Országtanulmány
Készült: 2018. szeptember
Készítette: Lehmann Miklós

Kontextus

Az állam konföderációs jellegéből adódóan a digitális stratégia megalkotása és végrehajtása Svájcban is több szereplő együttműködését feltételezi. A 26 kanton nagyrészt önállóan dönt a kötelező oktatás kérdéseiben. Minden kantonnak saját oktatási igazgatósága van, amelyek közös szervezetet hoztak létre az egységes döntést igénylő ügyek megtárgyalására: ez a Kantonok Oktatási Igazgatóságainak Tanácsa (EDK)–, szövetségi szinten pedig a Gazdasági, Oktatási és Kutatási Minisztérium (Departement für Wirtschaft, Bildung und Forschung, WBF) felelős az oktatásügyért. Az e minisztériumon belül működő Oktatási, Kutatási és Innovációs Államtitkárság (Staatsekretariat für Bildung, Forschung und Innovation, SBFI) volt felelős a stratégiaalkotással kapcsolatos kutatások koordinálásáért, az állapotfelmérés elvégzéséért, illetve az oktatási digitalizációs stratégia integrálásáért az államszövetség stratégiájába (Digitale Schweiz).

A svájci oktatási rendszer A svájci oktatási rendszer több ponton eltér a magyartól. A közoktatásból és felsőoktatásból álló képzést három szintre tagolja a rendszer. Az iskolakötelezettség 11 évet ölel fel, amelyből a népiskolai oktatás 8 évig tart (ebbe beletartozik 2 év óvoda vagy előkészítő iskolai évfolyam), az utolsó három évet pedig a másodszintű képzés első része jelenti, magában foglalva a gimnáziumi felkészítést is. Lényeges sajátosság, hogy a másodszintű képzés átnyúlik az iskolakötelezettséget követő évekre. Ennek megfelelően a másodszintű képzés második része négy fő lehetőséget kínál: gimnáziumot, érettségit is nyújtó szakközépiskolát, szakiskolákat szakmai érettségivel, valamint szakmai alapképzést. Ezek közül az első három biztosít belépést a felsőoktatásba (erre a szintre a rendszer a harmadszintű képzés fogalmát használja), az elérhető egyetemek és főiskolák eltérő körével.[1] A népiskolai oktatást és a másodszintű képzés első részét a kantonok felügyelik, az oktatás a kantonok által fenntartott iskolákban folyik. Mivel az oktatás egyaránt folyhat az ország négy hivatalos nyelvének bármelyikén (német, francia, olasz, rétoromán), az iskolákban kiemelt szerepet kap az integráció, valamint a helyi adottságokhoz, kulturális és gazdasági sajátosságokhoz való alkalmazkodás. Az integráció hangsúlya azért is lényeges, mert a digitális stratégia részben éppen ehhez kapcsolódóan e két szintre koncentrál; vagyis az oktatás digitális átalakítása lényeges szerephez juthat a kulturális és egyéb különbségek kezelésében, a társadalmi egyenlőtlenség felszámolásában és az esélyegyenlőség megvalósításában. A digitalizációval elkerülhető egyes társadalmi csoportok elszigetelődése, és az oktatás – az eszközökhöz és a hálózathoz való hozzáférés biztosításán keresztül – képes kompenzálni a gazdasági-társadalmi egyenlőtlenségeket. A másodszintű képzés második része és a harmadszint (felsőoktatás) részben a kantonok, részben az államszövetség finanszírozásában és ellenőrzésével valósul meg, és céljait a szövetség határozza meg. A klasszikus egyetemi képzés mellett a rendszer külön lényegi irányként határozza meg a pedagógiai képzést és a szakirányú képzéseket. A képzési lehetőségek kínálata biztosítja, hogy az oktatási rendszerben többféle alternatív képzési út járható be, és egyes kihagyott képzési részek – különösen a szakképzés terén – pótolhatók. A képzési irányokat a belépők maguk határozhatják meg, az iskolaválasztás szintén szabad, kötöttségek csupán a szakképzéssel összefüggésben lehetnek (a szakmák, hivatások kínálata kantononként eltérő). Az egyetemi képzés egyes szakjain pedig a finanszírozás által meghatározott felvételi korlát jelenthet képzési akadályt. Mivel a tantervek kantoni és nyelvi képzési különbségeket mutatnak, az egységes digitális stratégia bevezetése nemzeti szinten nehézkesnek tűnik. A stratégia meghirdetése óta eltelt idő rövid volta miatt csupán jóslásokba lehetne bocsátkozni a központi szándékok keresztülvitelének sikerét illetően. A kantonok és a szövetségi kormányzat között folyamatos a kommunikáció, ugyanakkor a kormányzat tiszteletben tartja a kantonok oktatási autonómiáját.

A svájci digitális stratégia kialakításában számos szereplő vett részt. A nemzeti digitális stratégia (Digitale Schweiz) elkészítéséért alapvetően a Környezetvédelmi, Közlekedési, Energiaügyi és Hírközlési Minisztérium (UVEK) alá tartozó szervezet, a Szövetségi Kommunikációs Hivatal (Bundesamt für Kommunikation, BAKOM) felel. A különböző szereplők közötti kommunikáció elősegítése érdekében létrehozták az ún. Digitális Svájc Koordinációs Csoportot.

Az oktatási digitális stratégia kialakítása szövetségi szinten a Gazdasági, Oktatási és Kutatási Minisztériumon belül az Oktatási, Kutatási és Innovációs Államtitkárság (SBFI), a kantonok szintjén pedig a Kantonok Oktatási Igazgatóságainak Tanácsa (EDK) hatáskörébe tartozik. E kettősség az oktatási rendszer logikájából fakad, amely szerint az iskolakötelezettség alá eső oktatás a kantonok, az ezt követő oktatás részben a kantonok, részben az államszövetség felügyelete alatt áll; ugyanakkor a digitális stratégia elkerülhetetlenül megkíván bizonyos központi intézkedéseket is.

A sajátos svájci demokratikus társadalmi forma (részben közvetlen, részben konszociális demokrácia) a digitális stratégia kialakításának folyamatában is megjelenik. A stratégia első változatának megjelenését követően (2016. április) egy több elemből álló konzultációs folyamat indult el. A publikálást és széles körű ismertetést követően 2017. november 20-án nemzeti konferenciát rendeztek a stratégiát érintő kérdésekről.[2] Ezt követően online felmérést végeztek a stratégia megállapításairól és egyes részelemeiről a digitális átállásban érintett érdekcsoportok képviselőinek meghívásával, amely 2018. március 19-én zárult le.[3] A felmérésre mintegy 300 visszajelzés érkezett, valamint összesen 800 különböző kommentár és további javaslat.[4]

Az eredmények alapján 2018. április 10-én szakértői workshopot rendeztek a szövetség, a gazdaság, a tudomány és a civil társadalom képviselőinek részvételével. A workshop célja az volt, hogy az eredmények alapján a digitális stratégiát továbbfejlesszék és pontosítsák. Ennek során a résztvevők a stratégiai céloknak megfelelő munkacsoportokban dolgoztak: (1) Innováció, növekedés és jólét a digitális társadalomban; (2) Esélyegyenlőség és mindenki részvétele; (3) Átláthatóság és biztonság; (4) Hozzájárulás a tartós fejlődéshez.[5] Az előzetes tervek szerint az eredmények alapján 2018. őszén jelenik meg a digitális stratégia átdolgozott és továbbfejlesztett változata (Digitale Schweiz 2018). A stratégia lényeges eleme, hogy folyamatosan felülvizsgálják és aktualizálják azt a társadalom különböző szereplőinek bevonásával – így például az oktatás terén a stratégia kialakításában hivatalosan is részt vevő szereplők mellett a szakmai szervezetek és pedagógusok véleményét is várják (személyes közlés, Sandino Scheidegger[6]).

A konzultáció során az is világossá vált, hogy a társadalom egyetért a stratégiai célokkal. Minden érdekelt érzékeli a digitális átállás elkerülhetetlenségét, az alkalmazkodáshoz szükséges stratégia kidolgozásának igényét. Ezért a fő kérdések esetében alig hallható ellenvélemény; ugyanakkor a részkérdésekben gyakran jelennek meg ellenzők, feltehetően a digitális környezettel szembeni félelmekkel a háttérben (ilyen például az e-szavazás kérdése; személyes közlés, Sandino Scheidegger). A félelmek elsősorban az adatbiztonság, a személyes szféra és a gyermekek védelmének témakörét érintik.

Az oktatás digitális átalakítása kapcsán a digitális stratégiával összhangban készült előzetes vizsgálat: ennek eredménye egy 2017. júliusában megjelent összefoglaló tanulmány A digitalizálás kihívásai a svájci oktatás és a kutatás számára címmel.[7] E tanulmány forrásai azonban nem a digitális átállás céljából külön felépített kutatások, hanem a minisztériumok, kutatóhelyek, svájci és nemzetközi publikációk és oktatási felmérések anyagai (például OECD statisztikák vagy PISA felmérések és minisztériumi munkaanyagok, jelentések; a tanulmány bővebb elemzését lásd az oktatási digitális stratégia ismertetésében). Fő megállapításai szerint az iskolák infrastruktúrája és a szélesebb digitális infrastruktúra országosan kedvező képet mutat, ám a digitális műveltség és az IKT eszközök napi felhasználása, oktatási alkalmazása fejlesztésre szorul. Az infrastruktúra kiépítettségét jó tükrözi, hogy 2015-ös PISA felmérés szerint a gyermekek 76 százaléka fér hozz IKT eszközökhöz és internethez az iskolában; az intézményekben az egy tanulóra jutó számítógépek száma pedig 0,72 (i. m. 35. o.).

Nemzeti digitalizációs stratégia

A jelenleg érvényben lévő digitális stratégia mind az oktatás, mind az általános (társadalmi-gazdasági) értelemben vett digitális átállás felől lényeges előzményekkel rendelkezik. Különösen fontosnak tekinthetők a 2007-ben elfogadott IKT stratégia[8], valamint a 2012-ben életbe lépett információs társadalom stratégia[9]. Az előbbi az EDK (a Kantonok Oktatási Igazgatóságainak Tanácsa) hatáskörében jött létre, annak érdekében, hogy a kantonok oktatási szabadságát tiszteletben tartva, konszenzusos alapon koordinálja az oktatás digitalizálásának céljait, valamint minden képzési szintre kidolgozza annak folyamatát. Az utóbbi pedig a BAKOM (Szövetségi Kommunikációs Hivatal) stratégiája az IKT szféra társadalmi, gazdasági és politikai tevékenységeket átalakító hatásaira épülve, az előnyök kiaknázása és a veszélyek csökkentése érdekében. Az oktatási stratégia az oktatási rendszer sajátosságainak figyelembevételével, a köz-, a szak- és a felsőoktatatás szereplőinek részvételével, elsősorban nem szövetségi (központosított) szinten jött létre. Ugyanakkor a szövetségi tanács Információs Társadalom Stratégiája és az arra épülő két IKT stratégiája[10], integratív szemléletükben kapcsolódnak az EDK stratégiáihoz, így lényegesek az oktatási stratégia vizsgálata szempontjából (annak ellenére, hogy nem az oktatásügyre, hanem a gazdaságra és a közigazgatásra koncentrálnak).

Az egymásra épülő és egymást felváltó stratégiák mind a szövetségi, mind az oktatási dokumentumokban folyamatosságot mutatnak a célok kijelölésében. A szövetségi információs társadalom és IKT stratégiák két elsődleges célja (1) a gazdaság innovációs és versenyképességének növelése, valamint (2) az állampolgárok életminőségének fejlesztése. A dokumentumok fő területként az infrastruktúrát, a biztonságot és megbízhatóságot, a gazdaságot, a kormányzatot, a képzést és kutatást, a kultúrát, az egészségügyet és az energetikát jelölik meg.[11] Az oktatási IKT stratégia (1) az IKT eszközök gyakorlati integrációját minden oktatási szinten, valamint (2) az IKT műveltség elérést jelöli ki fő célokként, az alábbi fejlesztési területek meghatározásával: tantervek (kantonok és nyelvi régiók, valamint összehangolásuk szerint), elektronikus tananyagfejlesztés és azok hozzáférhetővé tétele, pedagógusképzés és pedagógus továbbképzés, oktatási portál továbbfejlesztése, keretszolgáltatások kiépítése a kantonok és iskolák számára (pl. szoftverhasználat, internetelérés), valamint az információcsere ösztönzése.[12] Az újabb stratégiák kialakítását az tette szükségessé, hogy a digitalizáció sokkal gyorsabb és szélesebb körű társadalmi-gazdasági átalakulást jelent, mint amelyet a korábbi IKT és Információs Társadalom Stratégia kezelni tudott. Mivel különböző, ugyanakkor kulcsfontosságú technológiák egyidejű és egy irányba tartó változásáról van szó, ezt a stratégia transzverzális átalakulásként jellemzi.[13]

Az átfogó, a teljes társadalmi-gazdasági változásokra vonatkozó svájci digitális stratégia (Digitale Schweiz 2016)[14] a 2012-es információs stratégiát[15] váltotta fel, megtartva a folyamatosságot. A stratégia a 2015–2019-es törvényhozási ciklus rendelkezése, amely céljaként a digitalizálás előnyeinek kiaknázását és egy innovatív, jövőorientált, az állampolgárok számra vonzó államot jelöl meg. Az államszövetség, (melynek végrehajtó testülete a Szövetségi Tanács), a stratégia megvalósítását a hatóságok és a politikai élet résztvevői mellett a gazdasági szereplők, a tudomány és a civil szféra közreműködésével tartja elképzelhetőnek. A 26 kanton együttműködése azért is szükséges, mert a célok egyaránt szolgálják a régiók összetartását és a kulturális sokféleség megőrzését, valamint az esélyegyenlőséget.

1. táblázat: Stratégia célok

Stratégiai célok	Innováció, növekedés és jólét
	Esélyegyenlőség és mindenki részvétele
	Átláthatóság és biztonság
	Hozzájárulás a tartós növekedéshez

(forrás: Digitale Schweiz 2016)

A kiemelt stratégiai célok megvalósítását a dokumentum nyolc cselekvési területen kívánja biztosítani. Ezek között a digitális átállás társadalmi-gazdasági hatásainak lényeges felismerései állnak: így például kiemelten fontos terület a startup-ok mint a digitális környezet leginkább innovatív, ugyanakkor rendkívül gyors reagálást elváró gazdasági formáinak támogatása; a felhő-alapú szolgáltatások és a megosztáson alapuló platformok (sharing economy) támogatása; a társadalmi nyilvánosság és a politikai jogok gyakorlásának digitális átalakítása; az adatbiztonság (különös tekintettel a gyermekek védelmére); valamint a nemzetközi élet és a diplomácia azon területei, amelyek az internet további fejlődését határozzák meg. E folyamatokban Svájc aktív és meghatározó szerepet kíván játszani, a megfelelő innovációk kidolgozásával és elterjesztésével, valamint a hozzáférés nemzetközi egyenlőtlenségeinek felszámolásával.

A stratégiai célok közt kiemelt területet foglal el az oktatás digitalizálása. Ennek kapcsán a stratégia felhívja a figyelmet arra, hogy mind a tanárok, mind a diákok szerepe, valamint a teljes oktatási folyamat (a hagyományos iskola intézményével együtt) lényeges változásokon megy keresztül. Az oktatást és kutatást a dokumentum összekapcsolja a tudás előállítása, terjesztése és felhasználása folyamatában – ezek a folyamatok pedig együttesen képesek a társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődést tartósan biztosítani. A stratégia a felsőoktatás terén kiemeli a digitalizálás folyamatában megjelenő új szakok igényét, külön említve az adatok analízisével kapcsolatos területeket, az adatvezérelt innováció, a mesterséges intelligencia, a robotika és a „tárgyak internete” témáit. Az oktatás feladatai között szerepel a hozzáférést biztosító műveltség terjesztése, a digitális akadálymentesítés és a kulturális-tudományos információhoz való hozzáférés terén megvalósítandó esélyegyenlőség (ez utóbbi az oktatás mellett éppúgy feladata az archívumoknak, könyvtáraknak és múzeumoknak is).

2. táblázat: Cselekvési területek

Cselekvési területek	Digitális gazdaság
	Adat és digitális tartalom
	Infrastruktúra és környezet
	E-kormányzat és e-egészségügy
	A politikai részvétel új formái
	A tudástársadalom továbbfejlesztése
	Biztonság és megbízhatóság
	Svájc a nemzetközi környezetben

(forrás: Digitale Schweiz 2016)

Az oktatási stratégia sajátosságai

A teljes társadalomra kiterjedő digitális átállás egyik legfontosabb területe az oktatás, amellyel mind a szövetségi hivatalok, mind a szűkebb értelemben vett szakmai szervezetek külön foglalkoztak; az oktatási stratégia tehát integrált része a nemzeti digitalizációs stratégiának. A Szövetségi Tanács 2017. júliusában fogadta el az Oktatási, Kutatási és Innovációs Államtitkárság tanulmányát, amely a digitalizálás kihívásait vizsgálta a képzés és a kutatás szempontjából.[16] A jelentés svájci és nemzetközi kutatásokra támaszkodó helyzetelemzések alapján jelöli ki azokat a cselekvési területeket, amelyek a Digitale Schweiz stratégiával összhangban bontják ki az oktatás és kutatás feladatait.[17] A jelentés megállapítja, hogy Svájc nemzetközi összehasonlításban kifejezetten nagy arányban alkalmaz munkavállalókat az IKT szektorban (az összes munkavállaló csaknem 5%-a), ugyanakkor csak kisebb mértékben növekedett a felsőoktatásban felvett informatika hallgatók száma, és az IKT eszközökkel felhasználói szinten foglalkozó munkavállalók száma átlagosnak mondható. Bár az oktatási intézmények IKT ellátottsága megfelelő, a digitális műveltség szintje és az oktatási rendszer flexibilitása nem éri el az elvárható szintet, nem alkalmazkodik kellően gyorsan a társadalmi kihívásokhoz, és nem alkalmazza a digitalizáció miatt elvárható mértékben az amúgy rendelkezésre álló IKT eszközöket. Kiemeli ugyanakkor, hogy a svájci oktatási rendszer két fő hajtómotorja a gazdaság által elvárt tartalmak biztosítása a szakképzés terén, valamint az egyetemi autonómia.

A jelentés különbséget tesz a fejlesztendő tudásterületek és kompetenciák között. Ennek megfelelően három területet határoz meg:

1. IKT szakismeretek: az IKT eszközök és szolgáltatások előállításához szükséges ismeretek, a szoftverkészítéstől a felhő alapú szolgáltatásokig;
2. Általános IKT ismeretek: az IKT eszközök és alkalmazások felhasználói szintű ismerete;
3. Keresztkompetenciák: az IKT eszközök használatához köthető olyan általános kompetenciák, mint a problémamegoldás, komplex adatok feldolgozása vagy a többféle csatornán történő kommunikáció.

A fejlesztésben az oktatás minden szintje érintett. Kiemelendő, hogy a jelentés szerint a gimnáziumi oktatásnak 2017-ben még nem volt kötelező része az informatika, csupán választható tárgyként jelent meg. Az EDK javaslatára azonban 2017. február és május között felmérték a szakemberek véleményét a kötelező informatika tárgy bevezetéséről és az ennek megfelelő tantervről.[18] A felmérés eredményeit részletesen nem hozták nyilvánosságra, de a sajtónak küldött anyagok és a sajtómegjelenések széles támogatottságról írnak.[19] Ennek eredményeképpen az EDK által kidolgozott tanterv szerint (amely 2018. augusztus 1-én lépett hatályba, bevezetését pedig legkésőbb a 2022/2023-as tanévig tették kötelezővé) nem a felhasználói ismereteket szükséges a tárgy keretében oktatni, hanem alapvető programozási ismereteket, a programnyelvek kezelését, a számítógépes hálózatok technikai alapjait, információbiztonsági kérdéseket; a tárgy célja, hogy a tanulók megismerjék és megértsék az információs társadalom hátterét.[20] Bár ezzel egy időben előkészítették az informatika érettségi tárgyként történő bevezetését is, végül nem lett belőle ún. alaptárgy, amely beleszámít az érettségi érdemjegyébe.

A jelentés a svájci sajátosságoknak és a várható kihívásoknak megfelelően nyolc cselekvési területet határoz meg, és javaslatot tesz a 2019–2020-as években követendő intézkedésekre. A nyolc terület két részre oszlik: négy a közoktatási és szakoktatási, négy pedig a felsőoktatási és kutatási igényekre vonatkozik.

1. A digitális kompetenciák erősítése az iskolai oktatásban. A társadalmi-gazdasági szükségleteknek megfelelő digitális jártasság elsajátítása.
2. Az IKT használata az oktatás és tanulás során. Az IKT eszközök integrálása a tudásátadás folyamatába, az adminisztrációba és iskolavezetésbe, adatbiztonság és megbízhatóság kialakítása.
3. Az oktatási rendszer a piac követelményeihez való gyors alkalmazkodásának biztosítása. A MINT-fejlesztés támogatása, a szakoktatás és a továbbképzés erősítése a foglalkozások IKT vonatkozásaiban, a kritikus infrastruktúrák kibervédelme.
4. Koordináció és kommunikáció az oktatási együttműködés érdekében. A különböző oktatási szintek intézkedéseinek koordinálása a digitális stratégia által megkövetelt területeken.
5. A digitális képességek fejlesztése a felsőoktatásban. A digitális kompetenciák beépítése a szakdidaktikába, az oktatástechnológiába, a tudományos ismeretátadásba.
6. Interdiszciplináris kutatások támogatása „a digitális átállás hatása a svájci gazdaságra és társadalomra” témában. A „Digitális átállás” interdiszciplináris nemzeti kutatóprogram elindítása.
7. IKT kompetencia fejlesztése az alapkutatásokban. Az informatikai és számítástechnikai kutatások támogatása az IKT-felhasználás különböző területein.
8. Innováció támogatása és a tudástranszfer felgyorsítása. Az Innosuisse gyártástechnológiai program beindítása: felsőoktatási és ipari partnerek bevonásával, konzorciumi formában megvalósuló interdiszciplináris kutatások támogatása. A gyártástechnológiák transzferközpontjainak létrehozása és hálózatba szervezése.

A kantonok digitális stratégiája

A 2007-ben kialakított, első IKT stratégiát[21] követően az EDK (a Kantonok Oktatási Igazgatóságainak Tanácsa) 2018-ban alkotta meg a digitalizálás stratégiáját[22], amelynek egyik forrása az Oktatási Államtitkárság (SBFI) előbbiekben ismertetett tanulmánya. A stratégia kifejezetten a célokat jelöli meg, azzal a megkötéssel, hogy nem lezárt célkitűzésként, hanem a változásokra nyitottan kell kezelni – azaz, a stratégiaalkotás maga is a változások hatására módosuló folyamat. Mivel a stratégia átfogóan vonatkozik az összes képzési szintre és az oktatási rendszer különböző részeire (kötelező oktatás, választható [középfokú] oktatás, felsőoktatás és szakképzés) a célkitűzést később egészítik majd ki az egyes képzési szintekhez kötődő intézkedések meghatározásával (ez a tanulmány készítése idején még nem állt rendelkezésre, a stratégia sajnálatosan szűkszavúan, bár lényegre törő módon fogalmaz). A stratégiai célokat hét területre határozzák meg.

1. Adathasználat. Az oktatásügyben gondoskodni kell az adatok felhasználásának biztonságáról, az információbiztonságról (a Digitale Schweiz stratégiában is leírt fogalmak, a megbízhatóság, hozzáférhetőség és integritás szellemében), valamint a digitális identitás védelméről.
2. Iskolarendszer és iskolavezetés. Az iskolák és vezetésük rendelkezzenek a digitális környezethez szükséges kompetenciákkal és forrásokkal. Biztosítani kell a felhő alapú szolgáltatásokhoz való hozzáférést, a megfelelő informatikai eszközöket, valamint azt, hogy a digitális szolgáltatások és azok használata megjelenjen a nemzeti oktatási monitoring rendszerben, és hogy az adminisztráció és a kapcsolattartás egyaránt digitális szolgáltatásokra épüljön.
3. Tanulók. Az oktatásban kapjon kiemelt hangsúlyt a digitális kompetenciák kialakítása, a digitális környezet tudatos és önálló használata. Létre kell hozni a digitális kompetenciák általánosan érvényes keretét, amelyet a tantervekhez kell kapcsolni. Biztosítani kell az esélyegyenlőséget és az egyéni igényekhez alakítható képzési és fejlesztési eljárásokat. Ki kell alakítani az olyan digitális oktatási tananyagokat, amelyek egyszerre támogatják a személyre szabott tanulási folyamatot, és akadálymentesítettek is.
4. Tanárok. A képzésben és továbbképzésben hangsúlyt kell fektetni a digitális kompetenciák kialakítására, a pedagógiai innovációra, a digitális tananyagok innovatív kialakítására. Az oktatás monitoring rendszere figyelemmel kíséri a digitalizálás következtében fellépő jelenségeket és változásokat az oktatásban.
5. Kutatás és innováció. A pedagógia területén belül a kutatás és innováció egyik fókusza a digitalizálás következtében megnyíló lehetőségek vizsgálata és kiaknázása legyen. Ennek központja a pedagógusképző felsőoktatási intézmények, amelyek együttműködnek a közoktatás intézményeivel. A minőségbiztosításnak a digitális szolgáltatásokra kell épülnie. A pedagógiai kutatási területek mellett olyan kérdéseket is vizsgálni kell, mint a szervezeti felépítés vagy a tanulók testi és mentális egészségére gyakorolt hatások.
6. Új szereplők bevonása. A digitalizálás folyamatában a gazdaság egyes szereplői is megjelennek, így például a magánvállalkozások és a szolgáltatók. Folyamatos párbeszédek keretében le kell fektetni az együttműködés alapjait a digitális tanagyagok kiadóival, a nyílt felhasználású szolgáltatásokkal és felhő-alapú szolgáltatások üzemeltetőivel.
7. Oktatási hatóságok hálózata. A digitális átállás monitoring rendszerében keletkező adatokat ki kell bővíteni és hozzáférhetővé kell tenni. A kantonok oktatási igazgatóságait hálózatba kell kötni és biztosítani kell a folyamatos eszmecserét az EDK koordinálásával. Az educa.ch mint szakértői ügynökség támogatja az EDK testületeit. Nemzetközi környezetben más országok partnerintézményeivel mind szakmai, mind stratégiai kérdésekben együttműködést építenek ki.
8. január 1-től kezdődően KoA Digi név alatt külön bizottság koordinálja a kantonok és a szövetségi oktatási hivatalok munkáját a digitális átállás támogatásában.[23] A bizottság elsődleges feladata, hogy a különböző érintett résztvevők kooperatív munkájának megszervezésével gondoskodjon a teljes országra kiterjedő koherens digitális átállásról. Emellett a bizottság figyelemmel kíséri a hazai és nemzetközi fejleményeket és támogatja a témába illeszkedő interdiszciplináris együttműködéseket. A bizottság tagjait négy érintett szervezet adja: a Kantonok Oktatási Igazgatóságainak Tanácsa (EDK), az Oktatási, Kutatási és Innovációs Államtitkárság (SBFI), a Szövetségi Kommunikációs Hivatal (BAKOM) és az educa.ch (IKT és képzési szakügynökség). A munkába azonban más érintetteket is bevonnak, így például a kantonok, az iskolák vagy egyes kutatóintézetek munkatársait. A bizottság finanszírozása a digitális stratégiában is megjelenő sémát követi: nincs külön költségvetése, hanem az egyes feladatok vagy költségek finanszírozása a résztvevő szervezetek költségvetéséből történik. Az oktatás és kutatás szövetségi költségvetése nem tartalmaz elkülönített összeget a digitális átállásra, csupán a digitális technológiák kutatására szánt 50 millió frankos keretet.[24]

Mivel a stratégiához csak 2018. második felében készül konkrét lépéseket és intézkedéseket előíró dokumentum, ezért jelenleg nincsenek kijelölt határidők – a menetrendet majd az egyes lépésekhez készítik el. A tanulmány elkészítésének idején csak a konzultációk, felmérések, konferenciák és workshopok korábban ismertetett időintervalluma és ideje volt hozzáférhető.

Az oktatási digitális stratégia monitorozását az educa.ch végzi. Jelenleg még nem hozzáférhetőek az adatok, ám közzétették több külső kutatás összefoglalóit, amelyeket svájci egyetemek és kutatóhelyek végeztek az elmúlt években a képzés és a gyermekek, fiatalok IKT- és internethasználati szokásainak összefüggéseiről, a digitális eszközök által okozott változásokról a gyermekek mindennapi és oktatási környezetében.[25] A Svájci Oktatáskutatási Koordinációs Intézet (Schweizerische Koordinationsstelle für Bildungsforschung, SKFB) rendszeresen publikál a teljes oktatási rendszert vizsgáló oktatási jelentéseket: a legutóbbi idén, 2018-ban jelent meg.[26] Tekintettel arra, hogy a digitális átállás konkrét lépései csak ezután következnek, a stratégia hatásai várhatóan csak a következő jelentésben szerepelnek majd. A jelentés kapcsán a sajtónak kiadott anyag megemlíti, hogy az oktatás digitalizálásáról még nem áll rendelkezésre kellő indikátor, és csupán néhány kutatást végeztek.[27]

Digitáliskompetencia-keretek

A digitális stratégia egyelőre nem tartalmaz olyan konkrét keretrendszert, amely a tanulók digitáliskompetencia-fejlesztéséhez és -méréséhez felhasználható lenne. Feltehetőleg Svájc és az Európai Unió sajátos viszonyrendszeréből fakad, hogy azok a dokumentumok, amelyek a digitális kompetenciák kérdését vizsgálják, elsősorban nem a DigComp keretrendszerére hivatkoznak, hanem inkább nemzetközi kutatásokra.

Az EDK 2017. tavaszán lefolytatott felmérése nyomán döntés született arról, hogy bevezetésre kerül a kötelező informatika tárgy: a kötelező oktatás szintjén a digitális kompetenciafejlesztés, a középfokú oktatás szintjén pedig a munka világához szükséges informatikai ismeretek elsajátítása érdekében. A felmérés rávilágított arra, hogy a digitális kompetenciák fejlesztése nem illeszthető be problémamentesen a meglévő tantárgyi keretek közé. Ennek okai között megemlíti a tanárok elégtelen IKT felkészültségét, elégtelen motivációját és a szükséges tananyagok hiányát. Felmerült az is, hogy a digitális kompetenciákat be kell emelni negyedikként a korábbi három alapvető kulturális technológia, az olvasás, írás és számolás mellé.[28] Az EDK állásfoglalása minden bizonnyal kapcsolatba hozható a Szövetségi Tanács 2017. januárjában nyilvánosságra hozott jelentésével,[29] amely a gazdaság digitális átállása érdekében az alábbi kompetenciák elsajátítását látta szükségesnek az iskolákban:

• IKT programozási képességek
• IKT felhasználói képességek
• Komplementer képességek: komplex információ feldolgozása, időgazdálkodás, interperszonális és interkulturális képességek

Az érvényben lévő tanterv (Lehrplan 21,[30] amely az EDK közreműködésével készült, és amelyen jelenleg 21 kanton tanterve alapul,) három általános kompetenciaterületet említ meg:

• Médiakompetencia
• Informatikai kompetencia
• Felhasználói kompetencia

Erre alapozva a tanterv a népiskola elhagyásának idejére (a 6. iskolaév végére) azt a célt tűzi ki, hogy a tanulók képesek legyenek

• A médiumokat megérteni és felelősségteljesen használni;
• Az informatika alapfogalmait ismerni és a problémamegoldásban használni;
• Az információs és kommunikációs technológiákat ismerni és használni.

A digitális átállással foglalkozó tanulmányok mindemellett más kompetenciarendszereket is tartalmaznak, amelyekből a svájci rendszer a jövőben táplálkozhatna. Mérvadónak tekinthető a DQ Institute kompetenciamodellje, amely több ponton eltér az uniós referenciáktól. A digitális kompetenciákat nyolc területre („képességcsomagra”) bontva határozza meg, mindegyik terület három-három komponensből épül fel.[31] Ennek megfelelően a digitális intelligencia fő összetevői a digitális identitás, digitális egyensúly, digitális magabiztosság, digitális biztonság, digitális érzelmi intelligencia, digitális kommunikáció, digitális írástudás és a digitális jogok kompetenciái.[32] Ezeket nagyjából lefedi a DigiCompEdu öt kompetenciája, de a DQ felosztásában láthatóan nagyobb hangsúly kerül a biztonságra-védelemre, valamint az érzelmi összetevőkre. A képességcsomagok finomabb felbontásban azt sugallják, hogy az egyes részképességek egymással összefüggésben, rendszert alkotva járulnak hozzá a digitális környezetben megvalósított sikeres tevékenységekhez (erre utal a DQ honlapján, majd az Új Köznevelés 73/8-9. sz. 21. oldalán is idézett ábra, amely a kompetenciákat egy kör diagramba illesztik).

3. táblázat: A DQ Institute kompetenciamodellje

Digitális identitás	Digitális állampolgár
	Digitális alkotótárs
	Digitális vállalkozó
Digitális egyensúly	Képernyőidő
	Digitális egészség
	Közösségi részvétel
Digitális magabiztosság	Viselkedési kockázatok
	Tartalomkockázatok
	Kapcsolati kockázatok
Digitális biztonság	Jelszóvédelem
	Internetbiztonság
	Mobilbiztonság
Digitális érzelmi intelligencia	Szociális és érzelmi tudatosság
	Érzelmi tudatosság / szabályozás
	Empátia
Digitális kommunikáció	Online együttműködés
	Online kommunikáció
	Digitális lábnyomok
Digitális írástudás	Algoritmikus gondolkodás
	Tartalomelőállítás
	Kritikus gondolkodás
Digitális jogok	Szólásszabadság
	Szellemi termékek jogai
	Adatvédelem

(forrás: https://www.dqinstitute.org/what-is-dq/#contentblock2; http://folyoiratok.ofi.hu/sites/default/files/journals/uj_kozneveles_2017_8-9_online.pdf hozzáférés: 2018. augusztus 31.)

A DQ programját az alkotók a gyermekek digitális kompetenciáinak fejlesztésére, nem csupán mérésre szánták. A kompetenciák terén három fő szintet különböztetnek meg: digitális állampolgárság, digitális kreativitás, digitális vállalkozás. A szintek a digitális eszközök és lehetőségek egyre tudatosabb és aktívabb alkalmazását jelentik. A DQ rendszere azt a szemléletet hordozza, mely szerint a digitális kompetenciák fogalmát nem tárgyszerű anyagok elsajátítására (pl. programozási ismeretek, rendszerismeretek, keresési stratégiák stb.), hanem aktivitási területekre kell alkalmazni. A DQ oldalán teszt is található, amely a gyermekek képességeit játékos formában méri fel, majd igény esetén visszajelzést küld a szülőnek és pedagógusnak, vizualizálva (a kompetenciák elméleti felosztásának megfelelő pókhálóábrán, valamint könnyen érthető más diagramokon) a gyermek által elért eredményt és megmutatva azokat a területeket, amelyeken fejlesztés szükséges. Érdemes felfigyelni arra, hogy ennek értelmében nem csupán az iskola feladata a digitális kompetenciafejlesztés: a DQ a szülőket (is) célozza, mivel a fejlesztésnek az átgondolt és felelősségteljes otthoni nevelés részévé kell válnia.

Feltételezhető, hogy a svájci oktatási rendszerben alkalmazandó kompetenciakeret kidolgozására és bevezetésére, a tanulókra vonatkozó kompetenciafejlesztés konkrét időrendjének kidolgozására a későbbiekben kerül sor. Ugyanígy még várat magára a pedagógusok kompetenciafejlesztése is; a digitális stratégia jelenleg csak általánosságokban tartalmazza a szükséges digitális ismereteknek a pedagógusképzésbe történő beillesztését, valamint a továbbképzések ilyen irányú korszerűsítését, ám ezek menetrendje szintén ismeretlen. A stratégia helyzetelemzése kiemeli, hogy bár az iskolában a digitális infrastruktúra megfelelő színvonalú, a felkészültségben és a tényleges használatban hiányosságok vannak – így a fejlesztés szükségszerű.

Tanulástámogató megoldások

Mivel a stratégia még nem ért a végrehajtási fázisba, egyelőre nincsenek a digitális kompetenciákat célzottan fejlesztő tanulástámogató megoldások. Ugyanakkor elérhetőek olyan digitális tananyagok, amelyek az iskolai oktatáshoz kapcsolódnak. Ezek összegyűjtését szolgálják az educa.ch oldal[33] digitális könyvtára[34] és IKT-kiadványai.[35] A svájci oktatási rendszer sajátosságaiból adódóan a képzés semmilyen szinten nem központosított (ez kizárólag a közös célkitűzések tekintetében, konszenzusos alapon hozott döntésekben figyelhető meg), a közoktatásért a kantonok felelnek, a felsőoktatás és szakképzés pedig nagyrészt az egyetemi autonómia messzemenő tiszteletben tartásával folyik. Az államszövetség részéről a BAKOM mint illetékes államtitkárság nem foglalkozik direkt oktatásszervezési kérdésekkel.

A svájci egyetemeken nincs önállóan kidolgozott MOOC rendszer, az egyetemek többsége még nem vesz részt az ilyen típusú távoktatásban. Azok az egyetemek, amelyek kínálnak ilyen kurzust, a jól bevezetett nemzetközi rendszerek oldalain teszik ezt (Coursera, edX, FutureLearn, iversity, mooin, Moodecx).[36] A digitális kompetenciafejlesztésre nincs központilag kidolgozott online kurzus.

A kantonok hatáskörébe tartozó közoktatás logikájából következően az egyes iskolák maguk dönthetik el, alkalmaznak-e segítő személyzetet a pedagógusok digitális kompetenciájának fejlesztéséhez, és milyen anyagokat használnak fel pedagógusaik továbbképzésében (személyes közlés, Sandino Scheidegger).

Mérés, értékelés

A digitális kompetenciák mérése alkalmas, egységes eszköz bevezetése jelen idő szerint még nem történt meg, az értékelési rendszer kidolgozása is várat még magára. Központi (országos) értékelés az oktatási rendszer decentralizált felépítéséből adódóan nem valószínű. Ugyanakkor a monitoring tevékenységet folytató Svájci Oktatáskutatási Koordinációs Intézet (SKFB) rendszeresen, 2010 óta négyévente publikált jelentéseiben minden bizonnyal helyet kap a digitális kompetenciák mérése is. A 2018-as jelentés az adatok és a célzott kutatások hiánya miatt még nem tartalmaz ilyen eredményeket.[37] A Szövetségi Statisztikai Hivatal ugyancsak végez statisztikai felméréseket az oktatásról, ám pillanatnyilag ezekben sincs adat a digitális kompetenciákra vonatkozóan.[38]

A pedagógusok digitális kompetenciáinak ellenőrzésére központilag kialakított szabvány nem létezik; alkalmazásuk feltételeit a kantonok és az iskolák szabják meg.

Minden bizonnyal érdemes lesz 2018 őszén és 2019 tavaszán megfigyelni a digitális stratégiában beálló változásokat. Őszre várható a stratégia célkitűzéseinek felülvizsgálata nyomán előálló új anyag, és ehhez kapcsolódóan már a konkrét tevékenységek és intézkedések meghatározása is megtörténik. Különösen a két utóbbi fejezet témája tekintetében egyaránt vizsgálni érdemes a Szövetségi Tanács illetékességébe eső minisztériumi, államtitkársági intézkedéseket, valamint a kantonok közös, illetve egyéni intézkedéseit.

Összefoglaló értékelés

Az alábbiakban megkísérlem felsorolás-szerűen összefoglalni a három vizsgált ország (Svájc, Ausztria, Németország) digitális stratégiáinak legfontosabb tanulságait az általánosság különböző szintjein, amelyek közös pontokként a digitalizálás folyamatában lényegi kérdéseiként merülnek fel.

• Az oktatás lassú ütemben változó rendszer, de a digitalizálás szempontjából társadalmi szinten az egyik legerőteljesebben ható tényező. Olyan programra van szükség, amely nem generációváltáshoz köti a digitális kompetenciák fejlesztését, hanem új, szakértő segítők bevonásával, a pedagógusok támogatásával állítja át a helyi tanterveket és tanmeneteket a digitalizáció előmozdításával.
• A digitális kompetenciafejlesztésbe a szülők bevonása, az otthoni környezet hatása olyan erőteljes tényező, amely hozzájárul az oktatás sikeréhez, mivel a digitális eszközhasználat túlnyomó része otthon, de legalábbis az iskolán kívül valósul meg.
• Rendszerszintű gondolkodásra van szükség: az elkülönültnek tűnő rendszerek a digitalizáció folyamatában összekapcsolódnak, ezért a stratégiát is ennek megfelelően kell alakítani. A digitalizációban összekapcsolódnak a társadalmi jelenségek és a gazdasági folyamatok.
• A digitalizáció aktív alakítására van szükség, nem csupán alkalmazkodásra. Ki kell használni a meglévő nemzetgazdasági erősségeket és fejleszteni a digitalizáció szempontjából elmaradott, de kulcsfontosságú területeket.
• Az önálló fejlesztések támogatása összefügg a nemzetgazdaság egyes területeinek függetlenségével, a nagyobb szoftvercégekkel, hálózati rendszerekkel szemben fennálló függés csökkentésével.
• Európai és globális nemzetközi keretek figyelembevételére is szükség van: a digitalizáció nyomán nem létezhet elkülönült nemzetgazdaság, a fejlesztéseket a globális gazdaságban megszerezni kívánt szerephez kell igazítani. A jelentősebb szerephez fejlett oktatás és képzett munkaerő szükséges.
• A vállalkozói önállóság ösztönzése a digitalizáció kulcskérdése (innovációk, kutatások, startup-ok), a központilag irányított fejlesztések nem tudják kihasználni az egyéni kreativitást és kezdeményezőkészséget.
• A digitalizáció előnyeit csak egy nyílt és nyitott társadalom képes teljes mértékben kiaknázni (ennek oka a digitális hálózatok sajátosságaiban rejlik); szükség van annak a potenciálnak a felhasználásra, amelyet a civil szervezetek, civil kezdeményezések és a szabad állampolgári aktivitás jelentenek.

A tanulmány során felhasznált weblapok gyűjteménye a szerző Diigo felületén elérhető.

Lábjegyzetek

[1] http://www.edk.ch/dyn/14798.php (Hozzáférés: 2018. július 10.)

[2] https://www.digitaldialog.swiss/de/konferenz

[3] A Digitális Svájc Párbeszéd honlapja egyaránt szolgálja a széleskörű megismertetést és a visszajelzések fogadását: https://www.digitaldialog.swiss/de

[4] Az eredményeket bemutató diagramok összefoglaló ábrája megtalálható a https://uploads.disquscdn.com/images/0b9082f45dd4c1b338e3e6bd1a84de3e3bd13f6b6cb8f763d2e558320084e75c.jpg címen.

[5] A munkacsoportban zajló diszkusszióról és az eredményekről a workshop résztvevői összefoglalót adtak ki: http://images.randominstitute.org/download/s.pdf. A résztvevők felsorolásában különböző szervezetek jelennek meg a hivataloktól, szövetségi vezetőktől az egyetemeken át a gazdasági élet szereplőiig: AGILE.CH, building smart Switzerland, Canton du Jura, Digital Switzerland, Digital Society Initative, Economiesuisse, eHealth Suisse, ETHZ, GenèveLab, Geschäftsstelle eGovernment Schweiz, Schweizerischer Gemeindeverband, SSAB, Stiftung Risiko-Dialog, Swiss Holdings, SwissCognitive, Universität Bern, Universität Zürich, W.I.R.E

[6] Köszönet Sandino Scheideggernek, a BAKOM (Bundesamt für Kommunikation – Szövetségi Kommunikációs Hivatal) munkatársának, aki számos kérdésemre válaszolt a nemzeti és az oktatási digitális stratégiát illetően. Ugyancsak köszönettel tartozom Nicole Böll, az educa.ch (Schweizer Medieninstitut für Bildung und Kultur) munkatársa felé.

[7] Herausforderungen der Digitalisierung für Bildung und Forschung in der Schweiz (A digitalizálás kihívásai a svájci oktatás és a kutatás számára), https://www.sbfi.admin.ch/dam/sbfi/de/dokumente/2017/06/bericht-digitalisierung.pdf (Hozzáférés: 2018. június 22.)

[8] Strategie der EDK im Bereich Informations- und Kommunikationstechnologien (ICT) und Medien, https://edudoc.ch/record/30020/files/ICT_d.pdf?version=1 (Hozzáférés: 2018. július 10.)

[9] Strategie für des Bundesrates für eine Informationsgesellschaft in der Schweiz, https://www.admin.ch/opc/de/federal-gazette/2012/3765.pdf (Hozzáférés: 2018. július 10.)

[10] IKT-Strategie des Bundes 2012–2015 https://www.isb.admin.ch/isb/de/home/themen/strategie_planung/ikt-strategie_bund_2012-2015.html (Hozzáférés: 2018. július 10.); IKT-Strategie des Bundes 2016–2019 https://www.isb.admin.ch/isb/de/home/themen/strategie_planung/ikt-strategie_bund_2016-2019.html (Hozzáférés: 2018. július 10.)

[11] Strategie für des Bundesrates für eine Informationsgesellschaft in der Schweiz, https://www.admin.ch/opc/de/federal-gazette/2012/3765.pdf 3765-3775. (Hozzáférés: 2018. július 10.)

[12] Strategie der EDK im Bereich Informations- und Kommunikationstechnologien (ICT) und Medien, https://edudoc.ch/record/30020/files/ICT_d.pdf?version=1 1-4. (Hozzáférés: 2018. július 10.)

[13] Herausforderungen der Digitalisierung für Bildung und Forschung in der Schweiz (A digitalizálás kihívásai a svájci oktatás és a kutatás számára), https://www.sbfi.admin.ch/dam/sbfi/de/dokumente/2017/06/bericht-digitalisierung.pdf  2. és 17. o. (Hozzáférés: 2018. június 22.)

[14]https://www.bakom.admin.ch/dam/bakom/de/dokumente/bakom/digitale_schweiz_und_internet/Strategie%20Digitale%20Schweiz/Strategie/Strategie%20Digitale%20Schweiz.pdf.download.pdf/strategie_digitale_schweiz_Broschüre.pdf (Hozzáférés: 2018. június 22.)

[15] Strategie für des Bundesrates für eine Informationsgesellschaft in der Schweiz, https://www.admin.ch/opc/de/federal-gazette/2012/3765.pdf (Hozzáférés: 2018. július 10.)

[16] Herausforderungen der Digitalisierung für Bildung und Forschung in der Schweiz (A digitalizálás kihívásai a svájci oktatás és a kutatás számára), https://www.sbfi.admin.ch/dam/sbfi/de/dokumente/2017/06/bericht-digitalisierung.pdf (Hozzáférés: 2018. június 22.)

[17] Aktionsplan im Bereich Bildung, Forschung und Innovation in den Jahren 2019-2020 (Akcióterv az oktatás, kutatás és innováció területére a 2019-2020-as évekre), https://www.sbfi.admin.ch/sbfi/de/home/das-sbfi/digitalisierung.html (Hozzáférés: 2018. június 22.)

[18] http://www.cdip.ch/dyn/30421.php (Hozzáférés: 2018. június 22.)

[19] Ld. pl. https://www.inside-it.ch/articles/47612 (Hozzáférés: 2018. június 22.)

[20] https://edudoc.ch/record/131917/files/rlp_inf_2017_d.pdf (Hozzáférés: 2018. június 22.)

[21] Strategie der EDK im Bereich Informations- und Kommunikationstechnologien (ICT) und Medien, https://edudoc.ch/record/30020/files/ICT_d.pdf?version=1 (Hozzáférés: 2018. július 10.)

[22] Digitalisierungsstrategie. Strategie der EDK vom 21. Juni 2018 für den Umgang mit Wandel durch Digitalisierung im Bildungswesen (Az EDK stratégiája 2018. június 21-től a digitalizálás következtében fellépő változások kezelésére az oktatásügyben) https://edudoc.ch/record/131564/files/pb_digi-strategie_d.pdf (Hozzáférés: 2018. június 22.)

[23] Koordinationsausschuss KoA Digi: https://edudoc.ch/record/124949/files/mandat-koa-digi_d.pdf (Hozzáférés: 2018. július 11.)

[24] https://www.admin.ch/opc/de/federal-gazette/2016/3089.pdf (Hozzáférés: 2018. július 10.)

[25] https://www.educa.ch/de/digitalisierung-bildung/monitoring-digitalen-bildungsraums (Hozzáférés: 2018. július 10.)

[26] http://www.skbf-csre.ch/bildungsbericht/bildungsbericht/ (Hozzáférés: 2018. július 10.)

[27] https://edudoc.ch/static/web/aktuell/medienmitt/bimo_medienmitteilung_2018_d.pdf (Hozzáférés: 2018. július 10.)

[28] Digitale Transformation. Auswirkungen auf Kinder und Jugendliche in der Schweiz — Ausbildung, Bildung, Arbeit, Freizeit, https://www.ekkj.admin.ch/fileadmin/user_upload/ekkj/04themen/08Digitalisierung/d_2017_Bericht_Digitale_Transformation_Genner.pdf  39-40. (Hozzáférés: 2018. július 10.)

[29] Bericht über die zentralen Rahmenbedingungen für die digitale Wirtschaft, https://www.newsd.admin.ch/newsd/message/attachments/46892.pdf (Hozzáférés: 2018. július 10.)

[30] https://www.lehrplan.ch/ (Hozzáférés: 2018. július 11.)

[31] https://www.dqinstitute.org/what-is-dq/#contentblock2; idézi Sarah Genner, https://www.ekkj.admin.ch/fileadmin/user_upload/ekkj/04themen/08Digitalisierung/d_2017_Bericht_Digitale_Transformation_Genner.pdf  39-40. (Hozzáférés: 2018. július 10.)

[32] A DQ programjának magyar leírása megjelent az Új Köznevelés 73. évf. 8-9. számában (2017. október-november), a kompetenciakeretben használt fogalmak magyar megfelelői itt e tanulmány alapján szerepelnek, amelyek eredetileg a TÉR/IDŐ blog szerzőjétől, Farkas Bertalan Pétertől származnak. http://folyoiratok.ofi.hu/sites/default/files/journals/uj_kozneveles_2017_8-9_online.pdf (Hozzáférés: 2018. augusztus 31.)

[33] https://www.educa.ch/de/digitalisierung-bildung/lehrmittel (Hozzáférés: 2018. július 11.)

[34] https://biblio.educa.ch/de?utm_source=www.educa.ch&utm_medium=tools_block&utm_campaign=tools_block (Hozzáférés: 2018. július 11.)

[35] https://www.educa.ch/de/guides (Hozzáférés: 2018. július 11.)

[36] https://www.eduhub.ch/res/moocs-at-swiss-hei/ (Hozzáférés: 2018. július 27.)

[37] http://www.edk.ch/dyn/11663.php (Hozzáférés: 2018. július 10.)

[38] https://www.bfs.admin.ch/bfs/de/home/statistiken/bildung-wissenschaft.html (Hozzáférés: 2018. július 10.)