Klacsákné Tóth Ágota harminc éve tanít matematikát, fizikát és informatikát első munkahelyén, a budapesti Nagy László Általános Iskola és Gimnáziumban. Pályája kezdete óta próbál naprakész lenni a leghatékonyabb oktatási módszerek terén, elkötelezett híve a projektmódszer alkalmazásának, a digitális kompetencia fejlesztésnek, illetve a kódolás minél kisebb korban és minél több korosztályban történő elterjesztésének. Minden évben részt vesz a Digitális Témahéten, és projektjei hazai és nemzetközi fórumokon is díjat nyernek. Interjúsorozatunk következő részében vele beszélgettünk.
DPMK: Mikor vettek először részt Digitális Témahéten?
Klacsákné Tóth Ágota: Rögtön az elsőn részt vettünk és díjat is nyertünk 2015-ben. A Témahét fogalmával 2010-ben ismerkedtünk meg egy TÁMOP-pályázat révén, és azóta is rendszeresen szervezünk tematikus napokat. Bekerült a pedagógiai programunkba is, hogy egy adott csoportot „kivehetünk” a tanításból a három napos Témahétre, ami nagyon hatékony és motiváló a gyerekek számára. Pont ma jött látogatóba két volt tanítványom – tavaly érettségiztek – és emlegették, hogy milyen jó volt, amikor itt ültünk a fizikaszertárban és robotkezet építettünk.
Több projekttel is indulnak általában?
Többel indulunk, de a digitális eszközök eloszthatósága megszabja a kereteinket. Augusztus végén összeülünk és megbeszéljük, hogy ki szeretne témahetet, melyik tanulócsoporttal, illetve milyen kollegákat bevonva. A tervek azután az iskolavezetéssel egyeztetve bekerülnek az éves programba. A legnagyobb részvevői létszámunk eddig 86 gyerek volt 4 pedagógussal.
A Témahéten való részvételhez nyilván eszközök is kellenek. Az Önök iskolája mennyire van jól felszerelve?
Az iskolánkban 850 tanuló van és 37 osztályterem. Szinte minden termünkben van projektor, illetve beépített asztali gép, ahol nincs, ott a tanárok kérhetnek laptopot. Utóbbiakból lehetne több. Tavaly kaptunk az ötödikesek számára 27 tabletet, amit szintén be tudunk vinni az órákra. A fizikatermünkben csoportasztalokat tudtunk beszerezni az alapítványunk révén. Van 8 olyan asztali gép, amivel csoportmunkát tudunk folytatni, de használunk például kutatásalapú tanulási tereket, amelyeket mi készítünk, vagy különböző szimulációkat is. Fontosnak tartjuk, hogy a környezet motiváló legyen. A Leonardo termünkben – ahol a bútorokat én terveztem – egy húszfős csapat tud együtt dolgozni. A Tesla terem a legnagyobb tere az iskoláknak, ahol különböző tevékenységtípusokat tudunk megvalósítani.
A 2019-es Digitális Témahéten Lego robotokat nyertünk. Van 25 doboz Micro:Bitünk, amihez rengeteg kiegészítőt tudtunk vásárolni. A nagyobbaknak tavaly Arduinót szereztünk be. A Digitális Pedagógiai Módszertani Központ pályázata révén pedig 2018 őszén sikerült eljutnom Finnországba egy tanulmányi útra, ahol megismerhettünk egy startup céget, akik tanfolyamot készítenek középiskolásoknak programozásból. Kipróbálókat kerestek, jelentkeztem, így a mi diákjaink is részt vehettek a kurzusok kipróbálásában.
Milyen fontos tapasztalatokat szerzett ezen a tanulmányúton?
Sok mindent hall az ember a finn oktatásról, de jó volt személyesen megtapasztalni. Négy napos volt a tanulmányút, amiből három napot töltöttünk iskolalátogatásokkal. Voltunk egy szakképző iskolában – itt hátrányos helyzetű diákok is voltak – és egy középiskolában. Be tudtunk menni osztályokba, illetve diákok kísértek minket, akiktől lehetett kérdezni. Voltak előadások is, mint például a korábban említett startup cég előadása. Ők azt mutatták be, hogy cégek és iskolák hogyan tudják támogatni egymást a finn oktatásban.
A DTH szigorúan véve egy hét az iskola életéből. Mennyire épül be a digitális pedagógia a Témahéten kívül az oktatásba az Önök intézményében?
Szorgalmazzuk, hogy egyre inkább beépüljenek. Rengeteg belső képzést tartunk, hogy minden kolléga ismerje meg a lehetőségeket és alkalmazza is, illetve próbáljuk úgy alakítani a tanulási tereket, hogy ne csak informatika órán, és ne csak a számítógépteremben lehessen használni a digitális eszközöket. A mobileszközeink (telefonok, tabletek) minden terembe bevihetőek, illetve a tanulók mobiltelefonjait is bevonjuk a munkába. De az eszköz mindig csak egy eszköz, amit csak akkor használunk, ha az módszertanilag előrébb visz. Ha a diák olyan digitális alkotást készít, ami a kreativitását, a problémamegoldását növeli, akkor érdemes használni. A mai gyerekek életének a része nemcsak a digitális eszköz használat, hanem már a programozás is, amit be kell vinni az oktatásba. Ez alól a gyerekek ma már nem bújhatnak ki, mindenkit érdekeltté kell tenni benne.
Mennyire nyitottak a pedagógusok az eszközök használatára, új módszerek elsajátítására?
Általában mindenki érzi, hogy ezen a szinten fejlődnie kell, mert erre halad a világ. Nyitottak, de inkább az idősebb korosztály. Ritkán látunk a projekt kidolgozók és megvalósítók között fiatalokat. A legnagyobb ellenállás oka általában, hogy félnek attól, hogy az eszköz nem működik, ha beviszik az órára. Sokszor ez az a határ, amit át kell lépni. Lehet segítséget kérni a gyerekektől, és ha nem működik, akkor kell, hogy legyen egy B terv. Az életben is sokszor van olyan, hogy valami nem működik elsőre, és ez nagyon eltudja venni a kedvüket. Általában a képzéseken a pedagógusokat először nagyon egyszerű alkalmazásokkal ismertetjük meg, ami nekik és a gyerekeknek is azonnal sikerélményt ad. Ha legalább egy ilyet be tud vinni egy pedagógus az órára, akkor innen már építkezhet tovább.
Meg szokta nézni a DTH nyertes projektjeit?
Igen, mindig egymás ötleteiből tanulunk, itt nincs megállás. Nagyon időigényes, hogy valaki naprakész legyen. Úgy vagyok vele, hogy ha látok, hallok valami újat, akkor megnézem, hogy pedagógus használta-e már, ha igen, akkor hogyan használta, illetve megnézem, hogy a saját területemen hogyan használható. Különböző közösségi oldalakon, szakmai csoportok tagjaként rengeteg ötlettel találkozom. Venni kell a fáradtságot és időt, és ki kell próbálni.
Mi befolyásolja a projektek témaválasztását?
A projektjeim témáját úgy választom, hogy minél több tudományterülethez kapcsolódjanak, és a projekt során szerzett ismereteiket a tanulóim tudják majd alkalmazni mindennapi életük során is. Látható láthatatlan címmel rendeztünk például természettudományi témahetet 2014-ben, amikor a tanulóink vizsgálódásokat végeztek az egészen parányi dolgok világától a felfoghatatlanul nagy objektumokig, bepillantást nyerve a részecskefizika és a kozmológia alapjaiba. Kihasználtuk a nemzetközi GoLab projekt által nyújtott lehetőségeket is. A digitális technológia segítségével távoli, oktatási céllal létrehozott kutatólaboratóriumokhoz kapcsolódhattunk. Először a cambridge-i nanolaboratóriumban egy lepke szárnyát láthattuk elektron-mikroszkóppal, majd hosszas szervezést követően a Faulkes Telescope projekt keretén belül egy ausztrál távcsővel fényképet készíthettünk egy távoli galaxisról. Építettünk szárazjég segítségével ködkamrát, mely láthatóvá tette a kozmikus sugárzást, spektroszkópot, mellyel színképeket vizsgáltunk, de használtunk digitális és hagyományos mikroszkópot is. Olyan világ tárult a szemünk elé, melyet szabad szemmel nem észlelhetünk. A digitális technika nélkül ez elképzelhetetlen lenne. Nagyon fontosnak tartom, hogy természettudományok iránt minél több gyerek érdeklődését felkeltsem, hogy újra előjöjjön belőlük a gyermeki kíváncsiság a világ jelenségei iránt.
A Digitális Témahét indulása óta minden évben részt vett a programban. Megosztaná velünk a legfontosabb tapasztalatait?
Azoknál az osztályoknál, ahol minden évre jutott egy Digitális Témahét és egy nagyobb természettudományi projekt, jól látható a fejlődés. Kilencedikben még döcögősen megy a munka, mert nem szoktak hozzá a csoportmunkához, a saját időmenedzsmenthez. Tizenegyedikben viszont az a meglepetés éri a tanárt, hogy az osztály önállóvá válik. Megtervezem a projektet és három napig tökéletesen önállóan dolgoznak. Ott vagyunk közöttük persze és kérdezhetnek, de az nagyon fontos, hogy mennyire önállóvá és magabiztossá teszi őket ez a tapasztalat. Magabiztosan kiállnak és prezentálnak, fel tudják osztani a feladatokat maguk között. Ezek olyan kompetenciák, amiket a normál tanításban nem tudunk fejleszteni, mert nem tudunk megszólaltatni harminc gyereket – a Témahéten viszont igen. A másik furcsa dolog, amiről először azt gondoltuk, hogy véletlen, hogy a matematikai kompetencia mérésen ezek a csoportok ugrásszerű fejlődést mutattak. A problémamegoldásban látszódott a fejlődés. A matematika kompetencia méréseken az szokott problémát okozni, hogy szöveges feladatok vannak és nem értik meg a problémát a gyerekek. Viszont ha sokszor találkoznak furcsa problémákkal, akkor nem úgy állnak hozzá mint a legtöbb gyerek, hogy én ezt nem tanultam, hanem megpróbálják megoldani.
A Digitális Témahét mellet a technológiához kapcsolódó másik nagy iskolai projektkezdeményezés a Code Week. Ezen is részt szoktak venni?
Igen, próbáljuk úgy szervezni, hogy minden évfolyamot be tudjunk vonni a két hét alatt. A Code Week időszaka alatt minden informatikai óra rendhagyó, és olyan programozási eszközt használunk, ami a gyerekek korosztályának megfelel. Elsőben és másodikban még nincs informatika, ezért ezt a korosztályt Cody Roby kártyajátékkal vonjuk be, illetve számukra vannak padlórobotjaink is, amihez a tanítónők készítenek pályákat. Harmadikban sincs még informatika, negyedikben már van. Ezeknek az évfolyamoknak délutáni foglalkozásukat tartunk. Tavaly volt az első olyan kezdeményezés, hogy a kilencedik osztályosok készítettek padlórobotos feladatlapokat a kicsiknek. Közösségi szolgálat keretében kihozták őket a tanulásból négyes-ötösével és velük kódoltak.
A kicsiknek szerveztünk tavaly először – idén is lesz, mert nagyon sikeres volt – szülő-gyerek programozást. Az ötlet pozitív fogadtatását talán az mutatja legjobban, hogy a szülők kérdése a program végén az volt, hogy „Miért nincs ilyen minden héten?”.
Ötödik-hatodikban-ban általában Micro:Bit-et használunk. Vannak feladatlapjaink, amelyek lehetővé teszik, hogy a gyerekek a saját tempójuk szerint haladjanak a tanórákon. Vannak olyan online lehetőségek, amelyek játékos formában akár a Jégvarázs mese segítségével vagy Angry Birdhöz kapcsolódóan blokkprogramozással segítik a gyerekeket. A direkt erre az alkalomra írt pályákon a gyerekek küldetést tudnak teljesíteni a tanóráikon, amiért oklevelet is kaphatnak, és ez nagyon motiválja őket. Hetedik-nyolcadikban be lehet vonni az ügyesebb csapatokat mobilalkalmazás készítésébe is az App Inventorral, de ez inkább már középiskolás téma. A végzősöknek vannak komolyabb online oldalak például a CodeinGame, ahol be kell írni az utasításokat, tehát „rendes” kódírás zajlik, de segítőkész kalandjáték keretében, amit nagyon szeretnek. Itt már komolyabb programozási nyelvekkel – C#, Python – tudjuk megismertetni őket.
A munkaerőpiaci visszajelzések szerint több tízezer informatikus hiányzik ma a magyar gazdaságból. Az Önök iskolájából mennek tovább informatikai területre a diákok?
Pont az a két diák, akit korábban említettem jelenleg a BME mérnök-informatikus képzésén tanul. Idén csúcsot dönt, hogy van egy tizenöt fős, emelt szintű informatikát tanuló csoportunk.
Van-e arra lehetőség, hogy szakköri formában is kipróbálják magukat a gyerekek?
Van külön programozási és alkotószakkörünk. Utóbbi Micro:Bit-re épülve indult, amihez nagyon sok külső eszközt lehet csatlakoztatni, például hangszórót, motorokat, világítóeszközöket. A szakkörökön a diákok olyan tárgyakat alkotnak, amelyet programoznak. Ebbe munkába már bevonjuk a július végén az amerikai GE pályázatán nyert 3D nyomtatónkat is: idén ez lesz az újdonság. Minden héten lehet jönni kipróbálni, van programozás része, illetve a testek építése egyértelműen a kreativitás, a térlátás fejlesztését is szolgálja. A foglalkozásokon az eltérő korosztályok között komoly alkotókapcsolatok alakulnak ki, a kicsik és a nagyok együtt dolgoznak és vitatják meg, hogy mit hogyan csináljanak. Használjuk még a Minecraft oktatási változatát.
Kedvelik a Témaheteket a diákjaik?
Most már követelik, hogy minden évben legyen. Az, hogy digitális eszközöket használunk és beviszünk órára, jó dolog, de egy tanórán nem tud az megvalósulni, hogy egy gyerek saját maga döntsön a feladat üteméről, mert ahhoz még a három nap is kevés. Az lenne igazán jó, ha több alkalommal beépíthető lenne a tanításba.
Az interjút készítette: dr. Seres Szilvia, a DPMK munkatársa
Az interjúsorozat további részei:
“Az óvoda, iskola éppen a céltalan eszközhasználattal szemben mutathat alternatívát”
Kortárs költők fogságában – digitális szabadulószoba irodalomórán
Rabul ejtő Seholország – DTH-fődíjas projekt a Berzsenyiből
„Hetekig élünk abból a sikerélményből, amit ez a projekt adott nekünk”
Csatlakozzon Ön is intézményével a Digitális Témahéthez, és nyerjen értékes díjakat, hasznos eszközöket a pedagógusok és a diákok számára!
Regisztráció a Digitális Témahétre: digitalistemahet.hu/regisztracio/iskola
Regisztráció a szakmai műhelyekre: Digitális Témahét 2020 – Indul a szakmai műhelysorozatunk
További információk:
dpmk.hu
digitalistemahet.hu
Digitális Témahét Tanári Fórum
Digitális Témahét Facebook oldal
Digitális Témahét YouTube csatorna
A Digitális Témahét a Digitális Pedagógiai Módszertani Központ koordinálásában, az EFOP-3.2.15-VEKOP-17-2017-00001, A köznevelés keretrendszeréhez kapcsolódó mérés-értékelés és digitális fejlesztések, innovatív oktatásszervezési eljárások kialakítása, megújítása c. projekt keretében, valamint az EMMI támogatásával került megrendezésre.
