Veszélyhelyzet van az országban, és a megváltozott körülmények miatt rendkívüli elvárásokkal találják szembe magukat a pedagógusok is. Hatalmas terhet ró rájuk az oktatás, a tanítás és tanulás szervezése és működőképességének fenntartása, valamint mindezeknek a saját gyermekeik, családjuk életével való összehangolása. Ijesztően új a helyzet, amelyben a tanulásnak csupán három eleme maradt érintetlen: a tanuló, a pedagógus és közös céljaik. Sem az épület fizikai terei, sem a csengő időbeli korlátai nem nyújtanak kapaszkodót. Így a tanár és a tanuló együttes munkáján, valamint a szülői támogatáson múlik az, hogy mennyire lesz sikeres az elkövetkezendő hetekben, esetleg hónapokban a tanulás, és ezzel együtt a tanulók előrehaladása. Az alábbi javaslatokkal szeretnénk segítséget nyújtani a kollégáknak ahhoz, hogy pedagógiai szempontból minél sikeresebb legyen a távtanításra történő átállás.

A digitális munkarendben alkalmazható pedagógiai módszerekre és eszközökre vonatkozó ajánlás megfogalmazása előtt érdemes tisztázni egy fogalmat. A különféle médiumokban az iskolák bezárása után megvalósuló oktatási formára – tévesen – távoktatásként hivatkoznak. Ez a kifejezés már korábban is használatban volt, és egy teljesen más típusú oktatási megoldást jelölt, amelynek részét képezte az, hogy bizonyos időközönként találkozott a tanár és a tanuló, továbbá a távoktatás jellemzően nagyobb tananyagegységek tömbösített önálló tanulását jelenti. Így ebben a cikkben a digitális munkarendre vagy „vészhelyzeti iskolára” mi a távtanítás szót fogjuk használni, amelyben egyáltalán nincs személyes találkozás, viszont nem önálló tanulásról van szó, mert a pedagógus napi szinten, de legalábbis rendszeresen kommunikál a tanulókkal.

Digitális pedagógia, de nem mindenáron

A távtanításra való átállás nem mehet végbe a digitális technológia hatékony felhasználása nélkül. Látnunk kell ugyanakkor azt is, hogy a fokozatosság elve ebben a felgyorsult átmenetben sem sérülhet. A digitális átmenet minden szereplőjének rugalmasságára szükség van most, de nem várható el mindenkitől a digitális eszközökkel támogatott oktatási és nevelési folyamatok egyformán magas színvonalon történő megvalósítása, amely egyébként sokszor csak hosszú évek munkájával, útkeresésével alakítható ki. Fontos, hogy sem a tanulóknak, sem pedig a pedagógusoknak ne kelljen olyan mértékben kilépniük a komfortzónájukból, hogy az frusztrációt, kudarcélményt és kiábrándultságot eredményezzen.

A tanévből hátralévő időszakban nem pedagógiai reformot kell végrehajtani, hanem biztosítani kell az oktatási feladatok legalább alapszinten való ellátását és a tanév lezárásának, valamint különösen az érettségire való felkészülésnek a lehetőségét!

Látnunk kell azt is, hogy nincs kezünkben a bölcsek köve, és nem leszünk képesek univerzális megoldást adni, de még csak olyan tanácsokat sem, amelyek minden intézményben, minden helyzetben egyformán jól működnek. Nincs egyedüli jó megoldás, azonban az alábbi felvetéseket és javaslatokat feltétlenül érdemes figyelembe venni az intézményi munka és a tanulás szervezésénél, a tervezésnél, a tananyagok összeállításánál, a módszerek kiválasztásánál és az órák megtartásánál.

Kapcsolattartás, kommunikáció

• Maradjunk kapcsolatban!
• Fordítsunk figyelmet tanulóink online térben való jelenlétének veszélyeire, az adatvédelemre, az internet biztonságos és etikus használatára!
• A pedagógiai tervezésnél figyelembe kell venni az egyéni igényeket és az eltérő felkészültséget mind a tanári, mind pedig a tanulói oldalon!
• Folyamatos kommunikációra van szükség minden színtéren.
• Legyen a kommunikáció pozitív, támogató és célirányos!

A fizikai találkozások tilalma egyben azt is jelenti, hogy a tanulókkal való kapcsolat lehetősége is a digitális megoldásokra korlátozódik. A telefonálás vagy a levélküldés a legvégső esetben jelenthet valós megoldást. Mindenképpen ki kell alakítani egy megbízható kommunikációs csatornát, amelyen keresztül a tanárok a tanulókkal az alapvető kapcsolatot fenn tudják tartani és egymásnak információkat tudnak küldeni. Olyan csatornát kell választani, amely alapvetően:

• Rövid szöveges üzeneteket képes közvetíteni;
• Előny, ha visszaigazolást kapunk az olvasásról;
• Visszakereshetőek az üzenetek;
• Megvalósítható a tanulók (szülők) alapvető instruálása: mit tegyenek, hová kell belépniük stb.
• A tanulók (szülők) visszajelezhetnek, ha segítséget kérnek vagy nem tudják követni a feladatokat.

Erre a feladatra az EMMI és az ITM elsősorban a KRÉTA-t ajánlja, de mindenképpen olyan rendszert érdemes választani, amelyben a tanulói és a tanári azonosító alapján beazonosíthatók a szereplők, amely rendszer tömbösítetten is képes az üzeneteket kezelni. Erre az e-mail csak korlátozottan alkalmas. Sokan használják a Facebook csoportokat erre a feladatra, de ez kifejezetten kerülendő az adatvédelem, a reklámok szempontjából és praktikus okokból is. A hírfolyamban kiírt üzenetek, főleg, ha naponta több is van belőlük, elveszhetnek vagy elkerülhetik a címzettek figyelmét. Bár könnyű egy Facebook-csoportot létrehozni, mégis azt javasoljuk, hogy más, erre a célra alkalmasabb platformot használjanak (KRÉTA, TEAMS, Yammer, Google stb.)

Virtuális iskola és virtuális osztály

• Egy intézmény egy tanulástámogató rendszert válasszon ki!
• Olyan rendszert válasszunk, amely képes együtt kezelni a tanulócsoportok tagjait!
• Meghatározott időtartamokban küldjünk csak feladatot a tanulóknak!

Az iskola épülete sok szempontból rendezi a tanulás-tanítás folyamatát. Beosztja az időt és teret, keretet adva az alkalmazható pedagógiai módszereknek, eszközöknek. Az egy térben lévők egy csoportot alkotnak, ahol a közös munka csak akkor valósulhat meg, ha a viselkedési szabályokat mindenki betartja:

• csendben megvárjuk, amíg más beszél;
• a tanulók a tanári irányítást követik;
• egy időben mindenki azonos dologgal foglalkozik vagy ha nem, akkor is csendben vár.

Mindennek persze számtalan előnye és hátránya van. Hátránya, hogy az előrehaladásban az osztály tanulóinak csak egy része vesz részt, amíg a többiek legfeljebb unatkoznak. Előnye a 150 éves pedagógiai gyakorlat és rutin, ami az ilyen osztályok kezelésére vonatkozik és természetesen az, hogy kiszámított keretek között, ha nem is mindenkinek, de a többségnek biztosítja az előrehaladás lehetőségét.

Mindezen előnyök most átmenetileg eltűnnek a tanterem falaival együtt. A tanár csak ritkán és egy képernyő képén keresztül látja a diákokat, rejtve maradnak az apró neszek és zörejek, a tanulók mozgása, a mimikájuk. A tanár érzékszervei által gyűjtött információk túlnyomó többsége elvész, amelyre korábban támaszkodhatott a tanulók hangulatát, figyelmét illetően és amely alapján, sokszor tudat alatt, döntést hozhatott az előrehaladás sebességével és mélységével kapcsolatban. Most mindezen érzékek és ösztönök nélkül a tanár egy kicsi képernyőre és egy kis hangszóróra támaszkodhat csak. Ez elképesztő terhet ró a pedagógusokra, akik a megszokott percepciós rendszerük és ösztönösen működő megérzéseik helyett csupán egy végtelenül leegyszerűsített és korlátozott digitális másolatra támaszkodhatnak. Ezért arra kell felkészülni, hogy 45 percnyi virtuális jelenlét lényegesen fárasztóbb a pedagógusnak, mint a tantermi óra. De nem is szabad 45 perces szinkron foglalkozásokban gondolkodni!

Egy iskola – egy platform

A távtanításból fakadó, korábban már említett kommunikációs kihívások közül kiemelkedik a tanár és a tanulók, tanulócsoportok közötti kommunikáció kezelése, összehangolása. Ha a tanár minden egyes kommunikációs üzenetet minden tanulónak külön-külön kénytelen elküldeni, és külön-külön kap válaszokat, az 3-4 osztály esetén már kezelhetetlenné válik. A tanulók esetében ezt még tetézi, ha a különböző tárgyakat tanító tanárok különböző platformokat használnak és ezért több, különböző programban kell figyelni, hogy jött-e üzenet, feladat. A tanárok esetében az egyedi üzenetkezelés, feladatkiosztás és -ellenőrzés napi több órányi plusz feladatot jelent egy nem megfelelően megválasztott kommunikációs csatorna vagy platform esetén, amely nem támogatja az osztályok és az azon belüli tanulócsoportok együttes kezelését.

Hangsúlyozni kell, hogy éppúgy, ahogy mi sem vagyunk egyformán felkészültek a digitális alapú távtanítás kihívásainak való megfelelésre, úgy diákjaink sincsenek egyforma digitáliskompetencia-szinten. Ezért kiemelten fontos, hogy egy intézmény egy egységes kommunikációs csatorna és tanulási platform mellett köteleződjön el. Szerencsés esetben a tanulástámogató platform komplex szolgáltatást nyújt számos, a tanulási folyamatot segítő elengedhetetlen funkcióval felruházva, és rajta keresztül lehetőség nyílik a tanár-tanár és tanuló-tanuló típusú kommunikációra is. Azokban az iskolákban, amelyek már intézményi regisztrációval rendelkeznek valamelyik komplex virtuális osztályterem szolgáltatónál, nincs különösebb teendő, hiszen ezek a rendszerek mind kínálnak megbízható információcserét az intézmény pedagógusai és a tanulók között.

A rendszer kiválasztásakor feltétlenül figyelmet kell fordítani az adatvédelem, illetve a biztonságos és etikus internethasználat kérdéseire, valamint a reklámmentességre. Ne felejtsük el, hogy a távtanítás keretében gyerekek fognak tevékenykedni az online térben. Minél fiatalabb tanulókról van szó, annál nagyobb odafigyelést igényel az online lét, a távtanítás megszervezése. A zárt, biztonságos és reklámmentes tanulástámogató rendszerek ebben is nagy segítséget nyújtanak a pedagógusok számára.

Fix idősávok

A hatékony kommunikációhoz elengedhetetlen, hogy a tanulók és a szülők belátható időn belül választ kapjanak a kérdéseikre. Egy ilyen rendkívüli helyzetben elvárható a 24 órán belüli válaszadás a pedagógusok részéről is, még akkor is, ha a távtanításban végzett munka nagy terheket ró rájuk. Az időzítéshez kapcsolódik továbbá, hogy kiszámítható módon, naponta meghatározott időkeretben célszerű feladatokat kiadni, például minden nap reggel 7–9 óra között, illetve délután 15–16 óra között, azért, hogy a szülők és a tanulók adott időszakokban figyeljék az üzenetek érkezését és ezen kívül ne frusztrálja őket, hogy érkezett-e újabb feladat, amiről nem szeretnének lemaradni.

Végezetül, itt is szeretnénk leszögezni, hogy rendkívül fontos a pozitív, megértő, a problémák megoldását előtérbe helyező, támogató kommunikáció. Érezzék a tanulók, hogy a megváltozott körülmények között is mellettük vagyunk, együtt dolgozunk velük közös céljaink eléréséért!

A célhoz rendeljük az eszközt és a módszert!

• A legfontosabb a célok meghatározása!
• A célhoz keressünk módszereket, eszközöket és tartalmakat!

A pedagógiai szempontból is megalapozott tervező munka legfontosabb része a célok meghatározása. Ne a gombhoz keressünk kabátot! Ne a folyamatos tevékenykedtetés, ne az eszközök, szoftverek és applikációk használata legyen a cél, hanem a hatékony, eredményes tanulás! A tanulási célok eléréséhez válasszuk meg a leghatékonyabb pedagógiai módszereket és a kigondolt módszerekhez keressünk tevékenységeket, eszközöket, szoftvereket és applikációkat! Ezután már viszonylag könnyen lehet arról dönteni, hogy készen elérhető, módosított vagy saját fejlesztésű tartalmat építünk be a tananyagba.

Szinkron és aszinkron tanulás

• Nem lehet cél a korábbi órarend és hagyományos óraszerevezési módszerek megtartása!
• Nem csak az élőben, online megtartott órából profitálhatnak a tanulók, sőt …!
• A tanári tevékenység mindig legyen támogató!
• Mérlegeljük a kiscsoportos online tevékenység lehetőségét!
• Ne terheljük túl a tanulókat, a hálózati és hardvererőforrásokat, illetve magunkat se!

Sokaknak a távtanítás azt jelentheti, hogy a tanulók egy számítógép előtt ülve követik a tanár által tartott 45 perces órát, majd 15 perc szünet után folytatódik a tanulás a következő online tanórával. Ez a módszer azonban egyesíti a távtanítás és a tantermi, jelenléti oktatás hátrányait, azok előnyei nélkül. Az online, egyidejű jelenlét, a szinkron oktatás a korábban már bemutatott, kevés visszajelzés és inger miatt még egy videónál is rosszabb, amit egyébként meg lehet állítani, vagy vissza lehet tekerni. (A visszatekerés önmagában is anakronisztikus kifejezés.) Ezért biztos, hogy nem szerencsés, ha kizárólag szinkron tanulásra épülnek a távtanítás keretében megvalósuló tanórák, azaz, ha mindig valós idejű online jelenlétet vár el a tanár a tanulóitól. Ez az óraszervezési forma túlzottan és hozzáadott érték nélkül terheli a tanulókat, a hálózati forrásokat és nem utolsósorban a pedagógusokat is.

Tipikusan aszinkron, azaz a tanár és a tanulók nem egy időben való jelenlétére építve is hatékonyan alkalmazható az ismeretátadás. Ennek keretében a tanár által előírt tankönyvi fejezetből, online tananyagból vagy a tanár által felvett videóból önállóan tanulnak a diákok. Aszinkron módon is hatékonyan gyakorolhatnak, mélyíthetik el a már megszerzett tudásukat a tanulók a tanár által előzetesen feladott gyakorló feladatok elvégzésével. A tanári magyarázat szükségessége esetén az élő előadásnak reális alternatívája a videós anyagok rögzítése, majd feltöltése különböző fájlmegosztó-, illetve tárhelyekre. Innen a tanulók letölthetik, és akár többször is megnézhetik a számukra fontos információkat tartalmazó tananyagokat. Ne ragaszkodjunk a nagy felbontású videófelvételek megosztásához, legtöbbször a hálózatkímélőbb, alacsonyabb felbontású megoldások éppúgy megfelelnek.

Persze van olyan tanulási szituáció, amikor az élő kapcsolattartás fontos, sőt kiküszöbölhetetlen. Ne felejtsük el, hogy a gyerekek számára merőben új szituációt és élethelyzetet teremt az, hogy a megszokott környezetüktől, az osztályközösségtől tulajdonképpen elzártan, de legalábbis korlátozott személyes kapcsolattartással töltik napjaikat. Így szerencsés az, ha bizonyos rendszerességgel néhány jó szó érkezik akár az osztályfőnöktől, akár a szaktanártól. Egy nehezebb anyagrész is indokolhatja azt, hogy az interakciót is lehetővé tevő, webinárium típusú tanórát szervezzünk.

Tipikusan szinkron, azaz egyidejű online jelenléttel zajlik a tanulói interakciót igénylő tanári magyarázat vagy az egyéni, esetleg kiscsoportos konzultáció. Ennek keretében a tanár kiegészíti, korrigálja azt, amit az önálló munka és feldolgozás során a diáknak nem (teljesen) sikerült megértenie. Azonban nem lehet az a cél, hogy a teljes tanóra idejét kitöltse a szinkron tevékenység. Ez indokolatlanul és hozzáadott érték nélkül veszi igénybe a tanár és tanuló energiáit, a hálózati erőforrásokat. A ritka és technológiailag lényegesen nagyobb kihívást jelentő szinkron tevékenységeket inkább arra használjuk fel, hogy – még ha digitális béklyóban is, de – osztályként vagy tanulócsoportként közösségi élményhez juttassuk a gyerekeket, ami az iskolának legalább olyan fontos feladata, mint a tudásátadás. Biztassuk a diákokat arra, hogy önállóan kezdeményezzenek megbeszéléseket, akár nem kizárólag tanulási szándékkal is.

Inkább szinkron típusú tevékenység, de aszinkron módon is működik a magasabb évfolyamokban a csoportmunka, amely egyrészt lehetőséget biztosít a tanárnak a differenciálásra, de még ennél is fontosabb, hogy a tanulók számára lehetőséget biztosít számtalan, nélkülözhetetlen kompetencia elsajátítására, amely a társas léthez nélkülözhetetlen.

Szinkron oktatás esetén érdemes azon is elgondolkodni, hogy minden tanulóval szeretnénk-e egyszerre beszélni, vagy inkább kisebb csoportokra bontva részesítenénk őket célirányos segítségben. A kisebb csoportok esetén kevésbé kell attól tartani, hogy a technika, a hálózat csődöt mond. Kérhetjük, hogy a tanulók kapcsolják ki a kamerájukat, ezzel csökkenthetjük a szerverek és az internet terhelését. A tanárok „terhelése” nagyobb csoport esetén a tanulói mikrofonok és kamerák kikapcsolásával csökkenthető (háttérzajok, párhuzamos beszélgetések kizárása), ugyanakkor a chat funkció használatával könnyebben moderálható a tanóra.

A feladatok kiosztása

• Adjunk egyértelmű és célirányos utasításokat!
• A kevesebb sokszor több! Ne terheljük túl a tanulókat!
• Beszéljük meg a tanulókkal, hogy milyen típusú feladatok valósíthatóak meg mindenki számára!
• Jellemezze rugalmasság a közös munkát!
• Ne a hagyományos tevékenységek és feladatok uralják a digitális színteret, a feladatok legyenek motiválóak!

Mindig is érdemes volt figyelmet fordítani arra, hogy a kiosztott feladatok, rövid, könnyen érthető, egyértelmű és mégis mindenre kiterjedő utasításokkal legyenek meghatározva. Különösen igaz ez most, amikor a tanulóknak nem feltétlenül van meg a lehetősége az azonnali visszakérdezésre. Rengeteg időt takaríthatnak meg a diákok és a kollégák egyaránt, és sok bosszúságtól menekülhet meg mindenki, ha a feladatok megszövegezésénél nagy körültekintéssel járunk el.

A kevesebb sokszor több! Ne adjunk túl sok kötelező feladatot! Az új helyzetben a tanulóknak is több időbe telik a feladatok elvégzése. Időigényesebb lehet a tananyagokhoz való hozzáférés, a pedagógusokkal és egymással történő kommunikáció. Lehetőség szerint hosszabb időszakra tervezzünk tananyagokat, például egy hétre! A kiadott tananyag tartalmazzon kötelező, a tanulási célok eléréhez szükséges mennyiségű feladatot, és további, a tananyag elmélyítését segítő szorgalmi feladatokat, amelyek megoldását külön jutalmazhatja a pedagógus! Ne szabjunk nehezen teljesíthető határidőket! Például az adott nap délelőttjén megtartott online óra után az aznap délutáni határidő kerülendő.

Beszéljük meg a tanulókkal, hogy milyen otthoni lehetőségeik, eszközeik, időbeosztásuk van és legyünk tekintettel erre a feladatok kiszabásánál és a feladattípusok meghatározásánál!

A tevékenységeket próbáljuk meg vonzóvá tenni a tanulók számára! Nem szabad elfelejteni, hogy a jelenlegi helyzet sok szempontból új a tanulók számára (új tanulási tér, új eszközök és módszerek), ugyanakkor próbáljuk meg kihasználni a helyzet kínálta lehetőségeket, és adjunk motiváló feladatokat a tanulóknak! Tervezzük úgy a tanulást, a feladatokat, hogy azok valós problémákhoz kötődjenek, megoldásukhoz kreativitásra, (online) együttműködésre, interaktív, multimédiás online tananyagok és digitális eszközök használatára legyen szükség! A tanulási célok teljesítése során mind a módszerek és eszközök, mind pedig a felhasználni kívánt tartalmak színes palettáját kínálja a sok kolléga által például a korábbi évek Digitális Témahetei során megismert projektmódszer. Érdemes kipróbálni ezt a módszert annál is inkább, mert idén a rendkívüli helyzethez igazított feltételrendszerben rendezi meg a Digitális Pedagógiai Módszertani Központ ezt az eseményt, és próbál ezen keresztül is támogatást nyújtani a kollégáknak.

Értékelés

• Nem szabad ragaszkodni a hagyományos értékelési módszerekhez, bővítsük az értékelési repertoárt!
• Legyen domináns a fejlesztő típusú értékelés!
• Mi pedagógusok is legyünk kreatívak az értékelés területén is!
• A mérések kapcsán kapott eredményeket használjuk fel visszacsatolásra!

A távtanítás rendszerében végzett pedagógusmunkának talán legnehezebb eleméhez érkeztünk. Már korábban is elhangzott, hogy ebben az új helyzetben nem feltétlenül lehet a tantermi környezetben bevált módszerekkel célt érni. Különösen igaz ez az értékelés területére. A hagyományos értékelési rendszerünket minden bizonnyal át kell alakítani úgy, hogy alkalmazkodjon az új körülményekhez, és a diagnosztikus és szummatív értékelés helyett a hangsúly a formatív értékelés különböző formáira kerüljön. Ne felejtsük el, hogy a cél a tanulás, és az eredményes tanulást legjobban a formatív értékelés támogatja. Persze az átfogó értékelés részeként osztályzatokat is kell adnunk. Ebben pedig legyünk kreatívak, azaz adott helyzetben próbáljuk meg a digitális technológia által kínált lehetőségek kelléktárából a legmegfelelőbb eszközt kiválasztani (időzített kvíz, beadandó anyag vagy tartalom, prezentáció, projektmunka, szükség esetén akár szóbeli,videós beszélgetés – az ezekhez használható alkalmazásokról bővebben ebben a cikkünkben olvashatnak).

Akikre különösen oda kell figyelni!

Sajátos problémákkal találják szembe magukat a leszakadó társadalmi csoportok gyermekeivel dolgozó és a leszakadó térségben működő iskolák. Nem biztos, hogy a szerveződő eszközjuttatások teljes körű megoldást kínálnak, hiszen maga az otthoni környezet sem feltétlenül alkalmas a nyugodt, zavartalan tanulásra. Számukra eddig a sokszor önkéntes alapon szerveződő civil kezdeményezések nyújtottak az áldozatos pedagógusok munkáját jól kiegészítő támogatást. Azonban az új helyzetben erre nem vagy csak alig számíthatnak a hátrányos helyzetben élő gyerekek, hiszen nincs lehetőség a személyes találkozásra, a tanulást nem megfelelő módon segítő környezetből való kiszakadásra. Félő, hogy a tanulmányi kötelezettségek teljesítése is veszélybe kerülhet egyes területeken.

A speciális nevelési igényű tanulók helyzete is komoly aggodalomra adhat okot az új távtanulási rendszerben. Sok esetben az SNI tanulók nem tudnak együtt haladni társaikkal egy digitális környezetben, még akkor sem, ha megfelelő eszközökkel rendelkeznek.

Gondoljunk a szülőkre is! Sokan közülük a pedagógusokhoz hasonlóan távmunkában próbálják elvégezni munkahelyi feladataikat vagy éppen most veszítették el állásukat, és ezzel egyidejűleg szervezik a család életét és minden valószínűség szerint még gyermekeik tanulását is segítik. Gyakran az eszköz- vagy helyiséghiány okoz családi felfordulást, hiszen egyszerre több online eseménynek kellene megvalósulnia ugyanabban az időben. Sőt elképzelhető, hogy egyszerűen az eszköz, a megfelelő internetszolgáltatás hiánya okoz problémát. Ne rakjunk a szülők és a család vállára külön terheket!

Pedagógusként nem szabad arról elfeledkeznünk, hogy munkánk sikerének zálogát eddig is a tanuló, szülő és iskola hármas egysége adta, és nincs ez másként ebben a kritikus helyzetben sem. A szülőknek és tanároknak egymással összefogva kell mindent megtenniük azért, hogy a gyereknek ez az időszak se lelki, se fizikai traumát ne okozzon, sőt amennyire lehet, alakuljon számukra egy próbatétellé, fontos tanulási folyamattá a felnőtté válás útján.