültté válhatnak az egész életen át történő tanulásra, a sikeres munkaerőpiaci integrációra. Ezek megvalósítása érdekében olyan tevékenységeket vezettünk be, honosítottunk meg, amelyek a problémamegoldás fejlesztését helyezik fókuszba.

Melyek ezek a problémamegoldásra fókuszáló tevékenységek?

A digitális pedagógiai módszerek tanórákon való alkalmazása mellett a programozás, kódolás alapjaival már a legkisebbek is megismerkednek, akár szakköri formában is. A nagyobb, tehetséges diákok tudóskörökben szélesítik látásmódjukat a természettudományok területén. Az elmúlt években bekapcsolódtunk több hazai és nemzetközi rendezvénysorozatba (például a Digitális Témahét vagy a CodeWeek), emellett aktívan részt veszünk olyan kezdeményezésekben, amelyek a tanulók digitális ismeretszerzését támogatják (pl. Matific). Az utóbbi években törekedtünk arra, hogy a változatos tevékenységeket megfelelő eszközrendszer támogassa. A fenntartó és az intézményt támogató alapítvány segítségével tabletek, laptopok beszerzése, BlueBot, legórobotok, a természettudományos oktatás újszerű megközelítését támogató eszközök vásárlása történhetett meg.

Emellett fontosnak tarjuk, hogy felkutassuk azokat a megoldásokat, sokszor speciális eszközöket, amelyek lehetővé teszik valamennyi mozgáskorlátozott tanuló számára, hogy önállóan és aktívan tudjanak bekapcsolódni minden tevékenységbe. Ezek között kiemelt szerep jut az informatikai eszközöknek, melyek személyre szabott beállításai vagy speciális perifériákkal való használata sokszor a kommunikáció, együttműködés lehetőségét biztosítják a tanulók számára.

Milyen előzetes tudással rendelkeztek a digitális pedagógia területén?

Évek óta tudatosan készülünk az iskola digitális transzformációjára. Ennek érdekében állandóan vizsgáljuk az intézményi folyamatokat, mind a SELFIE, mind a DNR kérdőívek eredményeit felhasználjuk a tervezéshez. Emellett intézményünk a 2017/2018-as tanévtől aktív tagja a Microsoft Innovatív Iskolák közösségének. Az intézményi kommunikáció és együttműködés területén az Office 365 alkalmazásait használjuk, hozzáférést biztosítva valamennyi diák és munkatárs számára. Az utóbbi években nagy hangsúlyt helyeztünk a pedagógusok digitális kompetenciáinak fejlesztésére, melynek érdekében számos belső továbbképzést, műhelymunkát szerveztünk. A pályázati támogatás azt is lehetővé tette, hogy munkatársaink egy része akkreditált továbbképzésen vegyen részt, amely a programozás, kódolás alapjainak nevelési-oktatási folyamatba való beillesztését helyezte fókuszba. Felsőbb évfolyamokon működő osztályaink évek óta aktívan használják a tanulás során a Teams alkalmazását, akár közös tartalom létrehozására is.

Ilyen hagyományok mellett hogyan érte Önöket a vészhelyzetben kihirdetett digitális munkarend?

A digitális munkarend kezdetén rendelkezésünkre állt egy iskolai rendszer, eltérő digitális kompetenciákkal bíró diáksággal, valamint különböző felkészültséggel rendelkező pedagógusokkal.

A megoldás adott volt: a felsős és gimnáziumi évfolyamokkal a pedagógusok az osztályok virtuális osztálytermeire tértek át (Teams), az alsóbb osztályokkal előbb különféle, a kapcsolattartás során már bejáratott formákat alkalmaztak, később a szülőkkel együttműködésben valamennyi osztály itt is a Teamset kezdte használni.

Hogyan szervezték meg az iskolájukban a mindennapi tanítást?

Az első pillanattól fogva fontos szempontnak tartottuk, hogy egységes szemléletet kövessünk, igazodva a családok megváltozott életritmusához, a szülők extrém terheltségét is figyelembe véve. Az első héten megalkottuk azt a dokumentumot, amely a főbb alapelveket, szabályokat foglalta össze, kitérve a kommunikációra, a tananyagra, a tanulók értékelésére vonatkozó elvárásokra is. Ezt folyamatosan frissítettük és megalkottuk a diákok és a szülők számára készített változatát. A szabályok jelentős része a diákok (illetve családok) terheltségének optimalizálását, illetve a minél hatékonyabb kommunikációt célozta. Többek között előre kértük jelezni az online órák időpontjait, a feltöltött tananyagokhoz kapcsolódóan kértük értesítés kiküldését, ajánlásokat fogalmaztunk meg az ellenőrzés és értékelés formáira, módszereire.

A tanítási-tanulási folyamat támogatása mellett nagy hangsúlyt helyeztünk a folyamatos visszajelzésekre is. Kérdőíveket használtunk a szülők tapasztalatainak begyűjtésére mind a nevelés-oktatás, mind a terápiás ellátás kapcsán.

Ugyancsak kérdőíveket, valamint online értekezleteket alkalmaztunk a munkatársak tapasztalatainak összegyűjtésére, felhasználására. A digitális munkarend kezdetével egyidőben „megnyitottuk” a digitális tanári szobánkat, ahol mind technikai, mind módszertani kérdésekben támogattuk egymást.

Mit tartanak a legnagyobb pedagógiai sikerüknek a digitális munkarendben töltött időszakban?

Ennek az időszaknak az egyik legfontosabb üzenete számunkra, hogy az együttműködésekre tudatosan építenünk kell. Igaz ez a családokkal való szorosabb közös gondolkodásra, hiszen a szülők közül sokan jobban beleláttak gyermekük fejlesztési folyamatába, több ponton vált szükségessé a közös munka hatékonyságának növelése. Valamint igaz ez a nevelő-oktató munkát segítő munkatársak tanulási, tanítási folyamatokba való bevonására is.

Adódtak nehézségeik a távtanítás során? Milyen problémáik voltak, és hogyan kezelték ezeket?

Az időszak legnagyobb kihívását azok a helyzetek jelentették, amelyeket elsősorban a gyermekek eltérő szociális háttere okozott, hiszen nem minden tanuló számára állt rendelkezésre megfelelő eszköz a tanulási folyamat támogatásához. Igyekeztünk a tanulóinkhoz eljuttatni azokat a speciális eszközöket, amelyeket a mindennapok során az iskolában használtak, alapítványi együttműködéssel sikerült néhány diák eszköz-, illetve internetellátását biztosítani. Ezeknek a helyzeteknek a megoldásában kiemelten fontos szerepet töltöttek be gyógypedagógiai asszisztens kollégáink, akik számos alternatív kapcsolattartási lehetőséget tártak fel annak érdekében, hogy tanulóink aktívak maradjanak a digitális munkarend során.

Melyek azok a legfontosabb következtetések, amelyek levonhatóak ebből az időszakból?

A digitális munkarend kiszélesítette a tananyagfeldolgozás módozatainak tárházát: kreatív kollégáink rendkívül színesen, az egyéni igényeket figyelembe véve készítették el a diákoknak küldött tananyagokat. Igényes anyagok készültek mind a nevelés-oktatás, mind a különféle fejlesztési folyamatok támogatására, melyek egy részét a munkatársak megosztották egymás között, illetve a legjobbakból digitális „kiállítást” is szerveztünk.

A munkatársak új módszerekkel ismerkedtek meg mind a nevelés-oktatás, mind az ellenőrzés-értékelés területén, és azt is megtapasztalhatták, hogy a tananyagok digitális feldolgozása az eddigieknél szélesebb lehetőséget teremtett a differenciálásra, az egyéni igényekhez való igazodásra. Az pedig, hogy a feladatok rögzítése és kiosztása a Teamsben történt, mind a diákok, mind pedig a szülők számára átláthatóbbá, nyomon követhetővé tette a folyamatokat, emellett segítette a gyerekek önálló tanulását. A kapcsolattartás területén nagy előrelépést jelent a Teams, a szülői visszajelzések is azt mutatják, hogy mind a feladatok, mind az információk megosztása területén a jövőben is kívánatos a használata.

Végül az is komoly tapasztalata ennek az időszaknak, hogy a digitális munkarend idején alkalmazott módszerek a jövőben jól alkalmazhatók egy-egy hosszabban tartó iskolai távollét (műtét, rehabilitáció) idején.

Az interjút Antal Eszter, a DPMK digitális pedagógiai fejlesztője készítette.