A fenntarthatóságra nevelés és a digitális pedagógiai módszertan parádés találkozásából született meg a 2019-es Digitális Témahét egyik díjazott projektje az Újpesti Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola és Gimnáziumban. A flashmobtól kezdve a ruhatervezésen és -nyomatáson át a divatbemutatóig számos különleges feladat helyet kapott az eseménysorban. Amíg a diákok a rendhagyó erőpróbák legszórakoztatóbb pillanataira emlékeznek vissza a legszívesebben, addig a pedagógusok a nagy kedvvel együttműködő diákok kreatív megoldásaira.

Tarné Éder Marianna intézményvezető-helyettes „alapító anyának” számít a „Csokonaiban”: 1988-ban csatlakozott tanítóként az akkor induló, hivatalos nevén Bőrfestő utcai Általános Iskola tanári karához. Pályakezdése óta folyamatosan kutatja az új módszertani lehetőségeket, és szenvedélye, amellyel több mint két évtizede az IKT-eszközök alkalmazása felé fordult, azóta is kitart. Szerencsére nincs egyedül ezzel: „remek csapat jött össze iskolánkban, mindaz, amit elértünk, főként ennek az évek során kialakult, innovatív pedagógusközösségnek köszönhető” – vallja az intézményvezető-helyettes. A 2019-es Digitális Témahéthez kapcsolódó sikerük is önmagáért beszél: projektjükkel elnyerték az intézményi pályázat II. díját.

Izgalmas „árukapcsolást” alkalmaztak a Csokonaiban, ennek alapján állt össze a rendhagyó, egymásra épülő programsorozat 2019 tavaszán. Sokat tépelődtek, mire megszületett a nagy terv?

Tarné Éder Marianna: Igen, rengeteget ötleteltünk, mivel készüljünk a témahetekre, mígnem az egyik kolléga felvetette, ha már ökoiskola vagyunk, miért ne fűzhetnénk össze a Fenntarthatósági Témahét és a Digitális Témahét tematikáját. A Fenntarthatósági Témahéten a gyerekek megtanulták, hogyan használhatják fel az értéktelennek tartott hulladékokat. A szelektíven gyűjthető anyagokból ruhákat és egyéb használati tárgyakat terveztek és készítettek, amelyekhez aztán a Digitális Témahéten 3D nyomtatóval készített, programozható és igazán mutatós kiegészítőket alkottak, végül divatbemutatót és kiállítást szerveztünk az elkészült termékekből.

Készítsünk hulladékból szuperdigitális technikával menő ruhákat, kiegészítőket! – aligha lehet ennél izgalmasabb iskolai feladat.

Tarné Éder Marianna: Ó, ez csak az egyik legmozgalmasabb programelem, ha úgy tetszik, a jéghegy csúcsa volt! Az iskolai nagyprojekthez számos miniprojekt kapcsolódott az életvitel és gyakorlat, a természetismeret, a földrajz, a kémia, a vizuális kultúra vagy éppen a biológia tárgykörében a szaktárgyi és idegennyelvi órákon. Ezek részint megalapozták, részint kiegészítették a nagy közös tevékenységet. Hogyan különböztessük meg a szemetet a hulladéktól? Hogyan válogassuk szelektíven az anyagokat? Melyik anyagnak milyen jellemzői vannak, hogyan hasznosíthatók? Készíthető-e hulladékból használati tárgy, ruha, egyéb kellék, és ha igen, hogyan? Mi az a 3D nyomtató, mire jó, hogyan működik? Hogyan programozzunk Micro:bitet? Hogyan használjunk fel történetmesélésre egy rendkívül ügyes alkalmazást, a Storyboardot? Ezeket a kérdéseket sokféleképp körbejárták a tanulók, és az egyéni ismeretszerzés és -feldolgozás mellett megtapasztalták: milyen csapatban dolgozni, hogyan tervezzék meg a munkát, hogyan jelezzenek vissza egymásnak, ha szükséges, és miként értékeljék társaikat.

Felteszem, mindez alaposan átmozgatta az egész iskolát. Hogyan fogadták a tanulók az új típusú feladatokat?

Tarné Éder Marianna: Az első évfolyamtól a 11. évfolyamig mindenki bekapcsolódott a két témahét megvalósításába. A tanórai keretek között valamennyi tanuló kivette a részét a munkából, míg a délutáni aktivitásokhoz, így például a témahetet beharangozó flashmobhoz, ki-ki a kedve és ideje szerint csatlakozott. A tapasztalataink és a diákok visszajelzései alapján elmondhatom, minden szempontból pozitív élményeket hozott ez a hat hét. A tanulók aktívan közreműködtek a feladatok megoldásában, és a hagyományos tantermi órákhoz képest jóval nyitottabbak, motiváltabbak voltak. Természetesen legalább ekkora lelkesedéssel meg is osztották egymással élményeiket, így a két témahét bőségesen szolgáltatott beszédtémát az iskolai közvéleménynek.

Beleértve a pedagógusokat is. Jól gondolom?

Tarné Éder Marianna: Természetesen. Egyébként már a felkészülésünk is különleges volt, hiszen a napi munka mellett kellett minden részletet egyeztetni, összeállítani a menetrendet, előkészíteni az eszközparkot. A projektmegbeszélések mellett nem egyszer megtörtént, hogy két tanóra között, a folyosón gyűltünk össze egy rövid egyeztetésre, vagy éppen odahaza, késő este, Skype-on osztottuk meg egymással a tapasztalatainkat, miután a család nyugovóra tért. Előfordult az is, hogy a hétvégi nagybevásárlást függesztettük fel, hogy leüljünk egy kávézóban és megnézzük, vajon ez vagy az az alkalmazás mennyiben támogatja a projekt megvalósítását. De igazából annyira belefeledkeztünk a munkába, hogy nem éltük meg teherként mindezt.

Mit adott a Digitális Témahét a diákoknak?

Tarné Éder Marianna: Ha erről őket kérdezné, nyilván azt válaszolnák, hogy végre kiléphettek a megszokott keretekből, megmutathatták kreatív énjüket, és olyan eszközökkel, „digitális kütyükkel” találkozhattak, amelyeket korábban csak a neten vagy tévéműsorokban láttak. Természetesen pedagógusként mi árnyaltabban látjuk a projektet, ezzel együtt is állítom, hogy nagy utat tettek meg a diákok, anélkül, hogy ezt tudnák. Mondom ezt még akkor is, ha nehéz lemérni a változást egyik hónapról a másikra. Tanulási és innovációs készségeik, valamint társas és multikulturális készségeik egyaránt fejlődtek a projektfeladatok sikeres elvégzése közben. Óriási érzés élvezettel együttműködő, önbizalomtól duzzadó, sikeres gyerekeket látni, míg – valljuk be – a klasszikus tantermi körülmények között előfordulnak frusztráló helyzetek.

A szülők támogatják a tudásátadás új formáját, a digitális eszközök bevonását a tanításba-tanulásba?

Tarné Éder Marianna: Rendre pozitív visszajelzéseket kapunk, örülnek a diákok sikereinek, és annak, hogy ennyire megmozgatja őket az iskolai aktivitás. Ennek alapján szívesen látnának több hasonló eseményt, sőt, néhányan akár még csatlakoznának is ezekhez. A Digitális Témahét kapcsán egyelőre nem szerveztünk nyílt programokat, de október közepén, az EU Code Week-en, az Európai Kódolás Hetén már volt ilyen. Tapasztalatom szerint egyébként a szülők azt szeretnék, ha az iskola megtanítaná a gyerekeket arra, hogyan tudják felhasználni a korszerű digitális eszközöket és platformokat önmaguk építésére, fejlesztésére, vagy például egy tartalmas szabadidős tevékenység, egy program vagy egy utazás megtervezésére. Nem mellesleg, mindezekhez ugyancsak kiváló támpontot adnak a Digitális Témahéten tapasztaltak.

Mennyire működnek együtt más iskolákkal ezen a téren?

Tarné Éder Marianna: Úgy vélem, nem az iskolák, hanem a pedagógusok együttműködése a jellemző. Többek között ezért is meghatározó jelentőségűek az olyan, országos szervezésű aktivitások, mint a Digitális Témahét: segítenek abban, hogy a témára fogékony tanárok és iskolai közösségek egymásra találjanak, hozzájárulnak a szakmai fórumok kialakításához, az együttműködés kereteinek megszervezéséhez. Az egymástól tanulás remek lehetőség és komoly esély arra, hogy előrelépjünk. Vannak pozitív jelek: egyre többször fordul elő, hogy más intézményben dolgozó tanárok megnézik egymás óráit, megosztják és elemzik tapasztalataikat, ugyanakkor azt gondolom, hogy még jócskán van kiaknázható tartalék ezen a téren. Két testvériskolánk, a Nógrád megyei Palotás és a partiumi Margitta általános iskolája, például velünk együttműködve kapcsolódott be a Témahét feladataiba. A folytatásban arra próbáljuk rávenni őket, hogy valósítsanak meg saját projektet.

Mivel biztatja őket?

Tarné Éder Marianna: Azzal, hogy nincs vesztenivalójuk. Sőt, a részvétellel csak nyerhetnek. Tény, hogy a klasszikus oktatási metódushoz képest jóval több munka és energiabefektetés egy témahét megtervezése és levezénylése, de még akár az is, hogy a témahét egy-egy modulját, elemét a hagyományos tanórával ötvözzük. Ugyanakkor elképesztő sikerélményhez juttat mindenkit, tanárt és diákot egyaránt. És a megerősítés mellett annyi lelki muníciót is ad, amennyi hetekig, hónapokig kitart mind a tanári szobában, mind a tantermekben.

Fotók: Újpesti Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola és Gimnázium honlapja
Az interjút készítette: Fülöp Attila, a DPMK munkatársa

 

Az interjúsorozat további részei:

“Az óvoda, iskola éppen a céltalan eszközhasználattal szemben mutathat alternatívát”

Kortárs költők fogságában – digitális szabadulószoba irodalomórán

Rabul ejtő Seholország – DTH-fődíjas projekt a Berzsenyiből 

 

Csatlakozzon Ön is intézményével a Digitális Témahéthez, és nyerjen értékes díjakat, hasznos eszközöket a pedagógusok és a diákok számára!

Regisztráció a Digitális Témahétre: digitalistemahet.hu/regisztracio/iskola

Regisztráció a szakmai műhelyekre: Digitális Témahét 2020 – Indul a szakmai műhelysorozatunk

További információk:

dpmk.hu
digitalistemahet.hu
Digitális Témahét Tanári Fórum
Digitális Témahét Facebook oldal
Digitális Témahét YouTube csatorna

A Digitális Témahét a Digitális Pedagógiai Módszertani Központ koordinálásában, az EFOP-3.2.15-VEKOP-17-2017-00001, A köznevelés keretrendszeréhez kapcsolódó mérés-értékelés és digitális fejlesztések, innovatív oktatásszervezési eljárások kialakítása, megújítása c. projekt keretében, valamint az EMMI támogatásával került megrendezésre.