Országtanulmány
Készült: 2018. szeptember
Készítette: Lehmann Miklós 

Kontextus

Az oktatási rendszer felépítéséből fakadóan a digitalizálással kapcsolatos intézkedések Németországban két szinten történhetnek: egyrészt az állam szintjén, amely az átfogó stratégiák fejlesztéséért felelős, másrészt az oktatási autonómiát élvező tartományok szintjén. Az állam részéről elsősorban két minisztérium, a digitalizálásért felelős Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium (Bundesministerium für Wirtschaft und Energie, BMWi) és az oktatásért felelős Oktatási és Kutatási Minisztérium (Bundesministerium für Bildung und Forschung, BMFB) a meghatározó szereplő; a tartományok részéről pedig a tartományok oktatási irányítása és az Oktatási Miniszterek Tanácsa (Kultusministerkonferenz, KMK) a vezető intézmények.

A német oktatási rendszer Német oktatási rendszer egységes formában nem létezik: az köz- és felsőoktatás ügye az egyes tartományok hatáskörébe tartozik.[1] A magániskolák, magánegyetemek kivételével az oktatás minden szintjét a tartományok felügyelik, az oktatási rendszer kérdéseiben is önállóan döntenek. Emiatt léteznek olyan iskolaformák, amelyek nem minden tartományban állnak rendelkezésre. A tartományi eltérések mellett azonban felismerhető az oktatási rendszer általános alapstruktúrája. Eszerint az oktatás öt nagy területre tagolható (elemi, alapszintű, másodszintű I., másodszintű II. és harmadszintű képzés), melyek mindegyikéhez megfelelő intézmények tartoznak, és ezen intézmények kimenetei (a különböző végzettségek) a tartományok között megfeleltethetők; valamint biztosított az átjárhatóság a különböző tartományok azonos szintű intézményei között. Az iskolakötelezettség 6 éves korban kezdődik (az ezt megelőző óvoda vagy előkészítő nem kötelező), és 18 éves korig tart – azonban két nagyobb részre tagolódik. Az első 9-10 évfolyam kötelező teljes idejű iskolalátogatást jelent, az ezt követő évek azonban – a szakképzés igényei szerint – részidős iskolalátogatás és a hozzá csatlakozó gyakorlati képzés formájában is teljesíthetők. Az iskolát megelőző képzés magában foglalja az óvodát és az iskolák előkészítő évfolyamait, melyek nem kötelezőek. Az alapszintű képzés (Primarbereich) tartománytól függően az iskolakötelezettség első 4-6 évfolyamát tartalmazza. A másodszintű képzés első része (Sekundarbereich I.) több iskolaformát foglal magában, különböző számú évfolyamokkal – ide tartoznak a gimnáziumok, a reáliskolák és felső iskolák (melyek nem azonosíthatók a magyar főiskolai formával). A másodszintű képzés második részében (Sekundarbereich II.) megjelenik a szakoktatás, és az ezen a szinten megszerzett végzettség formája határozza meg a továbbtanulás lehetőségét. A harmadszintű képzés (Tertiärbereich) lényegében a felsőoktatás megfelelője, ám a rendszerben ide tartoznak a felsőszintű szakmai képzések és a doktori képzés is. A főiskolai vagy egyetemi forma mellett duális és szakirányú továbbképzések is találhatók. A közoktatásban a tantervek a tartományok illetékességébe tartoznak. A tartományok függetlensége az oktatásügy terén megnehezíti az egységes nemzeti és oktatási digitális stratégia bevezetését, de a megfelelő központi projektek segítenek az akadályok leküzdésében.

A nemzeti és az oktatási digitalizációs stratégia egyaránt rendelkezik előzményekkel. Több minisztérium és államhivatal közreműködésével a Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium állította össze a digitális átállás intézkedéseinek gyűjteményét (Digitale Agenda 2014-2017)[2], melyben egyaránt szerepelnek a témában éppen folyó és a továbbiakban tervezett projektek. A dokumentum hét fő területtel foglalkozik: az infrastruktúrák, a gazdaság, az innováció, a társadalom, az oktatás (ide csatlakoztatva a tudományt és a kultúrát), a biztonság, és az európai és nemzetközi perspektíva kérdéseivel. A jelentésből kiolvasható, hogy minden területen komoly előzményei voltak az egységes stratégia kidolgozásának.

A 2015-ben megjelent Intelligens hálózatkialakítás stratégia (Strategie Intelligente Vernetzung )[3] négy cselekvési területet ír le a digitális hálózatok előnyeinek kiaknázására: a potenciális alkalmazási területek támogatását (itt első helyen említi meg az oktatást mint a tudásalapú társadalom fő összetevőjét), az együttműködés ösztönzését (a hálózatos struktúra természetéből adódik a stabil és kiterjedt együttműködés), a keretfeltételek javítását, valamint a részvétel ösztönzését. A dokumentum még nem foglalkozik a teljes társadalomra kiterjedő digitalizáció olyan finom felbontásával, mint a későbbi digitális stratégia (Digitale Strategie 2025).

Az oktatási digitális stratégia előzményei a médiaoktatásban fedezhetők fel. Az Oktatási Miniszterek Tanácsa először 1979-ben hozott határozatot a médiapedagógia beemeléséről a pedagógusképzésbe, majd 1995-ben az iskolai médiaoktatásról, 1997-ben az új médiumok és a telekommunikáció oktatásban betöltött szerepéről, végül 2012-ben – immár a digitális médiumok figyelembevételével – a médiaoktatásról (Medienbildung in der Schule).[4] Ez utóbbi határozat a médiapedagógiában kiemelendőnek tartja a médiakonvergencia jelenségét és az online oktatás kialakulását, ami új követelményeket támaszt a pedagógia számára. A 2016-os stratégia kialakítására azért volt szükség, mert az eltelt négy év alatt a digitális környezet lényeges átalakuláson ment át: a 2012-es határozat nem foglalkozik még olyan jelenségekkel, mint például a hálózatosodás vagy az új tanulási platformok megjelenése.

A nemzeti és az oktatási stratégia megjelenésének évében az Initiative D21 nagyobb kutatást végzett az oktatás digitalizálásáról.[5] A kutatási összefoglaló[6] az oktatás hiányosságaiként említi meg az iskolák internetkapcsolatát (hiányzik a szélessávú internetelérés), az eszközök elavultságát (az iskolákban nagyjából elegendő számú eszköz található, de azok sok helyen elavultak, lassúak az oktatás ritmusához, és/vagy a mai programok, applikációk már nem futtathatók rajtuk), valamint a pedagógusok IKT- és médiakompetenciáinak elégtelenségét. Ugyanakkor megállapítja, hogy az oktatás minden résztvevője oldaláról (tanulók, pedagógusok, szülők) igény van az erőteljes fejlesztésre. Az összefoglaló a fejlesztési feladatok három csoportjára tesz javaslatot: (1) Szükség van az infrastruktúra erőteljes fejlesztésére; (2) A pedagógusok képzésében és a továbbképzésében hangsúlyt kell kapnia a digitális kompetencia fejlesztésének; (3) Strukturálisan össze kell kötni a különböző tartományok eltérő cselekvési terveit az oktatás digitalizálása terén, ehhez pedig szükség van egy általános kompetencia keretrendszerre, amely a tartományok számára ajánlásként funkcionál.

A stratégia komoly ellenzői nem ismertek, viták inkább az egyes részletek kapcsán bontakoznak ki. Mind a nemzeti, mind az oktatási digitális stratégia esetében folyamatos konzultáció folyik konferenciák, workshopok és online felmérések formájában: a nemzeti stratégia kérdéseiben a de.digital portál[7] online és offline felmérései, programjai, az oktatási stratégia kérdéseiben pedig a KMK[8] rendezvényei emelendők ki.

Nemzeti digitalizációs stratégia

A Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium által 2016-ban kidolgozott stratégia (Digitale Strategie 2025) fókuszában a német gazdaság korszerűsítése áll.[9] Mint az előzetes felmérések kimutatták, a nemzetgazdaságban 2016 és 2020 között 82 milliárd euro többletérték keletkezhet a digitális technológia következetes alkalmazásával. A stratégia ennek érdekében abból a felismerésből indul ki, hogy az izolált megoldások nem vezethetnek a kívánt eredményre, csupán a teljes társadalmi-gazdasági környezetre vonatkozó digitális átalakulás lehet sikeres; ezért az állami és tartományi intézményrendszert átfogó, hálózatos szerveződést szem előtt tartó intézkedésekre van szükség.

A stratégia részben előzetes felmérésekre, részben egyéb, általánosan hozzáférhető forrásokra hivatkozik, merítve a gazdaság és az informatika németországi és nemzetközi statisztikai adataiból (ezeket a dokumentum pontosan jelzi). A stratégia érdekessége, hogy hangsúlyozottan nem a kormányzati szereplőkre, hanem a digitális átállás igényeit jól ismerő cégvezetőkre, szervezeti vezetőkre, egyetemi oktatókra és kutatókra alapoz.

A stratégia prioritásai közt első helyen szerepel a szükséges infrastruktúra kiépítése. De prioritást élvez a biztonság is: garantálni kell a nyílt, mindenki számára elérhető hozzáférést, a védelmet a visszaélésekkel szemben, és az adatbiztonságot. A gazdaság szempontjából a technológiát össze kell kötni a vállalkozói kompetenciákkal és a kreativitással, valamint úgy kell biztosítani a vállalkozó és ügyfél közötti kapcsolatot, hogy ez közben ne jelentsen kiszolgáltatottságot a nagy hálózati szolgáltatók felé (érdemes tehát felfigyelni arra, hogy prioritást élvez egyfajta „internetfüggetlenség”, a stratégia a jelenlegi online platformok egyikét sem kívánja monopolhelyzetbe hozni). Az oktatás terén prioritásként kiemelik az informális tanulás lehetőségét. Cél, hogy Németország a világ leginnovatívabb államai között legyen, ebben a haladó szemléletű startup-ok támogatása játszhat szerepet. Szintén prioritást élvez, hogy a digitális átalakulást egy megfelelő szervezet (Digitalagentur) támogassa, amely egyszerre lehet kompetenciaközpont, illetve tanácsadást és szolgáltatásokat biztosító, egyfajta Thinktank.

A prioritási alapokra építkezve a stratégia tíz lépésben vázolja fel a digitális átalakulás állomásait a 2016–2025 közötti időszakra vonatkozóan.

1. A kellően gyors internetkapcsolat érdekében Németország egészében gigabites optikai kábelhálózatot kell kiépíteni. A kapacitás drasztikus bővítésére azért van szükség, mert az adatforgalom átlag 40 havonta (mobilhálózaton 18 havonta) a duplájára növekszik. A jelenlegi hálózatok lassúak, amelyek különösen abból a szempontból jelentenek gondot, hogy a jövő gazdaságának lényeges elemei a felhő alapú szolgáltatások lesznek – ezek bárhol és bármikor, azonnal elérhető adatszolgáltatást jelentenek. A kiépítéshez egy „Gigatbites hálózati Kerekasztal” felállítását célozza, amelyben részt vesznek az érdekelt felek a gazdaság, a telekommunikációs cégek, a szövetségi és tartományi kormányzat, az önkormányzatok és más szervezetek képviseletében.
2. Elő kell segíteni a „klasszikus” stabil vállalkozások, konszernek és a startupok, fiatal vállalkozók közötti gyors kapcsolatot. A digitális változások fontos hajtómotorjai a gyorsan reagáló és alkalmazkodó startupok. Gyors támogatási, pályázati és finanszírozási rendszert kell bevezetni, külön támogatást kell adni a női vállalkozóknak (ez a momentum azért is érdekes, mert jól illusztrálja a digitális átállásról való komplex gondolkodást), előmozdítani a versenyképeséget, valamint a cégalapítást is megkönnyítő elektronikus szolgáltatásokat kell bevezetni (Gründerportal 4.0 program).
3. Befektetés- és innovációbarát jogi környezetet kell létrehozni. A digitális átállás nemzetközi gondolkodást kíván, az elszigetelt megoldások jogi téren sem működőképesek tartósan. Ezért a digitális környezetre kiterjedően teljes európai szabályozásra van szükség, amely az online platformok szintjén is szabályoz (e szabályozás megvalósulásának egyik lépcsője a májusban életbe lépett adatvédelmi törvény, a GDPR). Ebből a szempontból a német jogi kereteket is felül kell vizsgálni.
4. Elő kell mozdítani a központi infrastruktúrán belüli „intelligens kapcsolatot”. A digitalizálás mindenkit érint, ezért lényeges az energia-, közlekedési, egészségügyi, oktatási és közigazgatási rendszerek intelligens összeköttetése, amely az állampolgárok számára könnyű átláthatóságot és ügyintézést biztosít. A kérdésről az állampolgárok véleményét is meghallgatják: a 2015-ben megalkotott információbiztonsági törvény kapcsán például roadshow-szerű konzultációt indítottak[10].
5. Erősíteni kell az adatbiztonságot és ki kell dolgozni az adatok feletti önrendelkezést rendszerét, melyben főként az európai jogi szabályozásra kell támaszkodni. Segítséget kell nyújtani az adatkezelést folytató vállalkozások számára a teljes biztonság kialakításához, valamint erősíteni kell az állampolgárok kompetenciáit az adatbiztonság terén. A felhő alapú szolgáltatások számára kidolgozzák a „Trusted Cloud” minősítést, és növelik a digitális személyazonosság használatának biztonságát.
6. Új gazdasági modelleket kell kidolgozni a kis- és középvállalkozások számára. Megfelelő tanácsadási, kompetenciafejlesztési és támogatási hálózatot kell kiépíteni, ösztönözni kell a középosztály részvételét. Berlinben létrehozzák a „Digitalizálás Házát”, amely egyben megjelenési lehetőséget is jelent a vállalkozók számára. A hangsúly nem a digitális technológiai vállalkozásokon van, hanem a „hagyományos” vállalkozások digitális átalakításán.
7. A teljes termelői szféra modernizálása az „Ipar 4.0” szellemében. Mivel tervezés és gyártás egyetlen folyamattá olvad a digitalizálás következtében (4. ipari forradalom), ezért a szenzorika, robotika fejlesztéséhez új mikroelektronikai ösztönzőrendszerre van szükség. Segíteni kell a szabadalmak bejegyzését és új szabványok elterjedését. A stratégia utal arra, hogy ez a kérdés összefügg a szuverenitás kérdésével: fejlett belföldi mikroelektronika nélkül a termelés és az infrastruktúra a nemzetközi gazdaság színterén kiszolgáltatottá válhat.
8. A digitális technológiai kutatásokat, fejlesztéseket és innovációkat a legfelsőbb szintre kell emelni. A stratégia megállapítja, hogy a vállalkozások jelenleg fejlesztési kereteiknek csupán 14 százalékát fordítják digitális technológiák alkalmazására, ez az arány az Egyesült Államokban a duplája ennek (a stratégia más pontjain is felbukkan az USA egyes paramétereivel történő összehasonlítás, azt sugallva, hogy a követendő szinteket onnan érdemes átemelni). E téren teljes Európa lemaradásban van, a digitális szuverenitás szempontjából azonban ez is döntő kérdés.
9. A digitális oktatást minden életfázisban meg kell valósítani. Új oktatási anyagokat kell kidolgozni, és erősíteni kell az interaktív tanulási formákat. A stratégia megállapítja, hogy bár az összes németországi iskola rendelkezik megfelelő internetkapcsolattal, az új médiumok és tanítási-tanulási módszerek alkalmazása még nagy elmaradást mutat más fejlett országokhoz képest. Ugyancsak lényeges kérdés a folyamatosan fejlődő digitális technológiákra vonatkozó továbbképzés. A stratégia a következő célokat jelöli ki az oktatás számára:
   1. 2025-ig minden végzett diák rendelkezzen informatikai, algoritmikai és programozási alapismeretekkel;
   2. 2025-re Németország az oktatás digitális infrastruktúrájában az éllovasok közé tartozzon;
   3. a munkahelyeken élvezzen prioritást a munkavállalók digitális ismereteinek fejlesztése;
   4. 2025-ig a közpénzből finanszírozott oktatási intézmények digitálisan is tegyék elérhetővé alapvető képzési kínálatukat. A célok megvalósításhoz szükség van a szövetségi kormányzat és a tartományok szorosabb együttműködésére.

10. Életre kell hívni egy szövetségi digitális ügynökséget (Bundesdigitalagentur) mint modern kompetenciaközpontot. Ennek feladata a digitális környezethez szükséges különböző kompetenciák összekapcsolása, a digitális kompetenciák kiépítése, valamint a digitális átállás menetrendjének megalapozása a politika számára. Illetékességébe tartozik a digitális átállással kapcsolatos adatok és folyamatok analízise, a törvényi keretek és a szabályozás vizsgálata (német és európai környezetben egyaránt), és a piaci folyamatok nyomon követése.

A stratégia fókuszában a gazdaság és a gazdaságélénkítő intézkedések állnak. A célok megvalósításában a dokumentum építeni kíván a gazdaság jelenlegi erősségeire, kihasználja a magasan fejlett területek előnyeit; a célok kijelölésében pedig a digitalizáció szempontjából elmaradott területeket, valamint a várhatóan vezető szerephez jutó informatikai területeket és digitális szolgáltatásokat veszi alapul.

A stratégiához kapcsolódóan összeállítottak egy cselekvési tervet, amely 12 pontban összefoglalva írja le a stratégia egyes területeihez kapcsolódó konkrét intézkedéseket.[11] A dokumentum az adott területen korábban foganatosított intézkedéseket is összeköti a szükséges következő lépésekkel. Itt az oktatásra vonatkozó intézkedések nem szerepelnek külön, csak gazdasági vonatkozásaikban. A cselekvési terv fő pontjai az alábbiak:

1. Digitális központok kialakítása: területek összekapcsolása
2. A középosztály digitalizálásának felgyorsítása
3. Szélessávú hálózat kiépítése
4. Befektetések ösztönzése a digitális technológiák terén
5. Digitális értékteremtő hálózatok biztosítása
6. Kockázati tőke mobilizálása
7. Bürokráciacsökkentés, digitális kommunikáció és e-kormányzat előmozdítása
8. Energetikai átalakulás digitalizálása (pl. Smart Home, Smart Grid)
9. Egészségügy digitalizálása
10. FinTech erősítése (pénzügyi rendszer digitalizálása Smart megoldásokkal)
11. Digitális mobilitás előmozdítása

A stratégia kibocsátásával elkezdődött konzultációs folyamat keretében jelentették meg a digitális platformok problémáival és kérdéseivel foglalkozó Grünbuch-ot,[12] valamint alkották meg a kötethez kapcsolódó konzultációs weblapot.[13] A konzultáció során több mint 10 ezer vélemény érkezett be, 70 hosszan kifejtett állásfoglalással a gazdaság és a nonprofit szféra különböző szereplőitől. Ezt követően öt workshopot rendeztek a gazdaság, a tudomány, civil társadalom és a politika részvételével (a rendezvények gazdája a Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium által létrehozott, a konzultációt is lebonyolító de.digital[14] volt). A kiterjedt konzultációt követően jelent meg a Weissbuch,[15] amely tovább részletezi a digitális stratégia intézkedéseit.

A stratégia kiegészítése azért is érdekes, mert jól tükrözi a nemzetgazdasági és összeurópai érdekek közötti német harmonizációs törekvéseket. A Weissbuch megállapításai szerint az európai gazdaságnak együttesen kell felvennie a versenyt az amerikai gazdasággal, amely a digitalizáció terén óriási előnnyel rendelkezik. Nem másolásról vagy az ottani folyamatok, tapasztalatok importálásáról van szó, hanem az európai és a német gazdaság előnyeinek kihasználásáról – a digitális átállást ennek megfelelően kell alakítani, így a folyamatok az európai gazdaságnak kedvezhetnek. Jól példázza ezt, hogy a tárgyak internete fogalmára külön hangsúly fektetnek. Ahogy a Weissbuch összefoglalója fogalmaz: „Amerika rendelkezik az internettel, mi viszont termékekkel rendelkezünk”[16] A stratégia tanulsága tehát az, hogy a nemzetgazdaság (vagy az európai gazdaság) erősségeit kell számba venni, a digitális átalakulási folyamatokat pedig azok érdekében aktívan alakítani.

Az oktatási stratégia sajátosságai

A nemzeti digitális stratégia tartalmaz lényeges intézkedési célokat az oktatás területére is, ám ennek széttagoltsága és decentralizált felügyelete külön stratégia kidolgozását teszi szükségessé; ezt a tartományok által közösen fenntartott Kultuszminiszterek Tanácsa[17] állította össze. A stratégiát[18] 2016. év végén hozták nyilvánosságra, az ezt követő időszakban pedig számos rendezvény keretében pontosították és megtárgyalták a végrehajtás részleteit.[19]

A stratégia külön foglalkozik az oktatás két fő területével, a közoktatással és a felsőoktatással (a szakoktatást a közoktatáshoz kötve tárgyalja, a felnőttoktatást és továbbképzést pedig a felsőoktatás kapcsán említi meg). Mindkét fő terület az alábbi cselekvési területeket különíti el:

• Tantervek és tanmenetek fejlesztése;
• Diákok és tanárok képzése, továbbképzése;
• Infrastruktúra és eszközök;
• Oktatóanyagok és tartalmak;
• E-irányítás, iskolai adminisztrációs programok és képzési menedzsmentrendszerek;
• Jogi és funkcionális keretek.

A stratégia kevésbé részletesen tárgyalja a felsőoktatást, mint a közoktatást; az előbbit egy felállítandó munkacsoport hatáskörébe utalja (idén a KMK két rendezvénye is foglalkozott a felsőoktatást érintő kérdésekkel).[20]

A távlati terv szerint 2021-ig el kívánják érni, hogy minden tanuló saját iskolájában hozzáférjen az internethez és a megfelelő digitális tanulói környezethez. Ennek lényegi előfeltételei az infrastruktúra kiépítése (szélessávú internet, eszközök), a felmerülő jogi kérdések tisztázása (pl. szerzői jogok, adatvédelem), a tanmenetek továbbfejlesztése, valamint a tanárok digitális kompetenciafejlesztése és minősítése. Ezekből adódóan jelöli ki a stratégia a két elsődleges célt: (1) A tartományok emeljék be a tanterveikbe, képzési és kerettanterveikbe a digitális világban való aktív, önálló részvételhez szükséges kompetenciák kialakítását, minden szaktárgyat érintően; (2) A tanítási és tanulási folyamatokba rendszerszerűen emeljék be a digitális tanulói környezeteket, amelyek lehetővé teszik a személyre szabott oktatást. E két cél azt is szolgálja, hogy a digitalizálás az oktatás minőségi továbbfejlesztését jelentse. Ennek alátámasztására a stratégia két olyan elemet is megemlít, amelyek a digitális oktatás nagy előnyeit képezhetik. Egyrészt a digitális tanulói környezetek támogatják mind az egyéni, páros és csoportos munkát, a kooperatív módszereket, mind pedig a horizontális tanulást. Másrészt ezek a technológiák és módszerek, hely- és időfüggetlenségük okán arra is lehetőséget biztosítanak, hogy az iskolától betegség, a szülők kiküldetése miatt vagy más okból tartósan távol lévő tanulók se maradjanak le szükségképpen a tanulásban.

A tanulási-tanítási folyamatok átalakulása mellett lényeges az új folyamatokba illeszkedő ellenőrzési és vizsgarend kialakítása: az önálló tanulás új feladatokat és új számonkérési módszereket kíván. A stratégia azt is fontosnak tartja, hogy a digitális átállás mentén új szervezeti és kommunikációs kultúra jöjjön létre az oktatásügy egészére nézve. Ennek mintája a hálózatos struktúra.

A digitális oktatási stratégia kiemelten foglalkozik a digitális környezethez szükséges kompetenciák kialakításával; ennek bemutatása a következő fejezetben (Keretrendszerek) található.

A közoktatási célokat a szakképzés egészére is mérvadónak tartják, megjelennek azonban új hangsúlyok is. Az oktatásnak figyelembe kell vennie a digitális környezetben folyó termelés sajátosságait, így lényegessé válik az ennek megfelelő készségek és képességek elsajátítása. Az automatizálás a munkafolyamatok számos monoton feladatát megszünteti, ugyanakkor egyre magasabb szintű ismereteket (rendszerismeretek, speciális programozási ismeretek stb.) tesz szükségessé, és mindinkább specializált munkaköröket alakít ki. A gyors technológiai fejlődéshez folyamatos továbbképzés, önálló tanulás szükséges a szakképzésben is. Az új gyártási folyamatok projektorientált kooperatív munkavégzést alakítanak ki, és a globalizált termelés itt is szükségessé teszi az idegennyelvek elsajátítását és az interkulturális kompetenciák fejlesztését.

A stratégia kitér a szükséges jogi keretek kialakítására is, amelyben négy különböző terület különíthető el. (1) Az állam kötelessége és feladata az oktatásügy tartalmi és szervezeti meghatározása, ám a tartományok feladata a tartalmak közvetítése, valamint ezen tartalmak és az oktatási módszerek hozzáigazítása a változó társadalmi-gazdasági szükségletekhez – a digitális átállás során e viszonyrendszert jogilag át kell alakítani. (2) Szülői jogok és kötelességek: a digitális eszközök és az internet használatát a szülőknek és az oktatási intézménynek egyeztetnie kell, a kapcsolattartásba bekerülnek a digitális szolgáltatások is. (3) Rendezni kell az iskolai fórumok, iskolagyűlések, iskolaszék jogi helyzetét: a jogkörök kereteit a tartomány határozza meg, ezeken belül az iskolai közösségek maguk döntenek az egyes kérdésekről. (4) Az oktatói személyzet jogait a tartományok határozzák meg, ezeket minden bizonnyal ki kell egészíteni az adatkezelésre, online munkavégzésre vagy online és offline elérhetőségre vonatkozó rendelkezésekkel.

A tananyagok változása a digitalizáció elkerülhetetlen következménye; ezért a stratégia kiemeli, hogy a változások középpontjában a felhasználók által létrehozott tartalmak állnak. Az új modell szerint már nem kizárólag professzionális szerzők hozzák létre a tananyagokat, hanem (a megfelelő készségek birtokában) minden pedagógus egyben szerző is lehet. A dokumentum kifejezetten ajánlja az OER (Open Educational Resources) tananyagok alkalmazását is, amely az oktatás költségeit is csökkentheti. A tananyagok biztosítása a tartományok feladata, ezért feladataik kiegészülnek a digitális tananyagok minőségbiztosításával is, valamint figyelemmel kell lenniük a technikai feltételekre (platformok kompatibilitása). A stratégia szerint ehhez támogatást kell kapniuk a szövetségi kormányzattól azzal, hogy létrehoznak egy tartományokon átnyúló médiainfrastruktúrát az oktatás számára, megfelelő adatbázis kiépítésével. E téren is foglalkozni kell a jogi kérdésekkel.

A stratégia lényeges része az iskolai infrastruktúra és az eszközök kérdése: ezek jelentik a digitális átállás központi előfeltételeit. A meglévő infrastruktúra tekintetében a tartományok közt nagy különbségek vannak, ezért a fejlesztéseket azonos alapelvek mentén kell megvalósítani. A digitális infrastruktúra fejlesztésének tekintetében az alábbi területek különíthetők el:

1. táblázat: A digitális infrastruktúra fejlesztésének területei

Infrastruktúra: egységes fejlesztési területek	Szélessávú internetelérés
	Tanácsadás és támogatás
	Hálózatok és technikai támogatás
	Standardizált belső hálózatok és védelmük
	WLAN: védett vezetéknélküli hálózatok
	Médiatechnikai háttértámogatás
	Végeszközök, prezentációs eszközök
	Kommunikációs és munkaplatformok
	ID menedzsment (elektronikus személyazonosság és azonosítás)
	Felhő alapú szolgáltatások

(forrás: Bildung in der digitalen Welt. Strategie der Kultusministerkonferenz. https://www.kmk.org/fileadmin/Dateien/pdf/PresseUndAktuelles/2018/Digitalstrategie_2017_mit_Weiterbildung.pdf Hozzáférés: 2018. június 15.)

Kiemelendő, hogy a stratégia ajánlásai közt szerepel a tanulók felszerelése mobil eszközökkel (tablet); erre jelenleg a tartományoknak különböző rendelkezései vannak, szóba jöhet a saját eszköz alkalmazása is (BYOD – Bring Your Own Device). Az infrastrukturális fejlesztések finanszírozására a stratégia több lehetséges forrást említ meg: a fenntartót, a tartományt, az államot, valamint privát források bevonását PPP konstrukcióban. Az iskolák IKT-eszközökkel történő felszerelésére és azok korszerűsítésére az Oktatási és Kutatási Minisztérium 5 milliárd eurós keretet biztosít a kormány és a tartományok között létrejött szerződés értelmében 2018-tól kezdődően, az ötéves futamidejű Digitalpakt Schule programon keresztül.[21] A program az iskolák digitalizálása érdekében jött létre, és rendezi a költségek megosztását a központi és a tartományi források közt. Az iskolák pályázati úton juthatnak a megfelelő összeghez. A pedagógusok képzésének, továbbképzésének, valamint az infrastruktúra fenntartásának és felügyeletének költségei a tartományokat terhelik.

Az infrastruktúra kérdéseiről szólva lényeges kiemelni, hogy a tartományok oktatási igazgatóságai jelenleg különböző adminisztrációs rendszereket használnak, ami kompatibilitási problémákat vet fel: ezek egységesítése és összekapcsolása lényeges lenne.

A stratégia a felsőoktatás kérdésével csak érintőlegesen foglalkozik.

Kompetencia keretek

A tanulói kompetenciakereteket részletesen közli a KMK oktatási stratégiája.[22] Ebben három mérvadónak tekintett forrásra támaszkodik, ám nem veszi át egyik rendszert sem, hanem saját rendszert vázol fel, amelyet a német oktatási rendszer sajátosságaihoz próbál illeszteni. A források az EU által ajánlott DigComp, a Németországban elismert 2015-ös média-kompetenciakeret (Kompetenzorientierte Konzept für die schulische Medienbildung – Kompetenciaközpontú keret az iskolai médiaoktatáshoz)[23], és a 2013-as informatikai kompetenciakeret.[24]

2013-ban átfogó nemzetközi összehasonlító tanulmány készült a nyolcadik osztályosok informatikai kompetenciaszintjéről (ICILS 2013), amelynek eredményei alapján a német iskolák fejlesztési területeit kívánták kijelölni. A vizsgálat két fő kompetencia-területet különített el, amelyeket három, illetve négy aspektusra osztott fel: (1) Az információ összegyűjtése és rendszerezése (ide tartoznak a számítógép használatához, az információ válogatásához és értékeléséhez, az információ feldolgozásához, elrendezéséhez szükséges kompetenciák mint egyes aspektusok); valamint (2) Az információ előállítása és az információcsere (ez alá besorolva található az információ létrehozásához, átalakításához, a számítógépes kommunikációhoz, információcseréhez és az információbiztonsághoz szükséges kompetenciák mint aspektusok). Túl azon, hogy ez a kompetenciafelosztás inkább az adott kutatás igényeihez próbál alkalmazkodni, mintsem a digitális kompetenciák átfogó és lehetőleg mindenre kiterjedő leírását nyújtani, tetten érhető benne, hogy a digitális hálózatok 2010-es évek eleji aktuális állapotára, az akkori lehetőségekre reflektál, így kimaradnak például a közösségi hálózatok használatához szükséges kompetenciák vagy a digitális kooperáció lehetőségét biztosító kompetenciák. Ezt támasztja alá, hogy a kompetenciák felosztásban a kutatási összefoglaló forrásként az 1990-es és a 2000-es évek IKT kompetencia-leírásokra támaszkodik.

A felmérés minden kompetencia esetében ötfokozatú skálán értékelte a diákok teljesítményét. Ez a skála eltér a DigComp 2.1 nyolcfokozatú skálájától, amely két-két fokozatot különít el az alap, a középfokú, a haladó és a szakértői szinteken annak függvényében, mennyire képes a diák a feladatok önálló végrehajtására. A 2013-as vizsgálat öt fokozata a következőképpen áll össze:

1. Elemi, főként befogadói készségek és egyszerű felhasználói kompetencia.
2. Alapvető ismeretek és készségek az információ- és a dokumentum-feldolgozás terén.
3. Instruktor segítségével történő információgyűjtés és értékelés, valamint egyszerű információs termékek, dokumentumok létrehozása.
4. Önálló információgyűjtés és rendszerezés, dokumentumok és információs termékek önálló létrehozása.
5. Az információ önálló, biztos megítélése és rendszerezése, valamint tartalmilag és formailag igényes információs termékek létrehozása.

A kompetenciaszintek megállapítása tehát ugyancsak a 2000-es évek információ-központú gondolkodását tükrözi, kihagyva például a kooperatív felhasználás lehetőségeit vagy a digitális kommunikáció igényeit. Ez a szemlélet inkább az informatika iskolai és munkahelyi felhasználását tartja szem előtt, a hétköznapi felhasználás, a közösségi élet vagy a digitális identitás aspektusai az ekkor még hiányzó vagy túlságosan új technikai lehetőségek miatt csak érintőlegesen jelennek meg.

A 2015-ben megalkotott média kompetenciakeret lényeges pontokon lép tovább, annak ellenére, hogy ebben az IKT-kompetenciák a médiakompetenciák szempontjai szerint jelennek meg. A keret öt fő területet ír le: (1) információkeresés és -válogatás, (2) kommunikáció és kooperáció médiumok felhasználásával, (3) médiatermék előállítása és bemutatása, (4) média elemzés és értékelés, (5) médiatársadalom megértése és az arra való reflexió (médiatársadalom alatt olyan társadalom értendő, amelynek struktúrájában elsődleges szervező tényezőként a médiumok ismerhetők fel). Ezek a területek részben megfelelnek a DigComp 2.1 kompetenciaterületeinek, fő eltérés a 4-es és 5-ös terület fókuszában található: a DigComp 2.1 keretében külön hangsúly kerül a biztonságra és a problémamegoldásra, amelyek a 2015-ös keretben más területek alá sorolódnak be (az érvényben lévő 2017-es keret ezeket külön területként beemelte a kompetenciák közé).

2. táblázat: Kompetenciaközpontú keret az iskolai médiaoktatáshoz

Információkeresés és -válogatás	Információs szükségletek
	Információforrások és azok sajátosságai
	Információ és forrásainak ellenőrzése, értékelése
	Források válogatása és az információ kinyerése, feldolgozása
Kommunikáció és kooperáció médiumok felhasználásával	Felelősségtudat, arányosság és hivatkozás
	A mediatizált kommunikáció kritériumainak, sajátosságainak és struktúrájának ismerete
	Média által támogatott kommunikáció és kooperáció a tanulásban
	A kommunikáció feltételei a médiatársadalomban
Médiatermék előállítása és bemutatása	Média előállításának és bemutatásnak tervezése
	Média előállításának és bemutatásnak alapjai
	A prezentáció módjának tárgyhoz illeszkedő megválasztása
	Médiaspecifikus alkotási alapelvek
	Médiatermékek és prezentálásuk értékelése
Médiaelemzés és -értékelés	Tájékozódás a médiakínálatban
	A médiumok alkotásának, üzenetének és küldetésének megértése
	A médiakínálat jelentősége és hatása
Médiatársadalom megértése, reflexió	Önálló médiahasználat
	A valóság konstrukciója a médiumokon keresztül
	A média mint gazdasági tényező
	Média a politikában és a társadalomban

(forrás: Kompetenzorientierte Konzept für die schulische Medienbildung, https://lkm.lernnetz.de/files/Dateien_lkm/Dokumente/LKM-Positionspapier_2015.pdf Hozzáférés: 2018. június 21.)

A 2015-ös kompetenciakeret fogalomhasználatával azt érzékelteti, hogy még nem a digitális környezetben, hanem az elektronikus médiumok által uralt környezetben való eligazodást tartja elsődleges célnak; az egyes kompetenciák részletes kifejtésében azonban megjelennek a digitális környezet ismert jelenségei is, mint például a szexting vagy éppen a nyílt forráskódú szoftverek kérdése.

A 2017-es, jelenleg érvényben lévő stratégia által javasolt keret hat kompetenciaterületet különít el, amelyeken belül meghatározza a részképességeket is. A keretet a tartományok közösen dolgozták ki, így átfogóan érvényesnek tekinthető a közoktatás teljes rendszerére (a német oktatási rendszer szerint a szövetségi minisztérium központilag e kérdésben nem dönthet).

3. táblázat: A tanulói digitális kompetenciák keretrendszere 

Keresés, feldolgozás és tárolás	Információkeresés és -szűrés
	Értékelés és kiértékelés
	Tárolás és lehívás
Kommunikáció és kooperáció	Kommunikatív részvétel
	Megosztás
	Együttműködés
	Netikett
	Aktív társadalmi részvétel a társadalom egészében, hozzájárulás a közösségi és társadalmi élethez a digitalizáció lehetőségeinek kihasználásával
Alkotás és prezentálás	Fejlesztés és alkotás
	További felhasználás és integrálás
	Jogi előírások tiszteletben tartása
Védelem és biztonságos cselekvés	Biztonságos cselekvés a digitális környezetben
	Személyes adatok és privátszféra védelme
	Egészségvédelem
	Környezetvédelem
Problémamegoldás és -kezelés	Technikai problémák megoldása
	Célszerű eszközválasztás
	Hiányosságok felismerése és kezelése
	Digitális eszközök és médiumok folyamatos megismerése
	Algoritmusok megismerése és alkotása
Analízis és reflexió	Médiaanalízis és -értékelés
	Digitális médiumok megértése, reflexió

(forrás: Bildung in der digitalen Welt. Strategie der Kultusministerkonferenz, 15-18. o.) https://www.kmk.org/fileadmin/Dateien/pdf/PresseUndAktuelles/2018/Digitalstrategie_2017_mit_Weiterbildung.pdf Hozzáférés: 2018. június 15.)

A tanulói kompetenciákat az iskolák felmenő rendszerben, a 2018/2019-es tanévtől kezdődően vezetik be, kezdve a beiskolázással (1. évf.) és a Sekundarbereich I. szintjén (5. évf.). A tartományok tanterveit és oktatási terveit a jelzett kompetenciák kialakítása érdekében felül kell vizsgálni, melynek során a tartományi sajátosságokat is figyelembe lehet venni. Mire ezek az évfolyamok végeznek, az érintett kompetenciákat a záró értékelésbe is be kell építeni. Szövetségi szinten szervezett kompetenciamérésre azonban eddig csak a nemzetközi mérések kapcsán volt példa (PISA), és a tervezetekben nem szerepel ennek bevezetése.

A közoktatás rendszerében létezik kötelező informatika oktatás, amelyet 2010-től egyre több tartomány vezetett be, s amelyben a MINT tárgyak (a matematika-informatika-természettudomány-technika négyese) kiemelt támogatást élveznek, ám a stratégia hangsúlyozza, hogy a digitális kompetenciák fejlesztése olyan feladat, amely minden szaktárgy oktatását érinti; ezért a szaktárgyak tanterveinek felülvizsgálatára is szükség van.

A tanulói kompetenciák mérésére nincs központilag meghatározott mérési rendszer. A stratégia a tantervek felülvizsgálását írja elő a jelzett kompetenciák mentén, ám nem ad skálázható értékelési eljárást. Az egyes kompetenciák tehát a szaktárgyak tanterveibe beépülve fejlesztendők, és elsajátításuk is azok keretein belül ellenőrizhető.

A tanárokra vonatkozó kompetenciák rendszerét a tanulói kompetenciákhoz hasonlóan közli a KMK digitális stratégiája.[25] Mérvadónak tartják a „Médiaoktatás az iskolákban” (2012)[26] ajánlásai közt felsorolt kompetenciákat, amelyek mentén a tanároknak saját szakjuk mellett egyben médiaszakértővé kell válniuk, azaz tevékenységükben a digitális médiumokat professzionálisan és didaktikailag megfelelő módon kell használniuk. Ennek érdekében a pedagógusképzés tanmenetébe integrálni kell a megfelelő kompetenciák kialakítását, majd ezt folyamatosan aktualizálni szükséges. A stratégia ezen kompetenciák kialakítását a szakdidaktika, a szaktudományok és az oktatástudományok feladataként írja le.

Az oktatással összefüggő kompetenciák olyan képességek, amelyek biztosítják, hogy a pedagógus megfelelően alkalmazza a digitális médiumokat az oktatás különböző feladatai során. A pedagógusok kompetenciakerete az alábbiakban írható le:

• általános, folyamatosan és önállóan fejlesztett médiakompetencia (eszközök, programok, alkalmazások, platformok ismerete, tananyagok előkészítése digitális médiumokra, munkavégzés digitális csoportokban);
• annak felismerése, milyen jelentősége van a gyermekek életében a médiumoknak és a digitális eszközöknek – az oktatás során erre aktívan reflektálnia kell;
• a digitális médiumok alkalmazása a megváltozott tanulási igények, szokások, valamint az átalakult kommunikációs viselkedés függvényében (új tanulási formák alkalmazása);
• a digitális médiumok tanuláselméleti és didaktikai lehetőségeinek kihasználása az egyéni és csoportos tanulás érdekében;
• a digitális tananyagok értékelése, a megfelelő anyagok kiválasztása;
• a tanulás támogatása különböző médiumokkal;
• kollegiális együttműködés a digitális környezetben és új tananyagok, alkalmazások kooperatív kifejlesztésére;
• a digitális oktatás kutatásainak követése, önálló kompetenciafejlesztés a kutatások eredményeinek fényében;
• olyan oktatási környezet létrehozása, amely tiszteletben tartja a szerzői jogokat, az adatvédelmet, az adatbiztonságot és a fiatalok védelmét a média negatív hatásaitól.

A stratégia a kompetenciák kialakítását a pedagógusképzés egészébe, annak minden fázisába kívánja beilleszteni. Mivel a képzés tartalmáért a felsőoktatási intézmények felelősek, ezért ezt nekik kell elvégezni. Ennek támogatására a stratégia olyan adatbázis létrehozását javasolja, amely tartalmazza a jó gyakorlatokat, és hozzáférhető minden tartomány oktatási intézménye számára (beleértve a közoktatási intézményeket is). Emellett szükség van arra is, hogy a pedagógusképző intézmények saját gyakorlatukba modellértékűen építsék be a digitális médiumok használatát – azaz saját kurzusaikat is ezen eszközök igénybevételével szervezzék és oktassák. Végül, a digitális médiumok gyors változása miatt az élethosszig való önálló tanulást, valamint a szervezett továbbképzéseket is ebbe az irányba kell fejleszteni.

A programot megelőzően általános kompetencia-felmérés nem történt, de rendelkezésre állnak kutatási eredmények a tanárok digitális készségeiről (így az Initiative D21 felmérése).[27] A stratégia nem tartalmazza a pedagógusok későbbi kompetenciamérését, de szorgalmazza a kompetenciafejlesztés bevezetését a pedagógusképzésbe és továbbképzésbe. A DigitalPakt Schule[28] egyezmény értelmében a pedagógusok minősítési rendszerét a tartományok építik ki.

Tanulástámogató megoldások

Az oktatási stratégia csupán említés szintjén foglalkozik a tanulástámogató rendszerekkel. Kiemeli, hogy míg a MOOC-ok tartalmilag zárt kínálatot képeznek, addig a OER (Open Educational Resources) rendszerek rugalmasan illeszthetők be a képzésbe és a kurzusokba – ezért inkább ezeket tartja támogatandónak a tanárképzés és -továbbképzés terén. A digitális stratégiához kapcsolódóan központilag még nem épült ki önálló MOOC vagy más online kurzus, ezek leginkább a tartományokon belül vagy az egyetemek, főiskolák meglévő rendszereibe ágyazottan várhatóak. A közoktatásban bevezetésre tervezett digitális tanulástámogató megoldásokról nincs információ.

Mérés, értékelés

A tanulók értékelése és mérése a tartományok hatáskörébe tartozik, a szövetségi kormányzat nem korlátozza ebben a kérdésben az oktatási autonómiát. Központi kompetenciamérést se a tanulókra, se a pedagógusokra nézve nem dolgoztak ki. A stratégiák kidolgozásában a nyilvánosan elérhető nemzetközi mérésekre támaszkodtak (PISA). A tanulók esetében a különböző tárgyakba épített kompetenciafejlesztést csak a szaktárgyak szokásos számonkérési rendszerén belül fogják ellenőrizni (mivel a KMK stratégiája alapján a kompetenciafejlesztés a 2018/2019-es tanévtől kerül bevezetésre, erről még nincs tapasztalat). A pedagógusok esetében szintén a tartományok oktatási igazgatása felelős, így a képzés és továbbképzés eredményeit az adott képzésekhez és tanfolyamokhoz kötve végzik el, a számonkérésre egységes keret nincs, az kizárólag a tartományok szabályozásától függ. Nincs elérhető információ arra vonatkozóan, hogy a pedagógusok kompetenciamérése milyen skála alapján, milyen módszerrel (önértékelés, közösségi értékelés, online felmérés stb.) történik, vagy hogy jár-e szankciókkal a kompetenciakövetelmények hiányos teljesítése. A szövetségi minisztérium állásfoglalása szerint ilyen jellegű központi szabályozás nem készül, ez a tartományok illetékességi körébe tartozik.

Összefoglaló értékelés

Az alábbiakban megkísérlem felsorolás-szerűen összefoglalni a vizsgált három ország (Németország, Svájc, Ausztria) digitális stratégiáinak legfontosabb tanulságait az általánosság különböző szintjein, amelyek közös pontokként a digitalizálás folyamatában lényegi kérdéseiként merülnek fel.

• Az oktatás lassú ütemben változó rendszer, de a digitalizálás szempontjából társadalmi szinten az egyik legerőteljesebben ható tényező. Olyan programra van szükség, amely nem generációváltáshoz köti a digitális kompetenciák fejlesztését, hanem új, szakértő segítők bevonásával, a pedagógusok támogatásával állítja át a helyi tanterveket és tanmeneteket a digitalizáció előmozdításával.
• A digitális kompetenciafejlesztésbe a szülők bevonása, az otthoni környezet hatása olyan erőteljes tényező, amely hozzájárul az oktatás sikeréhez, mivel a digitális eszközhasználat túlnyomó része otthon, de legalábbis az iskolán kívül valósul meg.
• Rendszerszintű gondolkodásra van szükség: az elkülönültnek tűnő rendszerek a digitalizáció folyamatában összekapcsolódnak, ezért a stratégiát is ennek megfelelően kell alakítani. A digitalizációban összekapcsolódnak a társadalmi jelenségek és a gazdasági folyamatok.
• A digitalizáció aktív alakítására van szükség, nem csupán alkalmazkodásra. Ki kell használni a meglévő nemzetgazdasági erősségeket és fejleszteni a digitalizáció szempontjából elmaradott, de kulcsfontosságú területeket.
• Az önálló fejlesztések támogatása összefügg a nemzetgazdaság egyes területeinek függetlenségével, a nagyobb szoftvercégekkel, hálózati rendszerekkel szemben fennálló függés csökkentésével.
• Európai és globális nemzetközi keretek figyelembevételére is szükség van: a digitalizáció nyomán nem létezhet elkülönült nemzetgazdaság, a fejlesztéseket a globális gazdaságban megszerezni kívánt szerephez kell igazítani. A jelentősebb szerephez fejlett oktatás és képzett munkaerő szükséges.
• A vállalkozói önállóság ösztönzése a digitalizáció kulcskérdése (innovációk, kutatások, startup-ok), a központilag irányított fejlesztések nem tudják kihasználni az egyéni kreativitást és kezdeményezőkészséget.
• A digitalizáció előnyeit csak egy nyílt és nyitott társadalom képes teljes mértékben kiaknázni (ennek oka a digitális hálózatok sajátosságaiban rejlik); szükség van annak a potenciálnak a felhasználásra, amelyet a civil szervezetek, civil kezdeményezések és a szabad állampolgári aktivitás jelentenek.

A tanulmány során felhasznált weblapok gyűjteménye a szerző Diigo felületén elérhető.

 

Lábjegyzetek

[1] Ld. https://www.bpb.de/gesellschaft/bildung/zukunft-bildung/163283/das-bildungssystem-in-deutschland (Hozzáférés: 2018. június 17.)

[2] https://www.bmwi.de/Redaktion/DE/Publikationen/Digitale-Welt/digitale-agenda-legislaturbericht.html (Hozzáférés: 2018. július 11.)

[3] https://www.bmwi.de/Redaktion/DE/Dossier/intelligente-vernetzung.html (Hozzáférés: 2018. július 11.)

[4] https://www.kmk.org/fileadmin/Dateien/veroeffentlichungen_beschluesse/2012/2012_03_08_Medienbildung.pdf (Hozzáférés: 2018. július 15.)

[5] Initiative D21 – Netzwerk für die digitale Gesellschaft, https://initiatived21.de (Hozzáférés: 2018. július 15.) A több vállalkozást és kutatóintézetet tömörítő hálózat 1999 óta folyamatosan vizsgálja a digitális átalakulás jelenségeit.

[6] Sonderstudie „Schule Digital”, 2016. https://initiatived21.de/app/uploads/2017/01/d21_schule_digital2016.pdf (Hozzáférés: 2018. június 15.)

[7] https://www.de.digital/DIGITAL/Navigation/DE/Home/home.html (Hozzáférés: 2018. június 15.)

[8] https://www.kmk.org/kmk.html (Hozzáférés: 2018. június 15.)

[9] Digitale Strategie 2025, https://www.bmwi.de/Redaktion/DE/Publikationen/Digitale-Welt/digitale-strategie-2025.pdf?__blob=publicationFile&v=18 (Hozzáférés: 2018. június 15.)

[10] https://www.bgbl.de/xaver/bgbl/start.xav?startbk=Bundesanzeiger_BGBl&jumpTo=bgbl115s2408.pdf#__bgbl__%2F%2F*%5B%40attr_id%3D%27bgbl115s2408.pdf%27%5D__1533118641397 (Hozzáférés: 2018. június 27.)

[11] Aktionsprogramm Digitalisierung (2016), https://www.bmwi.de/Redaktion/DE/Publikationen/Digitale-Welt/aktionsprogramm-digitalisierung.html (Hozzáférés: 2018. július 3.)

[12] Grünbuch Digitale Plattformen (2016), https://www.bmwi.de/Redaktion/DE/Publikationen/Digitale-Welt/gruenbuch-digitale-plattformen.html (Hozzáférés: 2018. június 15.)

[13] https://www.de.digital/DIGITAL/Navigation/DE/Gruenbuch/gruenbuch.html (Hozzáférés: 2018. június 15.)

[14] https://www.de.digital/DIGITAL/Navigation/DE/Home/home.html (Hozzáférés: 2018. június 15.)

[15] Weissbuch Digitale Plattformen (2017), https://www.bmwi.de/Redaktion/DE/Publikationen/Digitale-Welt/weissbuch-digitale-plattformen.html (Hozzáférés: 2018. június 15.)

[16] https://www.bmwi.de/Redaktion/DE/Downloads/W/weissbuch-digitale-plattformen-kurzfassung.pdf?__blob=publicationFile&v=8 1. o. (Hozzáférés: 2018. június 15.)

[17] A Kultuszminiszterek Tanácsa a 16 tartomány minisztereiből és szenátoraiból áll össze, akik saját tartományukban az oktatás, a kutatás és a kultúra területeivel foglalkoznak. A testület évente négy alkalommal ülésezik, a döntések meghozatalában minden tartomány egy szavazattal rendelkezik. Az ülések közt a tartományok érintett hivatalainak vezetői is üléseznek, melynek során előkészítik a tanács határozatait (https://www.kmk.org/, hozzáférés: 2018. június 21.)

[18] Bildung in der digitalen Welt. Strategie der Kultusministerkonferenz. https://www.kmk.org/fileadmin/Dateien/pdf/PresseUndAktuelles/2018/Digitalstrategie_2017_mit_Weiterbildung.pdf (Hozzáférés: 2018. június 15.)

[19] Köszönettel tartozom Dr. Tobias Funk, a KMK munkatársa felé a stratégiához kapcsolódó információk összeállításához nyújtott segítségért. Herr Funk őszre újabb információkat is ígért a stratégia továbbfejlesztése kapcsán. Ugyancsak segített munkámat tanácsaival Linda Dieke és Hannah Gebel szövetségi szinten a BMWi (Bundesministerium für Wirtschaft und Energie) részéről.

[20] Digitalisierung als Herausforderung für die Hochschuldidaktik (A digitalizálás mint kihívás a felsőoktatási didaktika számára), https://www.zq.uni-mainz.de/veranstaltungen-tagungen-workshops-seminare-etc/tagung-digitalisierung-als-herausforderung-fuer-die-hochschuldidaktik/ (Hozzáférés: 2018. június 15.); Service und Support digitaler Hochschulbildung (A digitális felsőoktatási képzés szolgáltatásai és támogatása) https://www.mmkh.de/elearning/kmk-veranstaltung.html (Hozzáférés: 2018. június 15.)

[21] https://www.bmbf.de/de/wissenswertes-zum-digitalpakt-schule-6496.html (hozzáférés: 2018. július 5.). A nemzeti stratégiához készített cselekvési program a száloptikás szélessávú internethálózat kiépítésére 10 milliárd eurós keretet hozott létre, az iskolák nyilvánvalóan ugyanerre a hálózatra csatlakoznak majd (Aktionsprogramm Digitalisierung, https://www.bmwi.de/Redaktion/DE/Publikationen/Digitale-Welt/aktionsprogramm-digitalisierung.html, hozzáférés: 2018. július 3.).

[22] Bildung in der digitalen Welt. Strategie der Kultusministerkonferenz. https://www.kmk.org/fileadmin/Dateien/pdf/PresseUndAktuelles/2018/Digitalstrategie_2017_mit_Weiterbildung.pdf 14-19. o. (Hozzáférés: 2018. június 15.) A kompetenciák rendszeréről készített diagram külön is megtalálható a KMK honlapján: https://www.kmk.org/fileadmin/Dateien/pdf/PresseUndAktuelles/2017/KMK_Kompetenzen_in_der_digitalen_Welt_-neu_26.07.2017.html (Hozzáférés: 2018. június 15.)

[23] https://lkm.lernnetz.de/files/Dateien_lkm/Dokumente/LKM-Positionspapier_2015.pdf (Hozzáférés: 2018. június 21.)

[24] ICILS 2013. Computer- und informationsbezogene Kompetenzen von Schülerinnen und Schülern in der 8. Jahrgangsstufe im internationalen Vergleich, https://www.pedocs.de/volltexte/2015/11459/pdf/ICILS_2013_Berichtsband.pdf (Hozzáférés: 2018. június 21.)

[25] Bildung in der digitalen Welt. Strategie der Kultusministerkonferenz. https://www.kmk.org/fileadmin/Dateien/pdf/PresseUndAktuelles/2018/Digitalstrategie_2017_mit_Weiterbildung.pdf 23-29. o. (Hozzáférés: 2018. június 15.)

[26] Medienbildung in der Schule, https://www.kmk.org/fileadmin/Dateien/veroeffentlichungen_beschluesse/2012/2012_03_08_Medienbildung.pdf (Hozzáférés: 2018. június 15.)

[27] Initiative D21 – Netzwerk für die digitale Gesellschaft, https://initiatived21.de (Hozzáférés: 2018. július 15.)

[28] https://www.bmbf.de/de/wissenswertes-zum-digitalpakt-schule-6496.html (hozzáférés: 2018. július 5.)