Az OECD oktatással kapcsolatos tevékenységében kiemelt szerepe van az indikátor programoknak, amelyek összegyűjtött adatait (Indicators of Educational Systems) az évente kiadott Education at a Glance (Oktatási körkép – OECD-mutatók) közli. Az oktatással foglalkozó szakemberek számára nélkülözhetetlen kiadvány az OECD tagállamok, illetve számos egyéb partnerország oktatási rendszerének szinte valamennyi minőségi és mennyiségi szempontjára vonatkozóan közöl hiteles információkat.

Az adatok összegyűjtésének és az indikátorok létrehozásának célja, hogy a nemzeti oktatási rendszerek folyamatai megragadhatóak és nemzetközi szinten összehasonlíthatóak legyenek. A kiadvány a teljesítményre, az erőforrásokra, a részvételi arányokra és az iskoláztatás megszervezésére vonatkozó adatokon felül olyan témakörök értékeléséhez szükséges objektív adatokkal is szolgál, mint például az oktatáshoz való hozzáférés, az oktatás munkaerő-piaci eredményessége, vagy a tanulási eredmények minősége és az oktatásra fordított befektetések tervezését meghatározó környezeti tényezők.

A 2017-es indikátorok közt ugyan nem szerepel kifejezetten az infokommunikációs eszközök oktatásban való használatát, illetve annak eredményességét mérő mutatószám, mindazonáltal a kiadvány néhány fontos megállapítást tesz az IKT-oktatással kapcsolatban.

A kötet már bevezetőjében kiemeli: az oktatási rendszerek számára nagy kihívást jelent, hogy a munkaerőpiac egyre erőteljesebben fogalmazza meg igényeit az oktatásból kikerült fiatal felnőttek képességeire vonatkozóan. A technológiai fejlődés biztosította előnyök átformálták a globális munkaerőpiacot, ahol jóval kedvezőbb munkavállalási esélyekkel indulnak a magasabb (különösen IKT) végzettséggel rendelkezők, illetve azok, akik hatékonyan képesek problémamegoldásra használni az infokommunikációs technológiákat. Mivel ezek a képességek megszerezhetők a formális oktatás keretein kívül, ezért sok esetben kedvezően befolyásolják az alacsonyabb végzettségű emberek elhelyezkedési esélyeit is.

A kiadványban felsorolt fenntartható fejlődési célok egyike annak biztosítása, hogy 2030-ra minden fiatal és a felnőttek meghatározó része is rendelkezzen megfelelő szintű írási, olvasási és számolási képességgel. Fontos előrelépés, hogy a 25–64 évesek körében ezeket a képességeket mérő indikátor – a hagyományos szövegértelmezés mellett – már a digitális szövegekben való tájékozódás (információ keresése, felhasználása adott szövegrész alapján, stb.) képességét is méri. A 4.4.2. tematikus indikátor pedig azon felnőttek arányát mutatja, akik legalább minimális szintű jártasságot szereztek a digitális írás-olvasás képességének területén.

A különböző tantárgyak tanítására fordított idő vizsgálatának eredményei azt bizonyítják, hogy az alapfokú oktatásban az IKT ugyan többnyire része az alaptantárgyak körének, azonban külön tantárgyként való oktatása nem hangsúlyos része a tantervnek: a tanítás kisebb részét kitevő tantárgyak (pl. második és egyéb idegen nyelvek, hitoktatás, technika, gyakorlati ismeretek, stb.) mellé sorolódik, amelyek együttesen a kötelező tanítási idő 19%-át fedik le. Ugyanez a tantárgyi kör az alsó középfokú oktatásban a kötelező tantervi anyagnak már csak a 12%-át fedi le.

A közvetett mutatók egyikének (“Percentage of 15-year-old students with access to a computer connected to the Internet available to students for educational purposes”) eredményei szerint az OECD országaiban a diákok legnagyobb része rendelkezik számítógéphez és internethez való hozzáféréssel. Ez az indikátor azonban nem szolgál információval arra vonatkozóan, hogy a számítógépeket a diákok milyen gyakran, mire és milyen eredménnyel használják, sem arra vonatkozóan, hogy a technológiát mennyire integrálják a tanítási gyakorlatba. Az IKT eszközök tanulásban való használatáról az OECD ’Students, Computers and Learning’ c. jelentése szolgál bővebb információval.

A kiadvány kiemeli azt is, hogy – ellentétben például a mára szinte mindenhol teljesen elnőiesedett pedagógusi pályával – a természettudományos, mérnöki és informatikai szakmák terén a férfiak a mai napig kiszorítják a nőket.

A 2015-ös PISA felmérés adatai azt mutatják, hogy a fiúk és a lányok karrier-útjai már jóval azelőtt elválnak egymástól, semhogy a diákok valóban pályát választanának maguknak. Az OECD országokra általánosan jellemző, hogy bár a lányok jobban teljesítenek a természettudományos mérésekben a fiúknál, mégis a fiúk azok, akik 30 éves korukra jobban el tudják képzelni magukat természettudományokhoz kötődő pályákon. Az ilyen típusú nemi különbségek még markánsabban jelentkeznek a felsőoktatási tanulmányok kiválasztásánál: négy mérnökhallgatóból három, és öt informatikai hallgatóból négy férfi.

Az IKT területe különösen kevés érdeklődőt vonz: míg a felsőoktatásba belépő hallgatók 16%-a választja a mérnöki, gyártástechnológiai vagy építőipari szakot, 6%-uk pedig természettudományos, matematikai és statisztikai szakokat, addig a hallgatók kevesebb mint 5%-a iratkozik be IKT képzésre. Az informatikai szakok ezzel a legkisebb képzési szegmensként vannak jelen ezen a területen, ugyanakkor az IKT végzettséggel rendelkezőkre jellemző az OECD országokban a legmagasabb (az országok egyharmadában a 90%-ot is meghaladó) foglalkoztatási arány, ami erőteljes hiányra utal ezen szakmák területén.

Bár sok OECD országban nagyobb hangsúlyt fektetnek az utóbbi években a kutatói képzésekre, a természettudományok, a statisztika és a matematika terültén végzett kutatók elhelyezkedési kilátásai nagyjából ugyanolyan alacsonyak, mint a bölcsészettudományok területén végzetteké, és kevésbé mérhetőek a mérnöki és informatikai területen diplomát szerzők jóval kedvezőbb kilátásaihoz.

A természettudományos, technológiai, mérnöki és matematikai (STEM) diszciplinák tehát jelentős előnyre tesznek szert az ezekre a területekre jellemző magasabb foglalkoztatási arányok révén, és jól visszatükrözik az egyre inkább innováció-vezérelt társadalmak igényeit: az IKT-végzettséggel rendelkezők 7 százalékponttal magasabb foglalkoztatási arányra számíthatnak, mint a bölcsészettudományok, társadalomtudományok, újságírás és médiaismeret területén végzők. Az IKT-szakértők és mérnökök keresettsége magasan kiemelkedik a többi STEM-területen (természettudomány, matematika, statisztika) végző diplomásokkal való összehasonlításban is.

Az OECD országokban a felsőoktatási diplomával rendelkező felnőttek 84%-a rendelkezik munkahellyel, de ez az arány a tanulmányok területe szerint megoszlik: a művészet és humán tudományok, társadalomtudományok, újságírás és médiaismeret területén végzők 81%-a tud elhelyezkedni, míg az ICT-végzettséggel rendelkezőknek a 88%-a.

Végül, az oktatáshoz való hozzáférés indikátorainak kapcsán, a mobilitást támogató oktatási szolgáltatások közt is szót ejt a kiadvány az infokommunikációs eszközökről is. Ebben az összefüggésben a digitális eszközök elérhetősége úgy jelenik meg, mint a mobilitási költségek enyhítésének lehetősége, hiszen a külföldi tanulmányok előkészítése és a családokkal való későbbi kapcsolattartás jelentős része is megoldható ezen eszközök segítségével. Az IKT tehát támogatja az expanziót, csökkenti a migrációs költségeket, és a hazai, valamint nemzetközi oktatáshoz való hozzáférést is megkönnyíti. A kiadvány nagyjából 13 millióra becsüli azon diákok számát, akik valamilyen online nemzetközi képzésben vesznek rész, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a digitális eszközök nemzetközi hallgatói mobilitásra gyakorolt hatásának megítélése további vizsgálatokat igényel.

A Education at a Glance 2017 c. kiadvány teljes terjedelmében megtalálható (olvasható és letölthető) itt.